2. rész -Vásárlás

Meghoztam a második részt is és köszönöm a visszajelzéseket és az újabb 11 feliratkozót. Jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot.

Harry szemszöge

Gondoltam egyet, és bementem az egyik ruhaboltba beújítani az esti bulira egy jó cuccot, amit majd felveszek. Éppen a próbafülkéből léptem ki, amikor megpillantottam a fura fickót, egy idősebb nővel volt, aki hasonlított rá. Valószínűleg az anyukája az. Sokáig figyeltem őket, hátha észrevesznek és persze ezt egy idő után sikerült is elérnem, mert a fiú ide nézett. Persze a beszélgetésünk alatt elfelejtettünk egymásnak bemutatkozni. Elfordultam, vártam, hogy idejöjjön, de nem tette, és amikor visszapillantottam oda, már nem voltak ott. Lehetséges, hogy nem mert idejönni, ha így is volt, akkor nekem kell megtennem az első lépést. Megkerestem őket és mivel a bolt se volt valami nagy, hamar rájuk is találtam. Közelebb léptem, majd szembeálltam vele.

-Szia! –köszöntem rá mosolyogva. Ő engem nézett.

-Szia! –köszönt vissza és viszonozta a kedvességemet.

-Hát te mit csinálsz itt ebben a boltban? –érdeklődtem felőle, közben meg már az anyukája nem is volt mellette, hanem másfele nézelődött.

-Új ruhákat veszek, mert este jobban akarok kinézni. –mondta és ez igen csak feldobott, mivel hatottam rá. Ez különösen örömmel töltött el, bár magam sem tudtam, hogy miért, mikor nem is ismertem és még a nevét sem tudtam, viszont azt hamarosan kiderítem.

-Amúgy én Harry vagyok. –nyújtottam felé a kezem.

-Louis. –mondta a nevét, majd kezet ráztunk. Ezt már az elején meg kellett volna tennünk, csak sajnos valamiért elmaradt.

-Segítsek kiválasztani? Vagy ki az a hölgy, aki veled van? –érdeklődtem.

-Az anyukám. –válaszolta boldogan, közben el is mosolyodott. Ebből azt következtettem le, hogy nagyon szereti az anyukáját.

-És ő segít neked? –faggatóztam tovább.

-Igen. –felelte egyhangúan. Mindenképpen segíteni szerettem volna neki, hiszen egy anyuka nem igazán tudja, hogy mit kell felvenni egy bulira.

-Nem akarod, hogy én is besegítsek? –ajánlottam fel neki. Kissé elbizonytalanodott a kérdésem hallatán, egy darabig gondolkodott, majd szerencsére rábólintott. Jónak éreztem magam, bár még mindig nem értettem magamon, hogy miért akarom ennyire, hogy jól nézzen ki.

-Akkor gyere. –mondtam, majd mutattam, hogy jöjjön utánam, ő megtette és lelkesen várta, hogy miket ajánlok majd neki. A pólók sorába mentünk, körülnéztem egy kicsit, majd kivettem onnan egy narancssárga pólót, amin sötétkék feliratok voltak. Felmutattam neki, de az arckifejezése azt éreztette, hogy nem igazán tetszik ez neki.

-Na, mit szólsz ehhez? –azért rákérdeztem.

-Hát nem is tudom, ez nem az én stílusom. –mondta.

-Milyen elképzeléseid vannak? Milyen felsőket szeretsz? –érdeklődtem felőle, azonban itt is bizonytalan volt. Nagyon nem értett az öltözködéshez és ez meg is látszott ám rajta.

-Talán a csíkos. –felelte, de továbbra is határozatlan volt. Ennek semmi akadálya, keresek neki egy olyat, amilyet ő szeretne és jó hamar rá is bukkantam. Ez egy fehér alapú ruhadarab volt és kék csíkok rajzolódtak rá.

-Mit szólsz ehhez? –mutattam fel neki, ez már jobban tetszett neki az arckifejezéséből ítélve.

-Felpróbálom. –vette ki a kezemből, majd a próbafülke felé vette az irányt. Én követtem, mert azért mégis kíváncsi voltam, hogy áll rajta. Véleményem szerintem nem ez volt a legmenőbb cucc, de ha neki tetszik, akkor nem beszélhetem le róla, mivel annyira azért nem néz ki gázul, mint amibe eljött. Vártam egy kicsit, mire átöltözik, majd mikor elkészült, ki is jött, hogy megmutassa magát nekem.

-Jól áll? –kérdezi lelkesen, nagyon tetszhetett neki ez a póló. Én rábólintottam.

-Szerintem ebbe el is jöhetsz! Kéne egy jó nadrág. Gyere! –betette a kosárba a kiválasztott ruhadarabot, majd mehettünk is a nadrágok felé. Leginkább farmert szerettem volna ajánlani neki, hiszen az mindenhez passzol, azzal nem lehet mellé nyúlni.

-Azt hiszem, a farmer illene hozzád a legjobban. –mondom neki, miközben felé fordulok.

-Rendben. Választhatok én? –kérdezte.

-Hát persze, hisz az a fontos, hogy neked mi tetszik. –feleltem, majd odaálltam a fal mellé és figyeltem, ahogyan válogat. Végül is sikerült neki, felmutatta, mert kikérte a véleményem. Megmondtam neki, hogy próbálja fel csak nyugodtan, de közben az anyukája is odaért.

-Csak, hogy megtaláltalak, hol bujkáltál? –fordult Louis felé.

-Egy barátom segített nekem. –felelte, ekkor közelebb léptem, hogy megismerhessem az anyukáját is és ő is engem.

-Harry vagyok. –léptem oda az anyukája elé, majd nyújtottam felé a kezem.

-Johanna. –mutatkozott be is és kezet ráztunk. A boldogság öntött el valamiért, azonban az okát nem tudtam. Olyan furcsa érzések támadtak rám, ilyen még soha nem történt velem. Valahogy boldoggá tett, hogy megismertem Louist, pedig az elején röhejesnek tartottam és szapulni akartam. Végül is örülök, hogy így alakult, most már a barátomnak tudhatom. Sajnos nem annyira bízik még bennem.

Louis szemszöge

Furcsálltam Harry viselkedését, én először azt hittem, hogy csak gúnyt akar belőlem űzni, de épp ellenkezőleg, nagyon segítőkész volt velem. Talán még nem szabad elbíznom magam, mert bármikor csalódhatok, mivel a legtöbb barátság így kezdődött, amik nem is voltak azok valójában. Remélem Harryvel nem ez fog történni, mert azt már nem élném túl. Ha változtatok magamon, akkor megváltozhat az életem és senki sem fog utálni, ahogy eddig. Beálltunk a pénztárhoz, anya fizetett, és ahogy elnéztem, ő is nagyon örült, hogy változtatni szeretnék magamon. Már csak mama reakcióját kell megvárnom, nem biztos, hogy örülni fog neki. Amint kiléptünk a boltból, elköszöntünk Harrytől, majd hazamentünk. Egyből felpróbáltam az új szerzeményeim, majd megmutattam benne magamat anyának. Mosoly ült ki az arcára, öröm volt látni, hogy már nem olyan undok velem, mint régebben.

-Nagyon csinos vagy! –mondta, közben meg is tapsolt. Én is sokkal jobban éreztem magam így, mindvégig anyának volt igaza. Talán majd megjön az önbizalmam is, ha továbbra is normálisan öltözködöm.

Bekopogtam mama szobájába, nem akartam rányitni, mert féltem, hogy esetleg alszik, és akkor felébreszteném csak.

-Szabad. –kiabált ki. Én lenyomtam a kilincset és be is léptem a helyiségbe mosolyogva. Ő csodálkozva meresztette rám a szemeit.

-Louis, te vagy az? –kérdezte meglepetten, mivel ritkán látni engem a szemüveg nélkül. Igaz, hogy nem látok olyan jól nélküle, de anya azt mondta, hogy kontaklencsét fogunk kiváltani, akkor majd nem kell hordanom és a látásom is jobb lesz.

-Igen, én vagyok! –kiáltottam, majd odaszaladtam, hogy megöleljem örömömben.

-Mi történt veled? Miért öltöztél fel így? Ez nem a te stílusod. –mintha egyáltalán nem örülne neki, hogy megváltozott az öltözködésem. Így legalább nem fognak elítélni, ennek örülnie kéne. Megértem őt is, mivel mindig is arra tanított, hogy legyek önmagam és ne akarjak senkinek se megfelelni, ne érdekeljen mások rossz véleménye.

-Megváltoztam, mostantól normálisan fogok felöltözni és senki sem szórakozhat velem. Nagyon meguntam már. –kimondtam, amit gondoltam. Ebben Harry nagyon sokat segített, ha ő nincs, akkor biztos, hogy a gönceimben lennék most is és nem tennék a változás érdekében semmit sem. Nagyon örültem neki, hogy megismertem, a boldogság elöntött. Sosem bíztam meg az emberekben, de valami belső hang azt súgta, hogy ő jót akar nekem és, hogy nyugodtan barátkozzak vele, mert nem lesz semmi baj. Csak amiatt ment el a kedvem, hogy mama szomorú emiatt, talán azt hiszi, hogy anya kényszerített rá. Őszintén szólva mindig is erőltette, de én mindig ellent mondtam neki.

-Anyád beszélt rá? –kérdezte lehangoltan, nagyon is érezhető volt, hogy nem ért egyet ezzel a cselekedettel. Kissé fájt is, hogy nem támogat ebben, mert én akartam és nem anya.

-Én akartam, rájöttem, hogy ez így nem állapot, mindenki csak megalázott, de ezentúl ennek már vége. –mondtam, majd leültem mama mellé az ágyra és lehajtottam a fejem. Nagyon nem szerettem, amikor szomorú, főleg azt nem, hogy miattam.

-Mindig légy önmagad, ne mások miatt akarj megváltozni, hanem csak akkor, ha te is úgy akarod és, ha úgy látod jónak, kicsikém. Azt szeretném, hogy boldog legyél. Biztos, hogy ez a saját akaratod volt? –tette a vállaimra a kezét és mélyen a szemembe nézett. Késztetést éreztem, hogy magamhoz öleljem, és meg is tettem.

-Én akartam így, és szereztem egy új barátot, akivel este elmegyek bulizni. –mondtam, azonban ennek a hírnek sem örült. Ledöbbenten mért végig.

-Mi a baj? –kérdeztem aggódva.

-Nem kéne buliznod, az nem a te világod. –közölte aggódva.

-De mama, nincsenek barátaim, ideje lenne társaságba is járnom, nem csak otthon gubbasztanom. –mondtam neki kedvesen, hogy értse meg, hogy nekem szükségem van barátokra.

-Igazad van, kicsim. Tedd, amit jónak látsz, de vigyázz magadra.

-Úgy lesz, mama! –mondtam, hogy egy kicsit megnyugodjon, amúgy sem készülök semmi rosszra.

Eljött az indulás ideje is, elköszöntem anyától is, ő is aggódott értem, azonban mindig is ezt akarta, hogy szerezzek barátokat, hát most összejött ez is. Én is már nagyon vártam ezt a bulit, főleg Harry miatt, aki nagyon szimpatikus lett, azonban a haverjától egy kicsit tartottam, akivel délután volt. Odamentem a megbeszélt helyre, ő még sehol nem volt, de nem kellett sokat várnom rá.

-Szia! –szólított meg, legnagyobb meglepetésemre egyedül volt.

-Szia! –köszöntem vissza, a szám fülig ért a mosolytól és a jó kedvtől.

-Indulhatunk? –kérdezte?

-Igen, de csak ketten megyünk? –A biztonság kedvéért azért rákérdeztem a dologra.

-Nem, hanem a haverokkal megyünk, majd megismered őket, hidd el, hogy jó fejek. –kissé megijesztett, mert nem erre számítottam. Mi van, ha meg fognak alázni, vagy kigúnyolnak?