Boldog Új Évet mindenkinek!

Sajnálom, hogy idén már nem tudok újabb résszel szolgálni. Ezzel a poszttal szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni! Találkozunk 2015-ben is. 

14. rész - Vidámpark

Letudtuk a karácsonyt, és jön az Új Év. Remélem mindenkinek békésen telt a karácsonyi ünnepe és szeretetben gazdagon. Köszönöm az újabb feliratkozókat, összesen kettő, ennek köszönhetően már 53 olvasója van a blognak. Jó olvasást!

Harry szemszöge

Amikor beléptem a szoba ajtaján, Louist láttam az ágyban feküdni, amikor én csak lepihenni akartam, ezért egy nemkívánatos személynek tituláltam be őt. Különben is nagyon elegem volt már belőle, hogy miatta semmit sem lehet csinálni, kezdett az agyamra menni a féltékenységi rohamai is. Hogyha meglátott más fiúval, mindig kiverte a balhét, s komolyan úgy éreztem, hogy megfoszt a szabadságomtól. Ez is azóta van, amióta összeköltöztünk, pedig azt hittem, hogy csodálatos lesz, de fordult a kocka, és pokollá vált a kapcsolatunk. Megtehettem volna, hogy szakítok vele, de ahhoz túlságosan is szerettem és szegényke annyira ártatlannak nézett ki, hogy nem lett volna szívem fájdalmat okozni neki, mert a szenvedése kegyetlen látvány lett volna a számomra. Azon gondolkoztam, mégis hogyan hozhatnánk helyre a kapcsolatunkat, s ehhez nekem is tennem kéne. Tehát ahelyett, hogy elzavartam volna, inkább közeledtem felé, s mivel ittam, szédelegtem egy kicsit, de nem érdekelt, csak őt akartam. Amit legelőször észrevettem rajta, az az aranyos, kivillanó pocija, tehát már tudta, hogy ez a gyengém, s ettől lázba jöttem. Ez nem volt mindig így, érdekes módon csak akkor figyeltem fel rá, amikor Louis csinálta, ennek az lehet az oka, hogy ő szexin csinálta, még ha véletlen is csúszott fel a pólója. Most azonban szándékosan, ettől ugyanúgy felizgultam, nem számított. Leültem az ágyra és végig csak őt bámultam, le sem vettem róla a szemem, kezem kissé felemeltem, mert késztetést éreztem, hogy hozzáérjek, azonban az eszem az ellenkezőjét mondta, hogy ezt nem szabad. Inkább az érzelmeimre hallgattam és meztelen hasára helyeztem a kezem, majd szép lassan simogatni kezdtem azt, s közben Louis arckifejezéseit néztem, látszott rajta, hogy nagyon élvezi a cirógatást. Nem sokkal később föléje emelkedtem és megragadtam ajkait és vad csókolózásba kezdtünk, miközben elkezdtünk megszabadulni a ruháinktól.

Reggel meztelenül ébredtem fel, kicsit előbb, mint Louis, azonban rajta nem volt takaró, mert az éjszaka folyamán teljesen lehúztam róla, hogy magamat takarjam vele. Egy darabig nézegettem őt teljesen meztelenül, piszkos gondolatok jutottak az eszembe, háttal feküdt. Nem sokkal később kinyitotta azokat a gyönyörű kék szemeit, egy kicsit meglepődtem, mert már előre láttam a reakcióját, ami nem más volt, minthogy a takarót gyorsan magára húzta, hogy ne lássam. Szegénykém, elpirult, én meg csak vigyorogni tudtam aranyosságán.

-Te kis szégyellős! –túrtam bele dús hajába, s kissé összekócolta.

-Tudhattad volna, hogy szégyellős vagyok, erre lehúzod rólam a takarót, mikor teljesen meztelen vagyok. –kicsit kiakadt, de tudtam, hogy nem szabad ezt komolyan venni.

-Nyugi, senki sem látott meg rajtam kívül, előttem viszont nem szabad így viselkedned! Annyira imádlak, olyan aranyos vagy! –felkeltem, rajtam sem volt ruha és szorosan magamhoz öleltem, hogy érezze a törődésem. Az elmúlt időkben elhanyagoltam, ami miatt lelkiismeret furdalásom támadt és látszott rajta, hogy nagyon megviselte ez az egész, ezért megígértem magamnak, hogy, amikor csak tudok, vele leszek.

Lassan lezuhanyoztunk mindketten, majd felöltöztünk, közben elhatároztam, hogy ma csak az övé vagyok és ezt meg is osztottam vele, aminek nagyon örült, igaz, próbálta visszafogni magát, azonban úgy ismertem őt és az érzéseit, mint a tenyeremet, ezért nem igazán tud már engem becsapni. Az igaz, hogy az elején se, de ennek az oka mindössze az volt, hogy szinte minden meglátszott rajta, még az is, amit nagyon elakart rejteni.

-Mit szólnál, ha ma elmennénk a vidámparkba? –ajánlottam fel, ő meg annyira örült ennek a hírnek, akár egy óvodás. Nyakamba borult, aztán egy csókot lehelt az ajkaimra, amit viszonoztam is. –Akkor induljunk. –jelentettem ki, és tíz percen belül már senki sem tartózkodott a lakásunkban. Amint kiléptünk az utcára, úgy kellett viselkednünk, mint két jó barát, mert Louis ezt akarta, nem akarta felvállalni a kapcsolatunkat, én legszívesebben az egész világgal megosztanám és kikiáltanám. Valahol megértem őt is, mivel a másság manapság nem a legelfogadottabb dolog a mai világban. Hát ez van.

Louis szemszöge

Nem tudtam tovább titkolni a kapcsolatunkat, már nem érdekelt az emberek véleménye, az sem, hogy mit mondanak rólunk. Nem bírtam magam visszafogni és hirtelen megragadtam Harry kezét és szorítani kezdtem.

-Szeretlek! –súgtam oda neki, miközben fülig pirulhattam. Úgy nézhettem ki, mint egy kis paradicsom.

-Én is! Kis paradicsom. –na, én mondtam, hogy olyan vagyok. Én csak mosolyogtam az aranyos beszólásán. Átkarolta a derekam, aztán a pólóm alá csúsztatta a kezem, azonban nem csúszott feljebb, csak kizárólag a derekamon pihentette azt, amit a pólóm félig eltakarta. A keze kissé hideg volt, ezért nem volt túl kellemes a tapintása, de kezdtem megszokni.

-Kicsit hideg a kezed? –közöltem vele vigyorogva az igazságot.

-Tényleg? –kérdezett vissza meglepődve, ezért bosszúból feljebb csúsztatta a kezét, majd a hasamon pihentette. Nem volt már olyan hideg.

-Nem hideg egyáltalán. –közöltem vele továbbra is vigyorogva.

-Nem? –Harry szája o alakot vett fel, majd ő is elnevette magát, miközben elengedett, én meg a pólómat igazgattam, hogy a helyén álljon. Hamarosan megérkeztünk a vidámparkba, megvettük a jegyeket és már indultunk is befelé, s rögtön utána két ismerős arc közeledett felénk: Liam és Zayn. Már rég találkoztunk velük úgyis, legalábbis én, az lehet, hogy Harry gyakrabban, erről nem tudtam volna nyilatkozni.

-Micsoda meglepetés! Hát kikkel is futottunk össze? –örvendezett Liam, majd mindannyian kezet fogtunk egymással üdvözlésképpen.

-Örülök, hogy összefutottunk. –mondtam mosolyogva.

-Látom már, hogy ki miatt hanyagolja el a bandát Harry. –Liam továbbra is kedves hangnemben beszéltem, de sajnos megállapítottam benne a gúnyt, próbáltam elhitetni magamban, hogy nem gúnyolódna vele, de aztán rájöttem, hogy felesleges áltatnom magam, mert Liam már az elején sem kedvelt túlságosan. Nem mondta a szemembe, de lehetett rajta érezni.

-Elhanyagolta? –kérdeztem rá csodálkozva, mivel az utóbbi időkben Harry hanyagolt el engem nem tudom ki miatt, de jobb, ha ezt nem említem meg előttük.

-Mintha nem tudnád! –váltott hirtelen flegma stílusba, ami egy kicsit sem lepett meg, mert gondoltam, hogy nem sokáig fogja megjátszani a jó fej csávót velem szemben. Az őszinte érzelmek pedig sokkal többet érnek, mint a hamisak, akár pozitív, akár negatív az.

-Most meg mi bajod van? –kérdeztem rá, ekkor ő elferdítette gúnyosan az arckifejezését, a karját összekulcsolta a mellkasa előtt, majd tett egy nagy lépést hátrafelé, aztán hátat fordított nekem. Nagyon rosszul esett, hogy ennyire utál.

-Ne is törődj vele! Ma egésznap ilyen hisztis. –bökött oldalba Zayn és vigasztalni próbált, bár annyira azért nem vettem magamra a dolgot. Közben arra lettem figyelmes, hogy Harry és Liam eltűntek valamerre, ki tudja hová.

-Ezek meg hová lettek? –döbbentem le, ekkor Zayn is körülnézett, lehetett látni rajta, hogy csak most esett le a dolog neki is.

-Dumálni valamerre, de tudod mit? Szard le az egészet, mi elleszünk ketten, nem igaz? –mondta, majd adott egy baráti ölelést, Jól esett, hogy ilyen jó fej velem és segít elterelni a figyelmem Harryről, bár azt kevés sikerrel. Felültünk együtt egy csomó jó dologra, de a szerelmemet továbbra sem tudtam kiverni a fejemből. Egyszer már majdnem elveszettem és csak a múlt éjjel kaptam vissza teljesen, most pedig megint úgy érzem, hogy az egész hiábavaló volt, mert ismét elfogom veszíteni, amitől nagyon féltem. Pedig mindent megtettem, hogy visszaszerezzem. Amiket reggel súgott a fülembe, csak hamis szavak voltak. Rám tört a sírógörcs, azon nyomban hazaakartam menni és nem akartam, hogy Zayn meglássa, hogy összevagyok törve.

-Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök. –füllentettem, miközben próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, bár nem tudom, hogy ez mennyire volt sikeres, de nem is nagyon érdekelt.

-Rendben, itt megvárlak. –kicsit izgultam, hogy neki ne kelljen, mert akkor velem jött volna. Szerencsére nem kellett neki, ezért maradt, aminek nagyon örültem. Nem a mosdó felé mentem, hanem a vidámpark másik oldalára, ledobtam magam egy padra, a pólómat felhajtottam, amivel eltakartam az arcom, úgy voltam vele, hogy ez majd felitatja a könnyeimet. Zokogni kezdtem, de próbáltam halk maradni, nem akartam, hogy az egész környék az én sírásomtól legyen hangos.

Harry szemszöge

Felháborodtam Liam viselkedésén. Az egy dolog, hogy nekem rendszeresen tesz szemrehányásokat, miszerint elhanyagolom a bandát miatta, de Louison ne kérje számon, ő nem tehet semmiről, csak kizárólag én, mert ez az én döntésem volt. Az első igaz szerelmem, ami miatt a bandát háttérbe szorítottam, nem is kicsit. Jogosan háborodik fel, mert akár ki is zárhattak volna, de nekem fontosak voltak ők is, megérthetnék a helyzetet. Egyedül Liam nem értette meg, a többiek elnézték nekem, hogy nekem Louis a legfontosabb, sőt mondták is, hogy hozzam el, hogy ő is közénk tartozhasson, de Louis tartózkodott a nagyobb létszámú társaságoktól. Ő zárkózottabb és visszahúzódóbb, ezt imádtam benne, ő olyan volt, akit lehet dédelgetni és babusgatni és élveztem ezt a szerepet is. Pont emiatt volt annyira szerethető, össze sem hasonlítható egyik exemmel sem, akik csak a szexre mentem és buli meg pia mániában szenvedtek. Félrehívtam Liamet beszélgetni, nehéz volt meggyőzni, de végül abban egyeztünk meg, hogy kibékül Louissal és bocsánatot kér tőle. Utána elkezdtük őket keresni, de nagyon sok szuper dologba ütköztünk bele, nem tudtuk megállni, hogy ne üljünk fel rájuk, ezzel rengeteg idő elment.

Egyszer csak a padon megpillantottuk Louist, a térdére hajolt, ki tudja, hogy miért. Mikor közelebb értünk hozzá, akkor tudatosult bennünk, hogy sír, biztosan Liam miatt, leültem mellé és átkaroltam a vállát.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!

Mivel most nem igazán tudok új résszel szolgálni, szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánni! 

Louisnak meg Boldog 23. Születésnapot!

13. rész - Csábítás

Bocsi a késésért, vasárnapra terveztem, de elhúzódott kicsit az írás, ezért csak ma tudtam hozni a részt. Jó olvasást!

Louis szemszöge

Nemsokára indultunk is, azonban még nem tudtam, hogy Harry milyen meglepetéssel készült. Soha sem éreztem még ilyen boldognak magam, annyira hihetetlen volt számomra, hogy ez velem megtörténhet, ugyanis mindig is egy csődtömegnek tartottam magam. Elvitt engem egy romantikus vacsorára, de kissé kellemetlenül éreztem magam, ugyanis az emberek megbámultak minket, mivel nem fiú-lány páros voltunk, hanem fiú-fiú.

-Harry, ezt muszáj? –súgtam oda neki, kicsit közelebb hajoltam felé, mivel egymással szembe ültünk.

-Most mi a baj? –kérdezte csodálkozva.

-Annyian vannak itt és mindenki minket néz. –válaszoltam zavarodottan, ekkor lefagyott a mosoly a szájáról, ami eddig levakarhatatlan volt róla.

-Miért baj? Miért nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat?

-Jaj, ez annyira kellemetlen. –zavarba jöttem teljesen, ide-oda néztem, ekkor vettem észre, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik és nem keltettünk nagy feltűnést, csak én reagáltam túl az egészet.

-Dehogy kellemetlen. Nem látod, hogy senki sem néz minket? –kérdezte, majd folytatta a vacsorát.

-Jó, de ha elkezdünk csókolózni, meg ölelkezni, biztos, hogy ki fognak minket rakni. –mutatóujjammal rá mutattam, miközben félig felálltam a székről, de utána visszahuppantam rá.

-Tiszteletben tartom a kérésed. –mondta lágyan, majd végigsimította az asztalon pihenő kézfejemet, s ekkor gyorsan elhúztam onnan. –Jaj, bocsánat. –emelte fel a kezeit maga elé.

-Semmi gond. –mondtam lehajtott fejjem, fülig pirulhattam, de ez már a szokásommá vált, amióta Harry a barátom.

Mikor befejeztük a vacsorát, elmentünk egy szállodába, miszerint Harry ott akarta tölteni a szentestét, bár nekem ez annyira nem tetszett, mert hiányzott a család, mivel ez a nap arról kellene, hogy szóljon, de nem akartam elrontani a kedvét, ezért engedelmeskedtem neki. Mikor beléptünk a hotelszobába, nem fogadott minket teljes sötétség, hanem a karácsonyfaégők bevilágította a helyiséget, amitől rögtön jobb kedvem lett. Körülnéztem egy kicsit, majd megpillantottam a fa alatt pár ajándékot, amiket bizonyára nekem szánt Harry.

-Ez csodálatos! –áradoztam. Ennél szebb születésnapi, illetve karácsonyi ajándékot nem kívánhattam volna, sőt még akkor is meglennék elégedve, ha a fa alatt nem lenne semmi, hiszen ez az este önmagában is egy ajándék volt a számomra.

-Ott vannak az ajándékaid a fa alatt. –mondta, miközben áradt belőle a jókedv, s pontosan én is így éreztem. Leültem a padlószőnyegre és elkezdtem kibontogatni, majd egyszer csak Harry átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba, majd a nyakamba, ahol nagyon csikis voltam. Lassan én is átadtam neki az övét, majd miután ezzel megvoltunk, egymásnak estünk, majd lassan az ágyban kötöttünk ki.

Már csak reggel ébredtem fel teljesen meztelenül az ablak felé fordulva, azonban Harry pont a másik oldalamon feküdt, ezért gyorsan megfordultam, s mikor ez megtörtént, láttam, hogy ő még alszik. Felkeltem, mert nem akartam, hogy lásson fényes nappal meztelünk, majd gyorsan a fürdőbe mentem egy törölközővel meg a ruháimmal, amiket felvenni szándékoztam. Mikor elkészültem, addigra Harry is felébredt, bár még nem kelt fel.

-Hogy telt az éjszakád? –kérdeztem mosolyogva tőle, miközben a tekintetem a karácsonyfára terelődött, amin még be voltak kapcsolva az égők. Mivel szeretkezés közben elaludtunk, ezért erről senki sem gondolkodott, odamentem és kihúztam a konnektorból.

-Na, vajon szerinted hogy? –kérdezte huncut mosollyal a száján, kicsit zavarba jöttem.

-De, nagyon is jól tudom. –feleltem kuncogva.

Utána ő is felkelt, aztán szép lassan elhagytuk a szállást, azonban előtte reggeliztünk.

2010. december 31.

Elérkezett a szilveszter is, ami az elmúlt években úgy telt el, hogy otthon ültem és vártam az éjfélt a tévé vagy a gép előtt, esetleg a könyvem felett, azonban ez a nap másmilyen lesz, olyan, mint amilyen a legtöbb fiatalnak és ez hihetetlenül feldobta a hangulatomat. Persze ezt is Harrynek köszönhettem, mert ha ő nincs, akkor továbbra is olyan elveszett lennék, mint azelőtt. Épp készülődtem, amikor valaki kopogott.

-Nyitva! –kiabáltam ki, ekkor le is nyomódott az a bizonyos kilincs, hátra is néztem és persze, hogy az én imádottam volt az.

-Na, hogy áll az én kis drágaságom? Indulhatunk? –kérdezte huncutul, utána hátulról megölelt és adott egy puszit.

-Induljunk. –feleltem.

Ezt az éjszakát is átbuliztuk, nagyon jól éreztük magunkat, s éjfél után pár perccel indultunk hazafelé és onnantól kezdve úgy éreztük mienk a világ és, hogy egymásnak vagyunk teremtve, ami fedte is a valóságot, vagyis akkor még azt hittem, de utána egyszer csak minden megváltozott.

2011. április 14.

Körülbelül két hónapja költözhettünk be a közös otthonunkba, s közben ki is tavaszodott, azonban nem csak az időjárás változott meg, hanem a mi kapcsolatunk is. Igaz, az előbbi jóra fordult, azonban az utóbbi épp ellenkezőleg. Minden azzal kezdődött, hogy összeköltöztünk és elmentünk dolgozni, hogy fent tudjuk magunkat tartani, s ezzel önmagában nem is lenne gond. Elkezdődtek a veszekedések, ami miatt csalódottnak éreztem magam, mert együtt lakva már nem is számított olyan cukinak Harry és ő is hasonló véleménnyel lehet rólam. Ahogy teltek a hetek, egyre kellemetlenebb volt az együttélés, sőt már annyira elfajultak a dolgok, hogy Harry mindig elmegy munka után valahová és csak valamikor hajnalban ér haza, majd kora reggel megint elmegy. Alig alszik valamit és olyan, mint egy mosogatórongy. Nagyon aggódtam érte, de egyszerűen rám sem tudott nézni, ami miatt rengeteget sírtam egyedül bezárkózva a szobámban. Ugyanolyan csődtömegnek éreztem magam, mint amikor még nem ismertem Harryt, visszaestem a mélybe és képtelen voltam feldolgozni, s legszívesebben hazaköltöztem volna, mert úgy éreztem, már nem szeret, ezért nem láttam értelmét a közös otthonnak. Ki tudja, kikkel tölti el az éjszakát és hányszor csal meg, anya is neheztelt rá és szerette volna, ha otthagyom Harryt. Egyik nap, amikor nem mentem dolgozni, elmentem hozzá egy ebédre, ugyanis már nagyon hiányzott anya főztje, ki tudja mikor ettem utoljára. Eddig vagy egy olcsó étterembe mentünk vagy maradt a hidegtál.

-Szerinted van még esély a kapcsolatunknak? –kérdeztem anyát szipogva, ő meg csak reménytelenül nézett rám, miszerint szerinte ennek itt véget is ért. –Tehát akkor szerinted nem? –faggattam tovább.

-Jaj, kisfiam! Nem mondtam azt, hogy véget ért. Persze ahhoz az kell, hogy költözz haza és harcolj érte. Gondolom már egymás agyára mentetek, mert végül is együtt élve ismeri meg az ember a másikat. Hatalmasat csalódtál benne? –kérdezte, miközben leült mellém a kanapéra és oldalról átkarolt. Én csak bólogattam, egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon a sírógörcs miatt.

-Én azt mondom, hogy harcoljatok a szerelmetekért, ti nem ezt érdemlitek, olyan szép pár voltatok. Kár lenne érte. –örültem, hogy anya támogatott minket, de hiába mondja ezt, nem olyan könnyű, ha Harry már undorodik tőlem és hozzám sem akar érni. A legrosszabb az, hogy valószínűleg megcsal, amit ugye nem bírnék ki, ha valójában megtörténne.

-Anya, szerinted megcsal? –kérdeztem szipogva, ő már tudta mi a helyzet.

-Nem akarom elvenni a kedved, de valószínűleg, hogy az éjszakákat valaki másnál tölti. Beszéljétek meg a problémáitokat, még helyre lehet hozni, aztán meg nehogy késő legyen. –és igaza is volt, csak én túl bátortalan voltam ehhez, hogy beszélgetést kezdeményezzek a problémákról

-Rendben, megpróbálom. –nem volt más választásom.

-Ez a beszéd, kicsim! –adott egy puszit a fejemre, nekem még legalább kellett negyed óra, mire összeszedem magam. Felmentem a szobámba és átöltöztem, mivel elhatároztam, hogy ma este elcsábítom Harryt. Egy rövid pólót vettem fel, mert imádja, hogyha kivillan a hasam a pólóm alól, többször tett már rá pozitív megjegyzést, miszerint szerinte nagyon vonzó és szexi. Hát megteszem a kedvéért, bár én nagyon utáltam, mert úgy éreztem közben, mindenem kilátszik. Ezt a szégyenlőségemnek köszönhettem, amit azóta sem sikerült legyőznöm, bár az első alkalom óta egy kicsivel lazább vagyok. Felvettem a kabátom, aztán elköszöntem anyától, mivel lassan már este hat óra, Harry lassan otthon lesz. Vittem kaját, hogy legyen mit vacsoráznia, s majd felhívtam telefonon.

-Mi van? –szólt bele hűvösen és barátságtalanul, ami egy cseppet sem tetszett, azonban én kedvesebb hangnemben beszéltem.

-Ugye hazajössz ma? Meglepetéssel készültem. –mondtam lelkesen.

-Aha, ma amúgy is otthon aludtam volna. –hangja elhalkult, nagyon furcsa volt, mintha ivott volna, de reménykedtem benne, hogy csak a fáradtságtól ilyen, azonban belül tudtam, hogy mi az igazság. Miután letettem a telefont, gyorsan ledobtam magamról a kabátot, a vacsorát a hűtőbe tettem, utána rohantam fel a szobába, a szekrényből kivettem az illatos gyertyákat, amiket már nagyon rég használtunk szeretkezésünk céljából. Meggyújtottam párat, kitettem sorba a padlón, utána felfeküdtem az ágyra, aztán felhajtottam a pólómat egy kicsit úgy, hogy a köldököm még ne látszódjon. Pihentem egy kicsit, majd egyszer csak nyílt a bejárati ajtó, ami azt jelentette, hogy Harry megérkezett, innentől kezdve csak reménykedtem, hogy első útja a szobába vezessen. Így is történt, mert lassan lenyomódott a kilincs, én megy egyre jobban izgultam, hogy vajon mit fog hozzám szólni.

-Jó estét! –köszöntem rá mosolyogva, ő meg csak üres tekintettel nézett rám, s miközben körülnézett a szobában, szája o alakot vett fel.

-Tetszem neked? –kérdeztem csábító mosollyal, majd kacsintottam egyet. Közeledett felém, de járása nem volt magabiztos a szédelgése miatt, egyből arra következtettem, hogy ivott, ami kissé zavart, de próbáltam félretenni és csak átadni magam az alkalomnak, persze csak, ha megtörténik az, amit szeretnék.