5. rész - Több, mint barátság?

Meghoztam ezt a részt is, köszönöm a három új feliratkozót, tehát ennek köszönhetően már 43 olvasó van. Egészen szép szám, bár közel sincs annyi, mint a Mostohán, de nagyon örülök neki, mivel ott sem számítottam 70 feletti olvasóra. Nem fosom tovább a szavakat, inkább hagylak titeket olvasni, hagyjatok magatok után nyomot. Jó olvasást! Ja, és ez a rész hosszabb lett, mint az előzőek.

Harry szemszöge

Eljött a nagy nap, ugyanis elhatároztam magamban, hogy mindenképpen tisztázom Louissal az igazat a barátságunk kialakulása előtt. Minél előbb teszem meg, annál jobb és annál őszintébb lesz a barátságunk. Ugyanis, ha menetközben derül ki, az nem biztos, hogy olyan jó lesz, és, ha Louis ezt nem akarja elfogadni, akkor nem olyan fájdalmas a búcsú, mintha később derülne ki, amikor már jobban ragaszkodunk egymáshoz. Felhívtam telefonon, ott beszéltük meg a találkozót. Beültünk egy büfébe, rendelés után helyet foglaltunk. Nagyon izgultam már, főleg Louis reakciója miatt.

-Azért hívtalak ide, hogy elmondjam az igazat, amit fontos lenne tudnod, mielőtt szorosabb barátság alakulna ki közöttünk. Ha esetleg ez a hír elrettent majd, akkor elbúcsúzunk egymástól, ez a te döntésed lesz. Nem szeretném, ha menet közben derülne ki és igen, rólam van szó. –kezdtem bele a mondandómba, ami kicsit hosszúra sikeredett, hogy egy kicsit húzzam az időt, mielőtt rátérnék a lényegre. Hamarabb túl kell lennem rajta, akkor megkönnyebbülök, tehát össze kell szednem magam, és elmondani.

-Mi lenne az? –kérdezte Louis, beleivott az üdítőjébe, de a hangja komoly volt, és kissé meg volt rettenve, Nem tudom mire számított, de nem is ez a lényeg most. Nyeltem egy nagyot, mielőtt kimondom azt a mondatot, ami sorsdöntő lehet.

-Meleg vagyok. –egészen halkra sikeredett, de volt olyan hangos, hogy Louis értse. Letettem a palackot az asztalra és ismét nyeltem egy nagyot, majd az asztal sarkát kezdtem zavaromban bámulni. Utána ránéztem Louisra, hogy megértsem a reakcióját, az arcán nem láttam undort és megvetést, csak meglepődést. Látszott rajta, hogy nem tudott szóhoz jutni.

-Meglepett, mi? –kérdeztem egyhangúan, ő csak bólogatott és egy szó sem hagyta el a száját továbbra sem. Vártam a reakcióját, hogy mit fog mondani, de egyelőre ez nem akart elérkezni, ha én nem kérdezek rá, valószínű, hogy semmi sem történik.

-Nem is kommentálod? –kérdeztem rá, csak így lehetett belőle kiszedni a szavakat.

-Ledöbbentem. Bocsánat, hirtelen nem tudtam szóhoz jutni, azt sem tudtam mit mondjak. –kicsit zavarban volt.

-Jó, semmiség. –nyugtattam meg, mert láttam rajta, hogy nagyon feszült, és ezt akartam egy kicsit enyhíteni.

-Csodálom benned, hogy nyíltan felvállalod és vállalod a következményeket, én ezek ellenére a barátod szeretnék lenni. –közölte kedvesen, ez engem igenis meghatott, nem gondoltam volna, hogy ilyen reakciót vált ki ez belőle, azt hittem hátat fog nekem fordítani és nem akar majd hallani rólam. Nagyon sokan megtették ezt velem, de a mostani haveri társaságom elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, nagy kő esett le a szívemről.

-Megkönnyebbültem. –gondolataimat ki is mondtam hangosan, felesleges lett volna titkolni. Hamarosan elkészültek a meleg szendvicseink, azokat már békésen fogyasztottuk el, ezután távoztunk a büféből.

-Örülök, hogy megosztottad velem ezt a bizalmas információt, annak ellenére, hogy még alig ismerjük egymást.

-Én köszönöm inkább, szinte már elmondhatom, hogy barátok vagyunk. –mondtam, majd lassan el kellett tőle köszönnöm, de az estém szabad, így azt vele szeretném tölteni.

-Este ráérsz? –kérdeztem rá.

-Igen, azt hiszem. –mondta.

-Nem szeretnél eljönni hozzám, csak ketten lennénk. –szükségem volt erre, ha közelebbről szeretném megismerni. Nem tagadom, nagyon is be jön nekem, de nem vetem rá magam azonnal, még azt is ki kell derítenem, hogy heteró-e, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem az és az érzésem általában nem csalnak.

-Annak nagyon örülnék. Komolyan mondod? –kissé meglepődött, alig akarta elhinni, hogy elhívtam magamhoz, de aztán boldogan igent mondott. Megbeszéltük a találkozót este nyolcra, szóltam neki, hogy hozzon alvó cuccot, mert nálam alszik, és csak reggel engedem el. Persze csak vicceltem, de ő sem vette komolyan.

Louis szemszöge

Azt sem tudtam hirtelen mit mondjak, amikor Harry meghívott magához, mert ilyen sem történt velem, eddig mindig ki voltam selejtezve mindenki által, de Harry felkarolt, amiért nagyon hálás voltam neki. Azonnal igent mondtam az estére, aztán elköszöntünk egymástól. Hazamentem, leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, ahol végig lapoztam a csatornákat, mivel semmi érdekes műsor nem ment, hamar kikapcsoltam a készüléket. Elfeküdtem a kanapén, a telefonomat a kezembe vettem és azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e Dávidot, de sajnos nem nagyon volt hozzá bátorságom, mert féltem az elutasítástól. Mi van, ha kinevet? Végül összeszedtem magam és megcsörgettem és azon izgultam, hogy vegye fel? Mikor felvette, egyre nagyobb félelmet éreztem, mert tartottam egy kicsit tőle, hogy esetleg flegma lesz velem, vagy rám csapja a telefont. Azt nem tudtam volna feldolgozni.

-Szia, Louis vagyok, tudod, még a tegnap esti buliból. Ugye nem zavarlak? –szóltam bele kissé remegő hangon, tudtam, hogy gáz leszek és biztosan ki fog nevetni, de szerencsére nem így lett, ezért egy kicsit megkönnyebbültem.

-Szia, emlékszem rád. –reagált rá eléggé jókedvűen, ugyanis a hangjában éreztem, hogy közben mosolyog.

-Ugye nem gond, hogy felhívtalak? –kérdeztem még mindig ugyanolyan félénken, mint azelőtt. Bárcsak én is olyan laza lennék, mint ő, és több bátorsággal rendelkeznék.

-Dehogy baj, pont gondoltam rád, csak nem tudtam, hogy fogod fogadni, ha esetleg felhívnálak. –elmondása szerint ő is tartott a dologtól, tehát jó, hogy megtettem az első lépést. Ha részemről elmaradt volna, vajon mennyi idő után keresett volna fel? Ezt valószínűleg soha sem tudom meg, de annyira nem is érdekelt. Hogyan közöljem vele, hogy találkozni szeretnék vele, anélkül, hogy nevetségesnek és rámenősnek tűnjek?

-Miért hívtál? –törte meg a csendet, amilyen szerencsétlen vagyok, a telefonvonalon keresztül is képes vagyok kínos csendet kialakítani, amiben mindkét fél pocsékul érzi magát a szótlansága miatt.

-Csak azért, hát nem is tudom, hogy mondjam. –kezdtem magyarázkodni, a lényegre nagyon nehezen tértem rá.

-Ráérsz most? –szívem hevesebben dobogott, biztos, hogy sötétagyúnak gondol engem.

-Igen. Miért?

-Lenne kedved találkozni? –a hangom jobban remegett, mint a legelején, ennek oka, hogy még jobban izgulok, mint akkor.

-Én is ezt akartam kérdezni, de örülök, hogy megelőztél, természetesen igen a válasz. –lebeszéltük a helyet és az időpontot, egy kicsit megnyugtatott, hogy ő is félénk hozzám hasonlóan, de az idegesített, hogy én jóval felülmúlom őt ebben. Nálam görcsösebb ember nem igazán él ezen a bolygón, amiért nagyon szégyellem magam. Odasétáltam a szekrényemhez és csak bámultam az ott lévő ruhákat, semmi normális darab, nevetségesen meg nem szeretnék megjelenni, mert még faképnél hagyna. Odahívtam anyát, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő ruházatot, reménykedve abban, hogy van egy-két tűrhető cucc a szekrényemben.

Egyébként nincs nálam minden, ugyanis csak nyaralunk, de mivel van saját nyaralónk, ezért több mindennel rendelkezem, mintha máshová utaztunk volna. Ennek kifejezetten örültem, mert lehet, találok az említett bútordarab mélyén pár elfelejtett darabot, amit még fel lehet venni, feltéve, ha normálisan néz ki. Anya majd segít. Kipakoltunk mindent az ágyra, hogy jobban átláthatóbb legyen, végül a szemem megakadt egy rózsaszín-lila csíkos pólón, ami már nagyon régen volt rajtam. Kezembe vettem és felmutattam anyának.

-Ez szerinted jó? –kérdeztem bizonytalanul, ő egy kicsit elgondolkodott rajta, aztán igent mondott rá, tehát nyugodtan felvehetem. Már csak egy elfogadható nadrág kéne, de az hamar meglett, ami egy farmeranyagú rövidnadrág volt. Kiderült, hogy pár évvel ezelőtt normálisabban öltözködtem, mint most, indultam is átöltözni a fürdőszobába. A nadrág egy kicsit nehezen jött fel, a begombolással is meggyűlt a bajom, ugyanis az évek alatt nőttem, illetve híztam is, de ki nem ebben a korban? Következett a póló, ami kissé kinyúlt volt már, de sebaj, így legalább könnyebben feltudtam magamra húzni, azonban rövid volt, mert ha feltettem a kezem, a hasam kivillant.

Lassan indulnom kellett, ha csak nem akartam elkésni, szerencsére nem történt meg és még ő is pontosan érkezett meg. A kezében egy mappa volt, mintha a tanáromat láttam volna magam előtt, ezért fogalmam sem volt, hogy mire készül. Bementünk a közeli pizzériába és helyet foglaltunk, egy percre rá megjelent az asztalunknál egy pincér, aki egy étlapot rakott le elénk.

-Minek ez a sok mappa? –kérdezte mosolyogva, ő kinyitotta azt, elég sok katalógus és újság volt található benne.

-Hogy egy kicsit megismerd Győrt, ezeket saját magam állítottam össze és szeretném, ha megnéznéd őket. –elém tett egyet, én meg átlapoztam, de elolvasni nem volt türelmem a benne lévő sorokat.

-Érdekes és persze szép város is. –mondtam, még mindig nem értettem, hogy mégis mi a célja ezzel.

-Lenne kedved egyszer eljönni?

-Igen. –válaszoltam lelkesen. –Te utazásszervező vagy?

-Nem vagyok az, ebből nekem semmi hasznom, csak meg szeretném ismertetni az emberekkel Győrt, mert az egy csodálatos város és a külföldiek közül kevesen ismerik. –ilyen emberrel sem találkoztam még, az biztos. Vajon mire jó ez neki? Miért jó neki, ha elmegyünk Győrbe és miért pont oda?

-Ilyenről még nem hallottam, de miért szereted ennyire azt a várost?

-Mert ott születtem és ott is élek. –fura fazon volt, az egyszer biztos, de annál érdekesebb személyiség.

Harry szemszöge

Találkoztunk a megbeszélt helyen Louissal, aztán elkísértem őt egy üres apartman szobába, amit direkt kettőnknek foglaltattam le erre az éjszakára. Nem, mintha bármi is történne, egyelőre csak álmomban.

-Itt a nyaralód? –kérdezte, miközben körülnézett. Maga az apartman olyan volt, mint egy luxusvilla, hatalmas is volt, de sajnos most csak egy szobával rendelkezünk, nem az egésszel.

-Bár úgy lenne, ez egy apartman és csak az egyik szoba az enyém. Nem vagyok én olyan gazdag. –ha már ez szóba jött, elgondolkodtam azon, hogy neki milyen lehet az anyagi helyzete, mert ha ilyet feltételezett rólam, akkor bizonyára nem szűkölködik. Lassan betértünk, vacsorával kínáltam, aztán megegyeztünk egy esti filmnézésben. Elfoglaltuk az ágyat és indulhatott is a házimozi, bár ez annak nem nevezhető, még csak nem is hasonlított rá és időközben az is kiderült, hogy ez a film marha unalmas, így viszonylag hamar elaludtam rajta, s mire felébredtem, addigra már rég véget ért és Louis is csendesen aludt mellettem. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát és körülnéztem, elgondolkoztam azon is, hogy meg kéne ágyazni, mivel mindketten az ágyneműn feküdtünk el. Ránéztem Louisra, tudatosult bennem, hogy kivillan az aranyos kis pocakja, ahogy nyújtózva terült el az ágyon, mindkét keze az ágytámlán támaszkodott a feje felett. Késztetést éreztem, hogy hozzáérjek, a hasára helyeztem a kezem, benyúltam egy kicsit a pólója alá és feljebb toltam a ruhadarabot, hogy látszódjon a köldöke is. Az említett mélyedésbe beledugtam az ujjamat, amivel sikerült felébresztenem, aztán az oldalára fordult felém.

-Mit csinálsz? –kérdezte még kómásan, aztán átfordult a másik oldalára, én ekkor hátulról magamhoz öleltem, majd a fülébe súgtam a megnyugtató szavakat, de az igazi szándékomat nem árultam el, igaz, hogy még nem szabadott volna. Mit tegyek, ha mellettem alszik egy szexi fiú, akinek kivillan a cuki, lapos pocija, ami egyébként egy női hasra emlékeztet, és még a nadrágja is ki volt gombolódva? Természetes, hogy fokozódik a szexuális vágyam iránta.

-Csak simogatom a pocidat. –kicsit nyálasra sikeredett, a tenyerem továbbra is az említett testrészén simult, ekkor a kezét a kézfejemre helyezte és odanyomta a hasához.

-Csináld csak, anya is simogatta még nagyon régen. –ledöbbentett, hogy az anyukája cirógatását látta ebben és nem a szexualitást és még csak nem is gyanakodott. Teljesítettem a kérését, látszólag élvezte, azonban egy idő után úgy éreztem, hogy muszáj belenyúlnom a gatyájába.