Sajnálom

Eddig úgy voltam vele, hogy minden blog megérdemel egy befejezést, viszont ennek a blognak már nem látom értelmét. Nagyon szerettem volna befejezni, de egyszerűen nem ment...oké ez nem kifogás és nem ez az egyetlen oka, amiért abbahagyom. Ugye ez egy Larry/Elounor témájú blog, ami már nem aktuális. Úgy gondolom, hogy röhejes, hogy még 2015-ben is vannak shipperek és veszekedések. Ennek már nincs értelme. Két-három éve még aktuális volt, azonban tavaly már annyira nem, amikor létrehoztam a blogot. De 2015-ben még inkább nem és ahogy telnek a hónapok, egyre kevésbé. Én meg nem fogok egy lerágott csont témáról blogot írni, tehát elnézést kérek. Különben is hányingerem van ettől az egésztől, az 1D-t se szeretem már. A blogok világát is itt hagyom. Szeretek írni, azzal nem hagyok fel, de lehetséges, hogy blogra nem teszem fel. Soha nem mondom, hogy soha, csak egy kis szünetet tartok, amíg nem fejezek be egy történetet, mert nem akarom, hogy az legyen, mint ebben az esetben, hogy nem fejezem be. Tehát csak akkor kezdek el blogolni újra, ha sikerül legalább egy történetet végig írni és akkor előre meghatározott időpontban fel tudom tenni a részeket. 

Még van két aktív blogom ezen kívül, a mostohát mindenképp befejezem, abból már nincs sok. A viszonzatlan szerelemre nem sok érdeklődés van, de igyekszem azt is befejezni, nem zárom be őket, csak ezt. Mert már a téma nem aktuális és gyűlölöm is, nem akarom ezzel idegesíteni magam. Elnézést kérek! 

15. rész - Fesztivál

Sziasztok, kicsit sokat kellett várni a következő részre, de ami késik, nem múlik. Kevés a visszajelzés, nem hiszem, hogy ez a blog bárkit is érdekelne, nem úgy, mint régen. Biztos unalmassá vált a történet, mit tudom én. Mindegy, nem érdekes, elhatároztam, hogy befejezem, akkor igyekszem is, akár olvassák, akár nem. Ha mégis valaki elolvasná, annak jó olvasást kívánok. 

Louis szemszöge

2011. nyara.

Harry azt akarta, hogy menjünk el kettesben egy fesztiválra. Én még sosem jártam olyan helyen, bár tudtam, hogy ez miről szól. A fellépőkről, a zenéről, a buliról, illetve az ivásról és még ki tudja miről. Nem volt nagy kedvem hozzá, mert úgy éreztem, nem nekem való hely, de nem akartam megbántani Harryt. Ő is sokszor járt a kedvemben, ennyit igazán megtehetek érte, tehát rábólintottam a dologra. Ő lelkesen hozzákezdett a dolgok megszervezéséhez, de nem fogunk sokat utazni. Mindössze negyven kilométerrel arrébb fogunk bulizni, ezt a távolságot körülbelül fél óra alatt meglehet tenni vonattal.

Már mindennel készen voltam, amikor Harry közölte, hogy indulásra kész, tehát ennek semmi akadálya nem volt. Elvitettük magunkat taxival a pályaudvarra, aztán vonatra szálltunk, utána, amikor megérkeztünk, azonnal a fesztivál helyszínére igyekeztünk. Megvettük a belépőnket, kerestünk egy üres területet, ahová a sátorunkat felállíthatjuk, s mikor ez megvolt, neki is kezdtünk a munkának.

-Pihenjünk egy kicsit. –kértem.

-Ahogy akarod! –terített le egy pokrócot Harry a fűre, majd helyet is foglalt rajta, úgy gondoltam, hogy nekem is mellé kell ülnöm. Egy darabig csöndben voltunk, néztünk magunk elé, majd egyszer csak göndör barátom felpattant.

-Mehetnékem van. –törte meg a csendet, ránéztem. Kissé fáradtnak éreztem magam, de ha ő mindenáron menni akart, akkor megteszem érte.

-Felhúzol? –nyújtottam felé a jobb kezem, belém is kapaszkodott, majd felhúzott. –Köszönöm. Sokat segítettél.

-Igazán nincs mit. Nézzük, meg milyen koncertek lesznek este. –mondta, megragadta a kezem és kézen fogva indultunk meg. Az emberek megbámultak minket, de ez már egyáltalán nem tudott minket érdekelni. Végig néztük a fellépők listáját, utána a büfé felé igyekeztünk, mivel a gyomrom korogni kezdett, de szerintem nem csak az enyém. Beálltunk a sorba, vettünk hotdogot meg sört, aztán helyet foglaltunk valahol, minden rendben volt, amíg belénk nem jött egy szőke srác. Leöntött minket sörrel.

-Hoppá, bocsánat! –mondta, miközben fülig pirult.

-Semmi baj, úgyis mindjárt megyünk medencézni. –zárta le a témát Harry, szerencsére én sem lettem mérges emiatt, mert túl jó volt ahhoz a kedvem, azonban máskor felhúztam volna magam egy ilyen eset miatt. –Velünk tartasz? –tette fel a kérdést a szőkének, ő meg boldogan igent mondott, tehát innentől kezdve mindent hárman csináltunk, aminek nem túlságosan örültem, mivel kettesben szerettem volna lenni a szerelmemmel. Nem szóltam semmit, hisz nem akartam elrontani a hangulatot, próbáltam én is jól érezni magam, valamennyire sikerült is. A szőke srácot Niallnek hívták és Írországból érkezett.

Elérkezett az este, megbeszéltük Niallel, hogy a büfé előtt találkoztunk nyolc órakor és annyira meg nem is volt olyan érzésem, mintha este lenne, mivel még bőven világos volt. Azonban nekem nem sok kedvem volt hozzá és ezt szóvá is tettem.

-Mi lenne, ha csak ti ketten mennétek Niallel? –tettem fel a kérdést.

-Mi bajod van? –értetlenkedett Harry.

-Semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok. –vágtam rá, ez igaz is volt, de nem ez volt az igazi oka, hogy nem akarok menni, egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy hármasban kell bulizni. Én a szerelmemmel jöttem el, nem akarok másokat a közelében látni, nem mintha féltékeny lennék, mert Niall biztosan a lányokat szereti, így nem is jelenthet veszélyt. Legalábbis reméltem, hogy így van.

-De hát bulizni jöttünk el, nem aludni! –akadt ki.

-Nem aludni akarok, csak egy kicsit pihenni, utána csatlakozom hozzátok. –mondtam, de csak a fejét rázta, nem értett meg engem, fel sem tűnt neki, hogy igazából mire vágyom.

-Nem fogsz megtalálni ebben a tömegben. –emelte fel a hangját.

-Majd megcsörgetlek, figyeld a telefonodat. –ezzel le is zártam a témát, mert megindultam a másik irányba hátat fordítva neki. Elmentem a sátorunkhoz, bemásztam és elkezdtem gondolkodni kettőnkről, illetve a jövőnkről, ami egy kicsit aggasztott. Rossz előérzetem volt ezzel kapcsolatban, de egyáltalán nem Niall miatt, biztos voltam benne, hogy nem jelent majd veszélyt. Nem is tudom, hogy miért, emiatt a kedvem is rosszabb lett és elment a kedvem a fesztiváltól is és hazaakartam menni. Nem mehettem, mert megvettük a belépőket és nem akartam, hogy kárba vesszen, tehát a végéig itt kell maradni, akárhogy is érzem magam. Ez van. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert sikerült elaludnom is, s mire kinyitottam a szemeimet, teljesen be volt sötétedve és csak a hangos zenét lehetett hallani. Elmentem a mosdóba, tükörbe néztem, olyan voltam, mint egy mosogatórongy, ami nem meglepő, mivel még nem sikerült teljesen magamhoz térnem. Kimentem, aztán a kezembe vettem a telefonomat és gondolkodni kezdtem, hogy megcsörgessem-e Harryt, de végül arra jutottam, hogy biztosan jól elvan Niallel, én csak selejt lennék ott, akire senki sem figyel. Sétáltam egy kicsit, nyugalomra vágytam, amit nem igazán kaptam meg a hangos zene és a részeg fiatalok miatt, ezért meggondoltam magam és elmentem az italpult felé. Nem szándékoztam magam leinni, csak egy-két pohárral szerettem volna elfogyasztani, ha már magamra maradtam. Nem sokkal később egy barna hajú lányt láttam egyedül táncolni, látszólag nagyon jól érezte magát az ital társaságában. Csatlakozhatnék hozzá, bizonyára vágyik már társaságra. Eltudtam volna képzelni, hogy barátnőm legyen, de jelen esetben eszem ágában sem volt megcsalni Harryt, azonban az ellenkezőjéről nem igazán voltam meggyőződve. Én viszont csak haverkodni akartam a lánnyal, ha már a göndör is így tett, csak ő egy fiúval. Fogtam az italomat és odamentem a lányhoz.

-Hello, csatlakozhatok? –kérdeztem fülig érő mosollyal, ekkor rám nézett és a szemei felcsillantak, amikor meglátott.

-Hát persze! –hangjából örömöt véltem felfedezni.

-Egy ilyen csinos lány miért is van egymagában? –tettem fel a kérdést, zavarba jött egy kicsit, de próbálta eltitkolni kevés sikerrel.

-A barátnőim a koncertre mentek, nekem nem volt kedvem, ezért próbálom egyedül is jól érezni magam, de mostantól kezdve már társaságom is van. –mondta magabiztosan, nagyon tetszett nekem, hogy ilyen határozott ellentétben velem.

-Akkor üljünk le és igyuk meg az italunkat, közben beszélgetünk. –ajánlottam fel, rábólintott és azonnal célba is vettünk egy üres asztalt. Leültünk.

-Akkor mesélj magadról. Honnan jöttél? –faggatózni kezdtem, valahol el kell kezdeni az ismerkedést.

-Eleanor Calder vagyok. Londonból érkeztem és 19 éves vagyok. Szerintem ennyi elég is. Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel. –mondta, miután bemutatkozott, egyelőre bőven elég volt ennyi információ is, mert a felét csak elfelejteném. –Na és te? –kérdezte.

-Louis Tomlinson vagyok és 20 éves. –mondtam, úgy gondoltam ennyi elég, de ezek szerint kimaradt egy információ.

-Na, és honnan jöttél?

-Doncasterből. –bólogatott.

Harry szemszöge

Nagyon jót buliztam Niallel, merem kijelenteni, hogy jobban éreztem magam vele, mint Louissal, aki mostanában kicsit hisztis, de próbálom kibírni. Egyszerűen nincs kedve semmihez, mintha nem érezné jól magát, sőt lehet, hogy ez az igazság. Pedig ezerszer kérdeztem tőle, hogy biztos benne, hogy szeretné-e ezt. Mindig határozott volt.

Eltelt pár óra, s egy kicsit sokat ittam, becsiccsentettem, de Niall is ugyanígy volt vele, azonban ő még nem tudott leállni vele.

-Nem tudom, mi lehet Louissal. –mondtam vigyorogva, nem tudtam abbahagyni a röhögést, ezért Niall is rákezdett.

-Na, most mi olyan vicces? –kérdeztem kissé szédelegve, majd beleittam a sörömbe, szinte meghúztam a fél üveget. Forgott már velem a világ és nagyon felszabadultnak éreztem magam, mindent képes lettem volna megtenni.

-Nem csobbanunk meg egyet a medencében. –tette fel a kérdést Niall, én meg csak rábólintottam. Kiittam az üvegből a maradék sört, azt eldobtam, majd megindultunk a medence felé. Mikor odaértünk, különös látvány fogadott bennünket, mivel teljesen megvoltam győződve arról, hogy Louis az, egy lányt ölelgetett, miközben mindketten pezsgőztek.

-Az ott nem Louis? –kérdeztem kissé kómásan, mert azt hittem majd leragadnak a szemeim. Nem csak fáradt voltam, hanem még részeg is.

-Lehet. –vigyorgott Niall. Egyre közelebb voltunk a medencéhez, aztán be is másztunk, ekkor Louis megbámult minket.

-Ismered őket? –kérdezte a társaságában lévő lány, akinek még a nevét sem tudtam.

-Igen, ők a barátaim. –vágta rá Louis, ekkor közelebb úsztunk feléjük.

-Sziasztok, Eleanor vagyok! Most nem rég ismertem meg Louist, örülök, hogy csatlakoztok ti is hozzánk. –nyújtotta a kezét.

-Harry. –fogtam vele kezet.

-Niall. –mutatkozott be az ír barátunk is.

-Mennyit ittál, Harry? –kérdezte Louis kissé ingerülten.

-Nem olyan sokat, miért? Niall is becsiccsentett. –védekeztem, majd ismét vigyorogni kezdtünk. Látszólag Louis agyára mentünk.

-Menjünk Eleanor! Majd holnap, amikor kijózanodnak végre. –nézett a barátom a lányra, s pillanatok alatt kimászott a medencéből, Eleanor meg követte őket, azonban előtte elköszönt tőlünk, nem úgy, mint Louis. Nagyon furcsa volt számomra ez az egész, mintha Louist már nem is érdekelném, s ez aggasztott. A jelenlegi állapotomnak köszönhetően végig röhögtük Niallel az egész éjszakát, utána kidőltünk és reggelig fel sem ébredtünk.

Nem volt fedél a fejünk fölött, szó szerint a csillagos éjszaka alatt aludtunk, mert reggel arra kellett ébredtem, hogy tűz a nap, miközben izzadok a forróságtól, valószínűleg Niall is ugyanígy érzett. Hát igen, erre a hétre remek időt mondtak, ami ritka Angliában.

-Gyere, keressük meg Louist! –mondtam, majd indultunk a sátor felé, azonban ott nem volt senki. 

Boldog Új Évet mindenkinek!

Sajnálom, hogy idén már nem tudok újabb résszel szolgálni. Ezzel a poszttal szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni! Találkozunk 2015-ben is. 

14. rész - Vidámpark

Letudtuk a karácsonyt, és jön az Új Év. Remélem mindenkinek békésen telt a karácsonyi ünnepe és szeretetben gazdagon. Köszönöm az újabb feliratkozókat, összesen kettő, ennek köszönhetően már 53 olvasója van a blognak. Jó olvasást!

Harry szemszöge

Amikor beléptem a szoba ajtaján, Louist láttam az ágyban feküdni, amikor én csak lepihenni akartam, ezért egy nemkívánatos személynek tituláltam be őt. Különben is nagyon elegem volt már belőle, hogy miatta semmit sem lehet csinálni, kezdett az agyamra menni a féltékenységi rohamai is. Hogyha meglátott más fiúval, mindig kiverte a balhét, s komolyan úgy éreztem, hogy megfoszt a szabadságomtól. Ez is azóta van, amióta összeköltöztünk, pedig azt hittem, hogy csodálatos lesz, de fordult a kocka, és pokollá vált a kapcsolatunk. Megtehettem volna, hogy szakítok vele, de ahhoz túlságosan is szerettem és szegényke annyira ártatlannak nézett ki, hogy nem lett volna szívem fájdalmat okozni neki, mert a szenvedése kegyetlen látvány lett volna a számomra. Azon gondolkoztam, mégis hogyan hozhatnánk helyre a kapcsolatunkat, s ehhez nekem is tennem kéne. Tehát ahelyett, hogy elzavartam volna, inkább közeledtem felé, s mivel ittam, szédelegtem egy kicsit, de nem érdekelt, csak őt akartam. Amit legelőször észrevettem rajta, az az aranyos, kivillanó pocija, tehát már tudta, hogy ez a gyengém, s ettől lázba jöttem. Ez nem volt mindig így, érdekes módon csak akkor figyeltem fel rá, amikor Louis csinálta, ennek az lehet az oka, hogy ő szexin csinálta, még ha véletlen is csúszott fel a pólója. Most azonban szándékosan, ettől ugyanúgy felizgultam, nem számított. Leültem az ágyra és végig csak őt bámultam, le sem vettem róla a szemem, kezem kissé felemeltem, mert késztetést éreztem, hogy hozzáérjek, azonban az eszem az ellenkezőjét mondta, hogy ezt nem szabad. Inkább az érzelmeimre hallgattam és meztelen hasára helyeztem a kezem, majd szép lassan simogatni kezdtem azt, s közben Louis arckifejezéseit néztem, látszott rajta, hogy nagyon élvezi a cirógatást. Nem sokkal később föléje emelkedtem és megragadtam ajkait és vad csókolózásba kezdtünk, miközben elkezdtünk megszabadulni a ruháinktól.

Reggel meztelenül ébredtem fel, kicsit előbb, mint Louis, azonban rajta nem volt takaró, mert az éjszaka folyamán teljesen lehúztam róla, hogy magamat takarjam vele. Egy darabig nézegettem őt teljesen meztelenül, piszkos gondolatok jutottak az eszembe, háttal feküdt. Nem sokkal később kinyitotta azokat a gyönyörű kék szemeit, egy kicsit meglepődtem, mert már előre láttam a reakcióját, ami nem más volt, minthogy a takarót gyorsan magára húzta, hogy ne lássam. Szegénykém, elpirult, én meg csak vigyorogni tudtam aranyosságán.

-Te kis szégyellős! –túrtam bele dús hajába, s kissé összekócolta.

-Tudhattad volna, hogy szégyellős vagyok, erre lehúzod rólam a takarót, mikor teljesen meztelen vagyok. –kicsit kiakadt, de tudtam, hogy nem szabad ezt komolyan venni.

-Nyugi, senki sem látott meg rajtam kívül, előttem viszont nem szabad így viselkedned! Annyira imádlak, olyan aranyos vagy! –felkeltem, rajtam sem volt ruha és szorosan magamhoz öleltem, hogy érezze a törődésem. Az elmúlt időkben elhanyagoltam, ami miatt lelkiismeret furdalásom támadt és látszott rajta, hogy nagyon megviselte ez az egész, ezért megígértem magamnak, hogy, amikor csak tudok, vele leszek.

Lassan lezuhanyoztunk mindketten, majd felöltöztünk, közben elhatároztam, hogy ma csak az övé vagyok és ezt meg is osztottam vele, aminek nagyon örült, igaz, próbálta visszafogni magát, azonban úgy ismertem őt és az érzéseit, mint a tenyeremet, ezért nem igazán tud már engem becsapni. Az igaz, hogy az elején se, de ennek az oka mindössze az volt, hogy szinte minden meglátszott rajta, még az is, amit nagyon elakart rejteni.

-Mit szólnál, ha ma elmennénk a vidámparkba? –ajánlottam fel, ő meg annyira örült ennek a hírnek, akár egy óvodás. Nyakamba borult, aztán egy csókot lehelt az ajkaimra, amit viszonoztam is. –Akkor induljunk. –jelentettem ki, és tíz percen belül már senki sem tartózkodott a lakásunkban. Amint kiléptünk az utcára, úgy kellett viselkednünk, mint két jó barát, mert Louis ezt akarta, nem akarta felvállalni a kapcsolatunkat, én legszívesebben az egész világgal megosztanám és kikiáltanám. Valahol megértem őt is, mivel a másság manapság nem a legelfogadottabb dolog a mai világban. Hát ez van.

Louis szemszöge

Nem tudtam tovább titkolni a kapcsolatunkat, már nem érdekelt az emberek véleménye, az sem, hogy mit mondanak rólunk. Nem bírtam magam visszafogni és hirtelen megragadtam Harry kezét és szorítani kezdtem.

-Szeretlek! –súgtam oda neki, miközben fülig pirulhattam. Úgy nézhettem ki, mint egy kis paradicsom.

-Én is! Kis paradicsom. –na, én mondtam, hogy olyan vagyok. Én csak mosolyogtam az aranyos beszólásán. Átkarolta a derekam, aztán a pólóm alá csúsztatta a kezem, azonban nem csúszott feljebb, csak kizárólag a derekamon pihentette azt, amit a pólóm félig eltakarta. A keze kissé hideg volt, ezért nem volt túl kellemes a tapintása, de kezdtem megszokni.

-Kicsit hideg a kezed? –közöltem vele vigyorogva az igazságot.

-Tényleg? –kérdezett vissza meglepődve, ezért bosszúból feljebb csúsztatta a kezét, majd a hasamon pihentette. Nem volt már olyan hideg.

-Nem hideg egyáltalán. –közöltem vele továbbra is vigyorogva.

-Nem? –Harry szája o alakot vett fel, majd ő is elnevette magát, miközben elengedett, én meg a pólómat igazgattam, hogy a helyén álljon. Hamarosan megérkeztünk a vidámparkba, megvettük a jegyeket és már indultunk is befelé, s rögtön utána két ismerős arc közeledett felénk: Liam és Zayn. Már rég találkoztunk velük úgyis, legalábbis én, az lehet, hogy Harry gyakrabban, erről nem tudtam volna nyilatkozni.

-Micsoda meglepetés! Hát kikkel is futottunk össze? –örvendezett Liam, majd mindannyian kezet fogtunk egymással üdvözlésképpen.

-Örülök, hogy összefutottunk. –mondtam mosolyogva.

-Látom már, hogy ki miatt hanyagolja el a bandát Harry. –Liam továbbra is kedves hangnemben beszéltem, de sajnos megállapítottam benne a gúnyt, próbáltam elhitetni magamban, hogy nem gúnyolódna vele, de aztán rájöttem, hogy felesleges áltatnom magam, mert Liam már az elején sem kedvelt túlságosan. Nem mondta a szemembe, de lehetett rajta érezni.

-Elhanyagolta? –kérdeztem rá csodálkozva, mivel az utóbbi időkben Harry hanyagolt el engem nem tudom ki miatt, de jobb, ha ezt nem említem meg előttük.

-Mintha nem tudnád! –váltott hirtelen flegma stílusba, ami egy kicsit sem lepett meg, mert gondoltam, hogy nem sokáig fogja megjátszani a jó fej csávót velem szemben. Az őszinte érzelmek pedig sokkal többet érnek, mint a hamisak, akár pozitív, akár negatív az.

-Most meg mi bajod van? –kérdeztem rá, ekkor ő elferdítette gúnyosan az arckifejezését, a karját összekulcsolta a mellkasa előtt, majd tett egy nagy lépést hátrafelé, aztán hátat fordított nekem. Nagyon rosszul esett, hogy ennyire utál.

-Ne is törődj vele! Ma egésznap ilyen hisztis. –bökött oldalba Zayn és vigasztalni próbált, bár annyira azért nem vettem magamra a dolgot. Közben arra lettem figyelmes, hogy Harry és Liam eltűntek valamerre, ki tudja hová.

-Ezek meg hová lettek? –döbbentem le, ekkor Zayn is körülnézett, lehetett látni rajta, hogy csak most esett le a dolog neki is.

-Dumálni valamerre, de tudod mit? Szard le az egészet, mi elleszünk ketten, nem igaz? –mondta, majd adott egy baráti ölelést, Jól esett, hogy ilyen jó fej velem és segít elterelni a figyelmem Harryről, bár azt kevés sikerrel. Felültünk együtt egy csomó jó dologra, de a szerelmemet továbbra sem tudtam kiverni a fejemből. Egyszer már majdnem elveszettem és csak a múlt éjjel kaptam vissza teljesen, most pedig megint úgy érzem, hogy az egész hiábavaló volt, mert ismét elfogom veszíteni, amitől nagyon féltem. Pedig mindent megtettem, hogy visszaszerezzem. Amiket reggel súgott a fülembe, csak hamis szavak voltak. Rám tört a sírógörcs, azon nyomban hazaakartam menni és nem akartam, hogy Zayn meglássa, hogy összevagyok törve.

-Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök. –füllentettem, miközben próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, bár nem tudom, hogy ez mennyire volt sikeres, de nem is nagyon érdekelt.

-Rendben, itt megvárlak. –kicsit izgultam, hogy neki ne kelljen, mert akkor velem jött volna. Szerencsére nem kellett neki, ezért maradt, aminek nagyon örültem. Nem a mosdó felé mentem, hanem a vidámpark másik oldalára, ledobtam magam egy padra, a pólómat felhajtottam, amivel eltakartam az arcom, úgy voltam vele, hogy ez majd felitatja a könnyeimet. Zokogni kezdtem, de próbáltam halk maradni, nem akartam, hogy az egész környék az én sírásomtól legyen hangos.

Harry szemszöge

Felháborodtam Liam viselkedésén. Az egy dolog, hogy nekem rendszeresen tesz szemrehányásokat, miszerint elhanyagolom a bandát miatta, de Louison ne kérje számon, ő nem tehet semmiről, csak kizárólag én, mert ez az én döntésem volt. Az első igaz szerelmem, ami miatt a bandát háttérbe szorítottam, nem is kicsit. Jogosan háborodik fel, mert akár ki is zárhattak volna, de nekem fontosak voltak ők is, megérthetnék a helyzetet. Egyedül Liam nem értette meg, a többiek elnézték nekem, hogy nekem Louis a legfontosabb, sőt mondták is, hogy hozzam el, hogy ő is közénk tartozhasson, de Louis tartózkodott a nagyobb létszámú társaságoktól. Ő zárkózottabb és visszahúzódóbb, ezt imádtam benne, ő olyan volt, akit lehet dédelgetni és babusgatni és élveztem ezt a szerepet is. Pont emiatt volt annyira szerethető, össze sem hasonlítható egyik exemmel sem, akik csak a szexre mentem és buli meg pia mániában szenvedtek. Félrehívtam Liamet beszélgetni, nehéz volt meggyőzni, de végül abban egyeztünk meg, hogy kibékül Louissal és bocsánatot kér tőle. Utána elkezdtük őket keresni, de nagyon sok szuper dologba ütköztünk bele, nem tudtuk megállni, hogy ne üljünk fel rájuk, ezzel rengeteg idő elment.

Egyszer csak a padon megpillantottuk Louist, a térdére hajolt, ki tudja, hogy miért. Mikor közelebb értünk hozzá, akkor tudatosult bennünk, hogy sír, biztosan Liam miatt, leültem mellé és átkaroltam a vállát.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!

Mivel most nem igazán tudok új résszel szolgálni, szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánni! 

Louisnak meg Boldog 23. Születésnapot!

13. rész - Csábítás

Bocsi a késésért, vasárnapra terveztem, de elhúzódott kicsit az írás, ezért csak ma tudtam hozni a részt. Jó olvasást!

Louis szemszöge

Nemsokára indultunk is, azonban még nem tudtam, hogy Harry milyen meglepetéssel készült. Soha sem éreztem még ilyen boldognak magam, annyira hihetetlen volt számomra, hogy ez velem megtörténhet, ugyanis mindig is egy csődtömegnek tartottam magam. Elvitt engem egy romantikus vacsorára, de kissé kellemetlenül éreztem magam, ugyanis az emberek megbámultak minket, mivel nem fiú-lány páros voltunk, hanem fiú-fiú.

-Harry, ezt muszáj? –súgtam oda neki, kicsit közelebb hajoltam felé, mivel egymással szembe ültünk.

-Most mi a baj? –kérdezte csodálkozva.

-Annyian vannak itt és mindenki minket néz. –válaszoltam zavarodottan, ekkor lefagyott a mosoly a szájáról, ami eddig levakarhatatlan volt róla.

-Miért baj? Miért nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat?

-Jaj, ez annyira kellemetlen. –zavarba jöttem teljesen, ide-oda néztem, ekkor vettem észre, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik és nem keltettünk nagy feltűnést, csak én reagáltam túl az egészet.

-Dehogy kellemetlen. Nem látod, hogy senki sem néz minket? –kérdezte, majd folytatta a vacsorát.

-Jó, de ha elkezdünk csókolózni, meg ölelkezni, biztos, hogy ki fognak minket rakni. –mutatóujjammal rá mutattam, miközben félig felálltam a székről, de utána visszahuppantam rá.

-Tiszteletben tartom a kérésed. –mondta lágyan, majd végigsimította az asztalon pihenő kézfejemet, s ekkor gyorsan elhúztam onnan. –Jaj, bocsánat. –emelte fel a kezeit maga elé.

-Semmi gond. –mondtam lehajtott fejjem, fülig pirulhattam, de ez már a szokásommá vált, amióta Harry a barátom.

Mikor befejeztük a vacsorát, elmentünk egy szállodába, miszerint Harry ott akarta tölteni a szentestét, bár nekem ez annyira nem tetszett, mert hiányzott a család, mivel ez a nap arról kellene, hogy szóljon, de nem akartam elrontani a kedvét, ezért engedelmeskedtem neki. Mikor beléptünk a hotelszobába, nem fogadott minket teljes sötétség, hanem a karácsonyfaégők bevilágította a helyiséget, amitől rögtön jobb kedvem lett. Körülnéztem egy kicsit, majd megpillantottam a fa alatt pár ajándékot, amiket bizonyára nekem szánt Harry.

-Ez csodálatos! –áradoztam. Ennél szebb születésnapi, illetve karácsonyi ajándékot nem kívánhattam volna, sőt még akkor is meglennék elégedve, ha a fa alatt nem lenne semmi, hiszen ez az este önmagában is egy ajándék volt a számomra.

-Ott vannak az ajándékaid a fa alatt. –mondta, miközben áradt belőle a jókedv, s pontosan én is így éreztem. Leültem a padlószőnyegre és elkezdtem kibontogatni, majd egyszer csak Harry átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba, majd a nyakamba, ahol nagyon csikis voltam. Lassan én is átadtam neki az övét, majd miután ezzel megvoltunk, egymásnak estünk, majd lassan az ágyban kötöttünk ki.

Már csak reggel ébredtem fel teljesen meztelenül az ablak felé fordulva, azonban Harry pont a másik oldalamon feküdt, ezért gyorsan megfordultam, s mikor ez megtörtént, láttam, hogy ő még alszik. Felkeltem, mert nem akartam, hogy lásson fényes nappal meztelünk, majd gyorsan a fürdőbe mentem egy törölközővel meg a ruháimmal, amiket felvenni szándékoztam. Mikor elkészültem, addigra Harry is felébredt, bár még nem kelt fel.

-Hogy telt az éjszakád? –kérdeztem mosolyogva tőle, miközben a tekintetem a karácsonyfára terelődött, amin még be voltak kapcsolva az égők. Mivel szeretkezés közben elaludtunk, ezért erről senki sem gondolkodott, odamentem és kihúztam a konnektorból.

-Na, vajon szerinted hogy? –kérdezte huncut mosollyal a száján, kicsit zavarba jöttem.

-De, nagyon is jól tudom. –feleltem kuncogva.

Utána ő is felkelt, aztán szép lassan elhagytuk a szállást, azonban előtte reggeliztünk.

2010. december 31.

Elérkezett a szilveszter is, ami az elmúlt években úgy telt el, hogy otthon ültem és vártam az éjfélt a tévé vagy a gép előtt, esetleg a könyvem felett, azonban ez a nap másmilyen lesz, olyan, mint amilyen a legtöbb fiatalnak és ez hihetetlenül feldobta a hangulatomat. Persze ezt is Harrynek köszönhettem, mert ha ő nincs, akkor továbbra is olyan elveszett lennék, mint azelőtt. Épp készülődtem, amikor valaki kopogott.

-Nyitva! –kiabáltam ki, ekkor le is nyomódott az a bizonyos kilincs, hátra is néztem és persze, hogy az én imádottam volt az.

-Na, hogy áll az én kis drágaságom? Indulhatunk? –kérdezte huncutul, utána hátulról megölelt és adott egy puszit.

-Induljunk. –feleltem.

Ezt az éjszakát is átbuliztuk, nagyon jól éreztük magunkat, s éjfél után pár perccel indultunk hazafelé és onnantól kezdve úgy éreztük mienk a világ és, hogy egymásnak vagyunk teremtve, ami fedte is a valóságot, vagyis akkor még azt hittem, de utána egyszer csak minden megváltozott.

2011. április 14.

Körülbelül két hónapja költözhettünk be a közös otthonunkba, s közben ki is tavaszodott, azonban nem csak az időjárás változott meg, hanem a mi kapcsolatunk is. Igaz, az előbbi jóra fordult, azonban az utóbbi épp ellenkezőleg. Minden azzal kezdődött, hogy összeköltöztünk és elmentünk dolgozni, hogy fent tudjuk magunkat tartani, s ezzel önmagában nem is lenne gond. Elkezdődtek a veszekedések, ami miatt csalódottnak éreztem magam, mert együtt lakva már nem is számított olyan cukinak Harry és ő is hasonló véleménnyel lehet rólam. Ahogy teltek a hetek, egyre kellemetlenebb volt az együttélés, sőt már annyira elfajultak a dolgok, hogy Harry mindig elmegy munka után valahová és csak valamikor hajnalban ér haza, majd kora reggel megint elmegy. Alig alszik valamit és olyan, mint egy mosogatórongy. Nagyon aggódtam érte, de egyszerűen rám sem tudott nézni, ami miatt rengeteget sírtam egyedül bezárkózva a szobámban. Ugyanolyan csődtömegnek éreztem magam, mint amikor még nem ismertem Harryt, visszaestem a mélybe és képtelen voltam feldolgozni, s legszívesebben hazaköltöztem volna, mert úgy éreztem, már nem szeret, ezért nem láttam értelmét a közös otthonnak. Ki tudja, kikkel tölti el az éjszakát és hányszor csal meg, anya is neheztelt rá és szerette volna, ha otthagyom Harryt. Egyik nap, amikor nem mentem dolgozni, elmentem hozzá egy ebédre, ugyanis már nagyon hiányzott anya főztje, ki tudja mikor ettem utoljára. Eddig vagy egy olcsó étterembe mentünk vagy maradt a hidegtál.

-Szerinted van még esély a kapcsolatunknak? –kérdeztem anyát szipogva, ő meg csak reménytelenül nézett rám, miszerint szerinte ennek itt véget is ért. –Tehát akkor szerinted nem? –faggattam tovább.

-Jaj, kisfiam! Nem mondtam azt, hogy véget ért. Persze ahhoz az kell, hogy költözz haza és harcolj érte. Gondolom már egymás agyára mentetek, mert végül is együtt élve ismeri meg az ember a másikat. Hatalmasat csalódtál benne? –kérdezte, miközben leült mellém a kanapéra és oldalról átkarolt. Én csak bólogattam, egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon a sírógörcs miatt.

-Én azt mondom, hogy harcoljatok a szerelmetekért, ti nem ezt érdemlitek, olyan szép pár voltatok. Kár lenne érte. –örültem, hogy anya támogatott minket, de hiába mondja ezt, nem olyan könnyű, ha Harry már undorodik tőlem és hozzám sem akar érni. A legrosszabb az, hogy valószínűleg megcsal, amit ugye nem bírnék ki, ha valójában megtörténne.

-Anya, szerinted megcsal? –kérdeztem szipogva, ő már tudta mi a helyzet.

-Nem akarom elvenni a kedved, de valószínűleg, hogy az éjszakákat valaki másnál tölti. Beszéljétek meg a problémáitokat, még helyre lehet hozni, aztán meg nehogy késő legyen. –és igaza is volt, csak én túl bátortalan voltam ehhez, hogy beszélgetést kezdeményezzek a problémákról

-Rendben, megpróbálom. –nem volt más választásom.

-Ez a beszéd, kicsim! –adott egy puszit a fejemre, nekem még legalább kellett negyed óra, mire összeszedem magam. Felmentem a szobámba és átöltöztem, mivel elhatároztam, hogy ma este elcsábítom Harryt. Egy rövid pólót vettem fel, mert imádja, hogyha kivillan a hasam a pólóm alól, többször tett már rá pozitív megjegyzést, miszerint szerinte nagyon vonzó és szexi. Hát megteszem a kedvéért, bár én nagyon utáltam, mert úgy éreztem közben, mindenem kilátszik. Ezt a szégyenlőségemnek köszönhettem, amit azóta sem sikerült legyőznöm, bár az első alkalom óta egy kicsivel lazább vagyok. Felvettem a kabátom, aztán elköszöntem anyától, mivel lassan már este hat óra, Harry lassan otthon lesz. Vittem kaját, hogy legyen mit vacsoráznia, s majd felhívtam telefonon.

-Mi van? –szólt bele hűvösen és barátságtalanul, ami egy cseppet sem tetszett, azonban én kedvesebb hangnemben beszéltem.

-Ugye hazajössz ma? Meglepetéssel készültem. –mondtam lelkesen.

-Aha, ma amúgy is otthon aludtam volna. –hangja elhalkult, nagyon furcsa volt, mintha ivott volna, de reménykedtem benne, hogy csak a fáradtságtól ilyen, azonban belül tudtam, hogy mi az igazság. Miután letettem a telefont, gyorsan ledobtam magamról a kabátot, a vacsorát a hűtőbe tettem, utána rohantam fel a szobába, a szekrényből kivettem az illatos gyertyákat, amiket már nagyon rég használtunk szeretkezésünk céljából. Meggyújtottam párat, kitettem sorba a padlón, utána felfeküdtem az ágyra, aztán felhajtottam a pólómat egy kicsit úgy, hogy a köldököm még ne látszódjon. Pihentem egy kicsit, majd egyszer csak nyílt a bejárati ajtó, ami azt jelentette, hogy Harry megérkezett, innentől kezdve csak reménykedtem, hogy első útja a szobába vezessen. Így is történt, mert lassan lenyomódott a kilincs, én megy egyre jobban izgultam, hogy vajon mit fog hozzám szólni.

-Jó estét! –köszöntem rá mosolyogva, ő meg csak üres tekintettel nézett rám, s miközben körülnézett a szobában, szája o alakot vett fel.

-Tetszem neked? –kérdeztem csábító mosollyal, majd kacsintottam egyet. Közeledett felém, de járása nem volt magabiztos a szédelgése miatt, egyből arra következtettem, hogy ivott, ami kissé zavart, de próbáltam félretenni és csak átadni magam az alkalomnak, persze csak, ha megtörténik az, amit szeretnék. 

12. rész - December 24

Louis szemszöge

Feszengtem ma szinte egésznap, ugyanis ma kell Harrynek választ adnom, hogy járok-e vele vagy sem, vagyis, hogy leszek-e a barátja. Szívem szerint azonnal belementem volna, azonban mégsem volt olyan könnyű ez a helyzet, hát más lenne, ha egy lányról lenne szó, de a másság nagyon nehéz a mai világban, ugyanis nem elég fejlett a társadalom ahhoz, hogy természetesnek vegyék, hanem sokan elítélik ezt, illetve furcsán néznek egy meleg párra. Meglepetéssel is készültem neki: sütöttem almás pitét, kissé görcsösen, mert attól tartottam, hogy talán nem fog neki ízleni, s éreztem is, hogy nem lett tökéletes, ugyanis túl sok cukrot tettem bele. De sebaj, mert így is ízlett neki, meg is dicsért, mert ahhoz képest, hogy ez volt az első próbálkozásom, egész jó lett. Mégsem voltam rá annyira büszke.

-Egy fontos dolgot kell kérdeznem. –kezdett bele Harry, és már tudom is, hogy mit akar, nem úszhatom meg ezt, meg kell neki mondani, hogyan döntöttem. Tudom, ez nagyon nehéz, de túl kell esni rajta.

-Akkor leszel a barátom? –kérdezte, miközben szembe állt velem, majd a vállaimra helyezte a kezét, s mélyen a szemeibe nézett zöld tekintetével, amiben szinte el is vesztem. Hogyan is mondtattam volna neki nemet?

-Igen. –jelentettem ki halkan, majd hirtelen megcsókoltam, nem vártam meg a reakcióját, de véleményem szerint ugyanezt tette volna ő is. Reménykedtem benne, hogy senki sem figyel minket, mert lesülne a bőr a képemről. Azonban volt egy kikötésem, s ezt tudattam is Harryvel.

-Lenne egy nagyon nagy kérésem. –kezdtem bele, ő meg kíváncsian figyelt, várta, hogy mondjam. –Szóval az, hogy ne teregessük ki a kapcsolatunkat, hanem ez kizárólag a mi magánéletünk legyen, nem kell nagyközönség előtt csókolózni, illetve simogatni egymást, meg ilyeneket. Csak kizárólag kettesben. –igaz, nagy kérésnek tűnt, de ha igazán szeret, akkor megért engem és beleegyezik. Így is történt.

-Ez természetes, kicsi Louis! Megértem, hogy te nem szeretnéd kiteregetni a magánéleted, s én ezt tiszteletben tartom. –mondta, majd szorosan magához ölelt. Nagyon meghatódtam azon, hogy kicsi Louisnak hívott, könnyek csordultak ki a szemem sarkából, amit igyekeztem a pólómmal letörölni.

-Te sírsz? –kérdezte meglepetten.

-Igen, csak a boldogságtól, hisz ez az első párkapcsolatom. Tudom, hogy szánalmas vagyok, hogy ennyi idősen ez az első, de akkor is. Nem hittem volna, hogy ez valaha meg fog történni, már olyan reménytelennek tűnt. De neked köszönhetően meg is tudtam változni, és már teljesen máshogy állok a dolgokhoz, mint előtte. Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. –most biztos valami hülye nyálgépnek tart, de ezt akkor sem tudtam magamban tartani, muszáj volt valakinek elmondanom az érzéseimet. Fülig ért a szája és áradt belőle a boldogság, látszott rajta, hogy boldoggá teszem őt, akárcsak a jelenlétemmel is.

Harry szemszöge

Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy van barátom, azonban Louis kedvéért nem teregethettem ki és azt kellett mondanom, hogy barátságon kívül semmi sincs közöttünk. Azt hinné az ember, hogy szégyell engem, de nem így volt, ő csak az elítéléstől félt, számított neki a külvilág véleménye. Tiszteletben tartottam a döntését, és ez 2010. október 12-én történt.

2010. december 24.

Eltelt két hónap, amióta összejöttünk, s ennél jobb kapcsolatot nem is kívánhattam volna. Egyik exem sem ért fel Louishoz, mivel ő volt a legcsodálatosabb teremtés az egész világon és boldogsággal töltött el, hogy az enyém lehet. Nem bírtam volna ki, ha elveszítem, ezért minden kívánságát igyekszem teljesíteni, és tiszteletben tartom a kéréseit, s ez kölcsönös, mert ő is így tesz. Persze a mai napot sem felejtettem el, ugyanis nem csak, hogy szenteste van, de ezen kívül még Louis szülinapja is, ami rendkívül fontos az életemben. Igaz, hogy csak most ünneplem meg vele először, de ezentúl ez minden évben így lesz. Amúgy is vettem volna neki ajándékot, de most, hogy megtudtam, hogy szülinapja van, ezért dupla ajándékot érdemel: egyiket karácsonyra, a másikat meg a születése évfordulójára kapja. Nem szerettem volna nagydolgot venni neki, ugyanis nem az érték a fontos, hanem az, hogy szívből jöjjön, egy kapcsolatban ez az egyik legfontosabb feltétele az őszinteség és a bizalom mellett. Elmentem a helyi bevásárlóközpontba, siettem is rendesen, ugyanis a mai napon hamar bezárnak az üzletek. Mikor beléptem az említett helyiségbe, láttam, ahogy az emberek egymás hegyén-hátán próbálnak mászkálni, de valahogy elég nehezen ment nekik a tömeg miatt. Akár a heringek. Kissé elrettentett ez a látvány, nem hittem volna, hogy mindenki az utolsó napra halogatja a vásárlást. Mivel tisztában voltam vele, hogy hatalmas lehet a sor, s innen csak órák múlva jutok csak ki, továbbálltam, s azt terveztem, hogy visszajövök zárás előtt egy órával, addigra már bizonyára csökken az emberek száma. Addig ellátogattam egy cukrászdába, mert én hülye elfelejtettem rendelni tortát és reménykedtem benne, hogy kapok egyet készen.

-Jó napot! –köszöntem, miközben beléptem, s a fűtött helyiségben lerántottam magamról a sapkámat. Kissé összekócolta göndör fürtjeimet, de ez most nem zavart.

-Jó napot! Mit adhatok? –köszönt vissza a pultos hölgy.

-Lehet kapni készen születésnapi tortát? –kérdeztem.

-Persze, de csak azok vannak, amiket ott lát. –mutatott a tortapult felé, ekkor odasétáltam és szemügyre vettem a csodálatos készítményeket. Egyik szebb volt, mint a másik. Elgondolkodtam azon, hogy vajon Louisnak melyik tetszett, s végül egy feketeerdő torta mellett tettem le a voksom. A hölgy betette egy dobozba, aztán kifizettem, majd távoztam. Hazamentem, hogy betegyem a hűtőbe, aztán indultam a bevásárlóközpont felé ismét, jó volt látni, hogy már jóval kevesebben vannak, de az időm is ugyanolyan kevés, hogy egy jó ajándékot válasszak neki, illetve kettőt. Bementem több üzletbe is körülnézni, de döntésképtelen voltam, közben folyamatosan az órámat lestem, nehogy bezárjon még a választásom előtt.

Végül vettem neki egy bögrét, ami a nevével volt ellátva, mondjuk, ezt kapja karácsonyra, a másik meg egy feliratos törölköző volt, amihez járt egy plüssmaci is, ami egy szívecskét tartott a kezében, úgy véltem, tökéletes lesz szülinapi ajándéknak. Vettem hozzá csomagolópapírt is, majd távoztam. Elmentem egy étterembe asztalt foglalni kettőnknek, utána haza. Feldíszítettem a házat, felállítottam a karácsonyfát. Ez lesz az első karácsonyom a szüleim nélkül, s elég nehezen egyeztek bele, de tudták, hogy nekem Louis mindennél fontosabb.

Eltelt néhány óra, már kezdett sötétedni, azonban még mindig csak négyet mutatott az óra, már türelmetlen voltam. Járkáltam fel-alá a lakásban, s folyamatosan az órára néztem, egyszerűen nem akart telni az idő, vagy csak nagyon lassan. Izgatottságomban nem igazán tudtam magammal mit kezdeni, időnként leültem a kanapéra, ha meg épp nem ültem, akkor meg járkáltam. Nem volt egy izgalmas program, az egyszer biztos. Megcsörrent a telefonom, rohantam is felvenni, mert az asztalon hagytam a készüléket. Izgatottan beleszóltam, mert a kijelzőn Louis képét mutatta.

-Boldog karácsonyt kívánok neked, szerelmem! –szólt bele édesen a telefonba, majdnem elolvadtam cuki kis vékonyka hangjától, automatikusan mosolyra állt a szám, szinte már vigyorogtam.

-Neked is szívem, de elfelejtetted, hogy a ma estét együtt töltjük? –kérdeztem lágy hangon, mert egy ilyen angyalkával csak így lehet beszélni.

-Dehogyis, már nagyon várom a hat órát, hogy találkozhassunk. –mondta, aztán elköszöntünk egymástól.

Louis szemszöge

Anya beleegyezett abba, hogy az estét Harryvel töltsem, ugyanis tudja, hogy mennyire szeretem, s meg is értette. Harry azt mondta, hogy meglepetéssel készült nekem, ami miatt már nagyon izgatott voltam. A mai napon elmentem ajándékot venni neki, de döntésképtelen voltam, ugyanis nekem sosem volt párkapcsolatom és teljesen tanácstalannak éreztem magam. Végül egy faliszőnyeget vettem neki, amin karácsonyi táj volt, magam sem tudtam, hogy miért pont ezt, egyszerűen megtetszett. Kicsit nagy volt, ezért valamivel nehezebb is volt hazavinnem, mivel gyalogoltam.

Kicsit elaludhattam, mert a csengetésre ébredtem fel, s mikor ránéztem a telefonom képernyőjére, már este hatot mutatott az idő. Szinte még félálomban volt, amikor kipattantam az ágyból, mert tudtam nagyon jól, hogy Harry volt az, s azt várja, hogy azonnal indulhassunk is, azonban ez teljesen lehetetlen volt, mert teljesen szét voltam csúszva. A hajam összevissza állt, a pólóm felcsúszott, a nadrágom ki volt kapcsolva és még lehetne sorolni. Mire elkezdtem volna készülődni, lenyomódott a kilincs, s Harry be is lépett rajta, aztán elnevette magát a látványom miatt.

-De cuki vagy! –tette a tenyerét a szája elé és diszkréten nevetett csak, én is elmosolyodtam.

-Most ébredtem fel. –válaszoltam neki vigyorogva, majd viccből hozzávágtam a párnámat. Ő visszaadta, aztán hátulról a derekamnál fogva megfogott, majd magához szorított, a kezét bedugta a pólóm alá és a hasamon pihentette. Megfordított, hogy megcsókolhasson, kicsit hosszúra sikeredett, azonban le kellett állítanom, mert akkor soha nem tudok elkészülődni.

-Bocsi, készülődnöm kell, mert soha sem fogunk elindulni. –mondtam, miközben zavarban voltam, fülig pirulhattam.

-Úgy imádom, amikor elpirulsz. –mondta, s ez csak jobban rásegített arra, hogy minél pirosabb legyen a fejem.

-Na jó, hagyd abba. Összeszedem magam, aztán indulhatunk. –mondtam, miközben kiszabadítottam magam a karjai közül, természetesen engedte, mivel leginkább az ő ötlete volt, hogy töltsük házon kívül a szentestét. A kérésemre elhagyta a szobát, én addig átöltöztem, illetve megfésülködtem, aztán indulhattunk is. Elköszöntem anyától, majd kiléptünk az ajtón, ekkor Harry szorosan megfogta a kezem, és semmi pénzért nem engedett volna el. Láttam a szemeiben a boldogságot, s én ugyanígy éreztem. Soha nem akartam őt elveszíteni, mert nélküle üresnek érezném magam.