Szavazzatok

Mivel egyre kevesebben olvassák a blogot, azon gondolkoztam, hogy abbahagyom. Mivel lehet, hogy sokan sajnálnák, ezért indítottam oldalt a modulsávban a chat felett egy szavazást, ott tudtok szavazni. Hagyjatok kommentet is, ha lehet, hogy mit kéne változtatni? Legyen benne Győr? Vagy írjam újra az egészet. Egyéb észrevételeket, hogy miért szar, miért jó stb. Köszönöm!

7. rész - Győri kiruccanás

Ne haragudjatok a várakozásért, de már itt az új rész. Két hét alatt sajnos csak egy feliratkozó, de azért ennek is örülök és köszönöm. 46 feliratkozó jelenleg. Jó olvasást!

Louis szemszöge

Csengetést hallottam, de nem foglalkoztam vele, mert ezeket anya szokta elintézni. Fogalmam sem volt, hogy ki lehetett az, de nem is nagyon érdekelt. Utána kiballagtam a szobámból egyenesen a konyha felé, s ekkor hallottam meg azt a hangot, amitől felment a pumpa, tehát akkor Harry volt az, aki engem keresett. A történtek után beszélni se akartam vele, sőt még hallani se felőle. Megálltam és hallgatóztam, örültem, hogy anya nem engedte be ezt a perverz állatot, azonban képes volt térden állva könyörögni, ekkor döntöttem úgy, hogy váltok vele egy utolsó szót. Kimentem, mikor meglátott, felcsillantak a szemei és bennük reményt véltem felfedezni.

-Szia! –köszöntem neki.

-Szia. –köszönt vissza boldogan, majd közelebb jött. Anya furán nézett rám, közben összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt.

-Most mégis beszélni akarsz vele? –kérdezte megdöbbenve.

-Igen, kap egy esélyt. Gyere, Harry! –anya húzta a száját, de kénytelen volt beengedni a kedvemért, hogy beszélhessek vele. Bekísértem a nappaliba, aztán leültünk a kanapéra.

-Kérlek, bocsáss meg, akkora hülye voltam, többé nem fordul elő, megígérem. –kezdett bele a mondandójába, igazat megvallva, kicsit csalódtam benne, mert azt hittem, hogy a barátot látja bennem és nem egy szexuális partnert. Akkor ezek után hogyan is működhetne a barátságunk, ha mindig rám akar mászni? Mi fog történni, amikor részeg lesz? Hogy fogom leállítani. Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, amire nem kaptam választ, de ha megbocsátok neki, minden ki fog derülni. Illetve eszembe jutott az is, hogy csak kiakar használni, mert ő nem akar a barátom lenni, hanem csak megdugni szeretne, és ha már az övé voltam, akkor faképnél hagy és lelép. Ezt nem élném túl.

-Nem tudom, Harry. Van egy rossz előérzetem veled kapcsolatban, és már tudom, hogy nem csak a barátom akarsz lenni. Sajnos azt kell mondanom, hogy én a lányokat szeretem, ha ezt tiszteletben tartod, akkor lehet róla szó, hogy barátok legyünk. De akkor nem szabad rám másznod. –szabtam ki a feltételeket, közben a hasamhoz szorítottam egy kispárnát.

-Ez csak természetes, egy ujjal sem fogok hozzád érni. Akkor elszaladt velem a ló. –ígérgetett ezt azt, de betartania már nehezebb lesz, mindenestre meg lehet próbálni újból, mivel mindenkinek jár egy esély, én ehhez igazítom magam, azonban harmadik már nincs, tehát legjobb lesz, ha ehhez tartja magát.

-Remélem is, hogy ez lesz. –mondtam, majd felálltam a helyemről.

-Akkor ma elmehetnénk valamerre, ha van kedved. –ajánlotta, azonban a mai napon nem sok kedvem volt vele lógni, szükségem volt pár nap szünetre, különben is ma Dáviddal találkozom.

-Bocsi, de tarthatnánk pár nap szünetet, amíg feldolgozom a történteket? –kértem szépen, de egy kicsit furán nézett rám emiatt. Talán megbánthattam vele, de igazán megérthetné, hogy nem lehetünk éjjel-nappal együtt, illetve mindennap. Gondolom neki is van élete, ahogy nekem is, vagyis nekem most kezd beindulni, amitől nagyon boldog vagyok.

-Semmi baj, akkor majd jelentkezz, amint jó neked. –mondta, aztán elköszöntünk egymástól, kikísértem a kijárathoz, majd visszamentem. Bementem a szobámba készülődni, mivel találkozóm van egy másik barátommal, Dávid személyében és talán megtudjuk beszélni a győri utat, amit már alig várok. Találkoztunk a megbeszélt helyen és meg is mondtam neki, hogy benne vagyok az utazásban, azonban csak annyit kértem tőle, hogy anya is elkísérhessen, természetesen örömmel egyezett bele.

-Akkor intézem is a repülőjegyeket. –mondta örömmel.

-Rendben. Köszönöm a lehetőséget, ha te nem vagy, soha nem jutok el oda. –lelkesedtem, nem is Győr miatt örültem ennyire, mert eddig nem is hallottam róla, hanem annak, hogy a személyében lett egy nagyon jó barátom, aki még a saját városába is elhívott.

Harry szemszöge

Teltek a napok, majdnem egy hét telt el, de Louisnak semmi nyoma nem volt, és nem sokára letelik a nyaralási idő is. Ki kéne deríteni, hogy Anglián belül hol lakik, mert ha nem keres fel, akkor annyi, és nyoma vész, amit nem szeretnék, ha bekövetkezne. Liamtől kértem tanácsokat, mert fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek: keressem fel, vagy várjak még egy kicsit. Naplementekor lementünk a partra, s mezítláb sétálgattunk a homokos parton, miközben a sós levegőt arcunkba fújta a szél.

-Már egy hete nem hallottam felőle. Mi lehet vele? Csak hitegetett, hogy ezzel lerázhasson? Mert kezdem ezt érezni. –panaszkodtam Liamnek, ő volt a legjobb barátom, akinek minden gondomat elmondhattam, illetve a tanácsait is megfogadtam, mert nagyon bölcs volt, mindig igaza volt. Érdemes volt rá hallgatnom, ezt a legtöbb esetben el is mondhatom róla. Nagyon hálás vagyok neki, nélküle nem is tudom, hol tartanék most, csak annyit, hogy közel sem itt, ahol most.

-Lehet benne valami, amit mondasz, vagy várja, hogy te keresd fel. –mondta határozottan, erre én is gondoltam, hogy fel kéne már hívni, de féltem a reakciójától, mivel megmondta, hogy pár nap szünetet szeretne, és majd ő szól, azonban ez nem történt meg, tehát ismét Liamnek lehet igaza.

-Akkor szerintem felhívom, mert ha csak várok, garantálom, hogy semmi sem fog történni. Mi van, ha csak azért mondta, hogy lekoptasson? –kételkedtem egy kicsit, nagyon sokszor fordult meg a fejemben ez a szörnyű gondolat, de akármennyire is fáj, valószínű, hogy most ez a helyzet.

-Nem tudom, próbáld meg, semmit sem vesztesz vele, ha esetleg elküld, legfeljebb meg tudod az igazat.

-Ez lesz, te mindig olyan jókat mondasz.

Másnap felhívtam telefonon, fel is vette, de a szívem hevesebben dobogott az izgalomtól, kissé féltem, hogy mit fog mondani.

-Szia, én vagyok az Harry, azért hívtalak, mert már rég hallottam felőled és hiányzol. –hangom remegett, de sikerült a legnagyobb ostobaságot mondanom neki, nem is csodálkoznék, ha rám csapná a telefont.

-Szia Harry. Ne haragudj, hogy nem kerestelek, de megyek Győrbe és csak utána akartam neked szólni. –kicsit meglepett ez a mondata, de legalább nem tette le és szóba áll velem. Ennek külön örülök, bár lehet, hogy ez egy újabb kifogás volt, hogy ne kelljen engem látnia. Nem értem, hogy akkor miért nem mondja egyenesen a szemembe.

-Győrbe mész? Minek? Hol van ez egyáltalán? –kérdeztem rá meglepődve, bár ismerős volt a helységnek a neve, de hirtelen nem ugrott be, hogy hol hallottam ezt pontosan.

-Egy barátommal, utána felkereslek, ígérem, körülbelül három nap lesz az egész. –mondta boldogan a telefonba, nagyon fel volt valamiért dobva, talán az utazás miatt. Így most már nekem is beugrott, hol hallottam azt a Győrt, a kekszes fickó akart mindenáron odavinni minket, tehát összebarátkozott vele. Ez a tudat kissé bosszantott, hogy miatta hanyagol engem, úgy éreztem, hogy elönt a féltékenység, mert nagyon tetszett Louist, de nem lehet az enyém. Azonban az megnyugtat, hogy heterónak vallja magát és a fickó is annak tűnik, bár sosem lehet tudni, de nagyon reméltem, hogy nem alakul ki közöttük viszony, mert abba beleőrülnék.

-Menj csak, jó szórakozást! –mondtam kissé flegmán, aztán lecsaptam a kagylót, a telefonomat az ágyhoz vágtam mérgemben, majd ledobtam a földre magam az ágy mellé, így hátra tudtam dőlni. Persze, utána meg is bántam, hogy ezt tettem, mert ezzel csak az érzetet keltettem fel benne, hogy féltékenykedem, és emiatt jobban eltaszítom magam mellől.

Louis szemszöge

Anyával már reggel elkezdtünk csomagolni, ugyanis este indul a gépünk Győr felé, amit már alig várok. A biztonság kedvéért anya is elkísér, a jelenléte miatt kicsit nyugodtabb vagyok és Dávidot sem zavarja, sőt kifejezetten örül neki, mert, ahogy ő mondaná, anya is megismeri Győrt. Mikor már minden bent volt, leültünk egy kicsit enni, azonban én nem voltam éhes az utazási izgatottság miatt, anya már végre megérthetné ezt, úgysem fogok semmit fogyasztani előtte. Így hát kénytelen volt egyedül étkezni.

Elérkezett az az idő is, amikor a repülő felszáll, közben megtudtam, hogy Budapesten landolunk, és onnan vonattal megyünk Győrbe, de nem is bántam, mert az annál izgalmasabbnak tűnt.

Amikor megérkeztünk, akkor a városháza irányába indultunk, majd be is mentünk oda. Dávid csak ott közölte velünk a meglepetését, miszerint felvisz minket a toronyba, mert szerinte csodás onnan a kilátás és szerintem nem gondolja rosszul, mert egyenesen beleszerettem.

-Ez csodálatos, annyira örülök, hogy elhoztál, nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg. –nem győztem megköszönni neki, főleg, hogy ő fizetett mindent, nekünk meg szinte ingyen volt, csak a kaja nem, de nem is számít, mert Dávid egy igazi barát és nem olyan perverz, mint Harry. Nem próbált meg rám mászni, de biztos, hogy a nőket szereti, ahogy én is, bár még soha sem volt barátnőm, de szeretném megtudni, hogy milyen egy kapcsolat. Sajnos a félénkségem miatt ez nem jött össze és a kinézetem sem volt valami fényes, azonban az utóbbi már a múlt hála Harrynek. Sokat köszönhetek neki is, de amióta fogdosott, elment tőle a kedvem.

-Nem tartozol semmivel, örömmel tettem. –mondta nevetve Dávid, így még jobb kedvem lett, imádok a társaságában lenni. Csináltunk sok-sok képet egymásról, illetve a kilátásról is, majd indultunk lefelé. Amikor már lent voltunk, egészen kellemetlen meglepetésben volt részben, amire egyikünk sem számított volna, teljesen lefagytam és mozdulni sem tudtam.

-Valami baj van, Louis? –kérdezte meglepve Dávid, aztán én mutattam Harry irányába, ugyanis ő állt ott a városháza előtt, de még nem vett engem észre, csak fel-alá járkált.

-Ő az, akivel nem akarsz találkozni? –kérdezte Dávid. Én bólogattam, majd gyorsan elhúztam onnan, nehogy észrevegyen. Anyáék lemaradtak mögöttem, de ők is követtek engem. 

6. rész - A remény szertefoszlik

Két nap telt el csak az előző rész óta, de máris itt van a következő. Ez csak nektek kedvez, mert hamarabb megkapjátok az adagotokat és az olvasni valót. Igyekszem a következő résszel is, hogy ne kelljen sokat várni rá. Sajnos azt látom, hogy kevesebb a pipa, mint az azelőttin. Köszönöm az új 2 feliratkozót, tehát már 45-en vagytok. Jó olvasást! 

Louis szemszöge

A filmen elaludtam, azonban nem tudom, hogy Harry mennyi idő után kezdte el simogatni a hasamat, aminek nagyon örültem, mert emlékeztetett a gyerekkoromra, amikor anya cirógatott, főleg, amikor fájt. Szerencsére most nem fájt, mégis jól esett és próbáltam rá visszaaludni, azonban egyszer csak olyan helyre nyúlt, ahová nem akartam, hogy hozzámérjen. Beleakart nyúlni a gatyámra, de ekkor felélénkültem és gyorsan ellöktem onnan a kezét, aztán felé fordultam.

-Mit akarsz? –kérdeztem ijedten, ő a háta mögé helyezte mindkét kezét és látszólag elszégyellte magát.

-Semmit ne haragudj! –mentegetőzött, majd gyorsan felállt az ágyról és a fürdőszoba felé vette az irányt, aztán be is zárkózott oda. Felültem, a pólóm magától visszacsúszott, tehát már fedte a hasamat, a nadrág meg nagyon kényelmetlen volt, legszívesebben ledobnám magamról, de nem tehettem meg. Odasétáltam én is a fürdőszoba ajtóhoz és fülelni kezdtem Harry mozzanatait, hallottam, ahogy csapkod odabent és szid valamit, illetve káromkodott is magában. Lelkiismeret furdalásom támadt, amiért kicsit durva voltam vele, de muszáj volt megtennem, mert rossz helyre nyúlt. Jobbnak láttam hazamenni, de nagyon szomorú voltam, talán már soha nem akar engem látni és ez mind miattam volt. Hogy lehettem ilyen ostoba? Most utál engem, és alig tudom feldolgozni. Elvesztettem az egyetlen barátomat is, akit csak nem régóta ismerek. Majd elmegyek Dáviddal Győrbe, talán ő nem fog tapizni és még csak simogatni sem, mert nem fogom neki megengedni, ha esetleg azt akarná. Gondolhattam volna, hogy ez a szándéka és nem baráti simogatás volt, ugyanis előtte vallotta be, hogy a fiúkat szereti. Biztos, hogy szemet vetett rám és nem csak a barátom akart lenni, én meg voltam olyan hülye, és elhittem neki. Zokogva tértem haza, azonnal szaladtam is a szobám felé, ledobtam magamról a szűk nadrágot, aztán az ágyamba vetettem magam. A meleg miatt nem takaróztam be, inkább a párnával takartam a fejemet, az egyik kezemmel felhúztam a pólómat, hogy a bőrömön keresztül is érezzem az ablakon bejövő szellőt, aminek köszönhetően kevésbé volt melegem, mint előtte. Úgysem látja senki, ráadásul sötét is volt a szobában. Nem sokkal később egy kopogást hallottam, gyorsan betakaróztam, aztán szóltam, hogy jöhet. Engem nem igazán láthatott, mivel minden testrészem a takaró alatt helyezkedett el, mert én így akartam, nem akartam, hogy lássanak.

-Nem úgy volt, hogy Harrynél alszol? –hallottam meg anya hangját és szememmel érzékeltem is, hogy az imént kapcsolta fel a villanyt.

-Összevesztünk. –válaszoltam neki elfojtott hangon, próbáltam visszatartani a sírást, de nem volt túl hiteles.

-Min vesztetek össze? Mesélj. –még mindig a takaró alatt voltam, de éreztem, hogy leül mellém az ágyra. Lehúzta a fejemről a takarót, jobban is esett, mert majd meggyulladtam alatta.

-Nem lényeges. –megfordultam, hogy anya ne lássa az arcom, utána a vállamra helyezte a tenyerét.

-Mert annyira ostoba voltam, hogy hittem neki, képzeld, le akart velem feküdni. –mondtam a könnyeimmel küszködve, közben felültem, a takaró meg leesett a földre, a pólóm visszacsúszott félig, de még így is kint volt a hasam. Anya magához ölelt, hogy egy kicsit jobban érezzem magam és, hogy vigasztaljon és ez jól is esett nekem, de nem nyugodtam meg teljesen, mert hülyének és ostobának éreztem magam.

-Nekem sosem lesznek barátaim. –sírtam anyának, igaz egy kicsit szánalmasnak tűntem ezért, de valahogy ki kellett adnom a gőzt, hogy megkönnyebbüljek.

-Ne mondj ilyeneket, kicsikém, attól, hogy az utadba került egy gazfickó, ez még nem jelenti azt, hogy mindenki olyan. –simogatta a hátam, ami eléggé jól esett, éreztem a szeretetét, anya is rég volt velem már ilyen kedves. Mintha kifordult volna magából, mert előtte csak elhordott mindig az öltözékem miatt, de most, hogy meg szeretnék változni, sokkal rendesebb velem. Nem tudom ezt a viselkedését hová tenni, mert ebből az jön le nekem, hogy csak a külsőm a fontos számára. Meséltem már neki Dávidról is és arról is, hogy elakar vinni Győrbe, hogy jobban megismerjem azt a várost.

-Szerinted elmenjek Dáviddal Győrbe? –kérdeztem bizonytalanul, egyedül csak ez nyugtatott meg és, ha ez az utazás jól sikerülne, nagyon elégedett lennék, hamar eltudnám felejteni Harryt.

-Nem tudom. Ő mennyire megbízható? Mi lenne, ha veletek mennék? –biztonságban érezném magam, ha anya is velem lenne, de emellett egy született lúzernek is, hogy ennyi idősen az anyám kísérget mindenhová, mikor a kortársaim a haverjaival lóg, vagy a csajával, azonban nekem egyik sincs. Azt hittem már megfog változni az életem, de nem sikerült, csalódnom kellett, az összes reményem szertefoszlott, ezután már nehéz lesz megbíznom bárkiben is. Anya magamra hagyott, én meg visszafeküdtem és álomba sírtam magam és reggelig fel sem ébredtem.

Harry szemszöge

Elszúrtam, tudtam, hogy nem kellett volna, most végleg elüldöztem magam mellől. Louis egy egyszerű, ártatlan lélek, amilyet a mai világban már alig találni a kisgyereken kívül. Nagyon meg kellett volna becsülnöm, Louis lett volna nekem a főnyeremény, én hülye meg elkergettem és még azt is kockára tettem, hogy egyáltalán látni fogom-e még valaha. Magamra vessek, ha nem találkozhatok vele, akkor az mind az én hibám lesz. Ha felkeresem, akkor adok magamnak egy esélyt, és ezt fogom tenni, de sajnos az apartman szobára feleslegesen adtam ki a pénzt, azonban ez visszafordíthatatlan. Inkább álomba merültem, hogy reggel kipihenten ébredjek.

Reggel, amikor kinyíltak a szemeim, első dolgom az volt, hogy a telefonomhoz nyúljak, ugyanis fel akartam hívni Louist, hogy megbeszéljük a tegnapi dolgokat. Ki is csöngött, aztán egyszer csak kinyomta, tehát nem kíváncsi rám, ami kissé elkeserített, tehát Liam számát tárcsáztam, mert kettesben szeretnék vele elbeszélgetni Louisról és kikérni a véleményét. Ő már felvette, megbeszéltük a találkozót a tengerhez, majd készülődni kezdtem. Hamarosan találkoztunk a megbeszélt helyen, leültünk a homokba és elmeséltem neki minden részletet a tegnap estéből, kissé le volt döbbenve, de aztán hátba veregetett.

-Nem te lettél volna, Harry! –mondta nevetve és nagyon hálás voltam, amiért ilyen megértő és jó fej barátaim voltak.

-Tudom, de ezzel mindent elszúrtam. Nem így akartam. –mondtam még mindig letörten, miközben a kezemmel a homokkal játszadoztam és néztem magam elé.

-Ne legyél már ilyen savanyú, ez nem rád vall, neked mindig jó kedved volt. –próbált lelket önteni belém kevés sikerrel. Valóban nem én vagyok ez, de jelen esetben ezek voltak az őszinte érzéseim. Ritkán látni engem szomorúnak, ha az vagyok, akkor nyomós okom van rá és most olyasmi dolog történt, amit nehezen fogok kiheverni. Nem fog megbocsátani nekem az én hibámból, ő túl ártatlan ehhez. Ki gondolta volna?

-Nem fog megbocsátani, érted? Ő egy ártatlan lélek. –néztem mélyen Liam barna szemeibe, halál komolyan gondoltam az egészet és elkeserített még ennek a gondolata is. Erre a barátom kinevetett, de nem tudom, hogy mi volt olyan vicces.

-Most meg mi van? –kérdeztem, miközben belebokszoltam gyengén a vállába.

-Ártatlan lélek? Ezt nem hiszem el! –eldőlt a homokban, és le sem bírt állni a szakadással.

-Mondom, hogy az, mit nem hiszel el rajta? –kicsit bosszús voltam már, ekkor ő befejezte, majd felült.

-Jól van, ne húzd fel így magad ilyen apróságon.

-De komolyan mondom. Én is meglepődtem, de amikor simogattam, akkor az anyukája jutott az eszébe és nem a szexuális szándék. Érted már? –hevesen magyarázkodtam, Liam bólogatott.

-Ez tényleg érdekes. –tette hozzá. Egy darabig kínos csend keletkezett közöttünk, majd hirtelen Liamnek eszébe jutott valami, ezért egy kicsit hangosan szólalt meg, hogy megijesztett.

-Megvan! –kiabálta, kizökkentett a gondolataimból, aztán ránéztem.

-Mi van? –akadtam ki kissé.

-Lehet, hogy tetszel neki és ez a módszere. Ezért se engedett közel magához és lépett le, mert kíváncsi, mennyire fogsz érte harcolni. Én szerintem ez lehet a megoldás, biztos, hogy ez. –ez még eszembe se jutott, de nem rossz gondolat, lehet benne valami. Ha így van, annál jobb. Ha csak egy színjáték ez, akkor még van esélyem, ez okból felcsillantak a szemeim és ismét ellepte a remény sugara.

-Istenem, ez eszembe se jutott, akkor indulnom is kell, mert nem bírok sokáig várni. –pattantam fel, de Liamnek egy kicsit le kellett nyugtatnia, mert nagyon izgatottá váltam.

-Nyugi, ne rohand így le, mert azt fogja látni, mennyire nyomulós vagy.

-De nem ez a célja, hogy könyörögjek neki? Én bármire képes vagyok érte, érted? Azt hiszem szerelmes lettem, pedig még alig ismerem, de mégis értelmetlennek gondolom nélküle az életemet, tehát indulok is. –mondtam határozottan, aztán gyors tempót vettem fel. Haza kellett mennem, összeszedni magam, mert úgy festettem, mint egy csöves. Mikor sikerült rendbe szedni magam, indultam is felé, s mikor odaértem, tiszta erőből nyomtam a csengőt, ami nagy hiba volt, mert bizonyára felidegesítettem őket. Az anyukája jött ki, szeme szikrákat szórt felém, de jogosan.

-Mit akarsz te itt? Nem akarunk téged látni. –mondta haragosan csípőre tett kezekkel.

-Beszélnem kell Louissal, kérem, engedjen be hozzá. –Könyörögtem neki, azonban nem tűnt túl meggyőzőnek, de a remény meg hal meg utoljára. Louis miatt képes voltam az anyja elé térdre állni és összetenni a két kezemet, hogy beengedjen hozzá, vagy értesítse, hogy itt vagyok.

-Felesleges így megaláznod magad, Louis nem akar veled többé beszélni. –hangjában érezhető volt a gyűlölet, aztán megfordult és indult az ajtó felé. 

5. rész - Több, mint barátság?

Meghoztam ezt a részt is, köszönöm a három új feliratkozót, tehát ennek köszönhetően már 43 olvasó van. Egészen szép szám, bár közel sincs annyi, mint a Mostohán, de nagyon örülök neki, mivel ott sem számítottam 70 feletti olvasóra. Nem fosom tovább a szavakat, inkább hagylak titeket olvasni, hagyjatok magatok után nyomot. Jó olvasást! Ja, és ez a rész hosszabb lett, mint az előzőek.

Harry szemszöge

Eljött a nagy nap, ugyanis elhatároztam magamban, hogy mindenképpen tisztázom Louissal az igazat a barátságunk kialakulása előtt. Minél előbb teszem meg, annál jobb és annál őszintébb lesz a barátságunk. Ugyanis, ha menetközben derül ki, az nem biztos, hogy olyan jó lesz, és, ha Louis ezt nem akarja elfogadni, akkor nem olyan fájdalmas a búcsú, mintha később derülne ki, amikor már jobban ragaszkodunk egymáshoz. Felhívtam telefonon, ott beszéltük meg a találkozót. Beültünk egy büfébe, rendelés után helyet foglaltunk. Nagyon izgultam már, főleg Louis reakciója miatt.

-Azért hívtalak ide, hogy elmondjam az igazat, amit fontos lenne tudnod, mielőtt szorosabb barátság alakulna ki közöttünk. Ha esetleg ez a hír elrettent majd, akkor elbúcsúzunk egymástól, ez a te döntésed lesz. Nem szeretném, ha menet közben derülne ki és igen, rólam van szó. –kezdtem bele a mondandómba, ami kicsit hosszúra sikeredett, hogy egy kicsit húzzam az időt, mielőtt rátérnék a lényegre. Hamarabb túl kell lennem rajta, akkor megkönnyebbülök, tehát össze kell szednem magam, és elmondani.

-Mi lenne az? –kérdezte Louis, beleivott az üdítőjébe, de a hangja komoly volt, és kissé meg volt rettenve, Nem tudom mire számított, de nem is ez a lényeg most. Nyeltem egy nagyot, mielőtt kimondom azt a mondatot, ami sorsdöntő lehet.

-Meleg vagyok. –egészen halkra sikeredett, de volt olyan hangos, hogy Louis értse. Letettem a palackot az asztalra és ismét nyeltem egy nagyot, majd az asztal sarkát kezdtem zavaromban bámulni. Utána ránéztem Louisra, hogy megértsem a reakcióját, az arcán nem láttam undort és megvetést, csak meglepődést. Látszott rajta, hogy nem tudott szóhoz jutni.

-Meglepett, mi? –kérdeztem egyhangúan, ő csak bólogatott és egy szó sem hagyta el a száját továbbra sem. Vártam a reakcióját, hogy mit fog mondani, de egyelőre ez nem akart elérkezni, ha én nem kérdezek rá, valószínű, hogy semmi sem történik.

-Nem is kommentálod? –kérdeztem rá, csak így lehetett belőle kiszedni a szavakat.

-Ledöbbentem. Bocsánat, hirtelen nem tudtam szóhoz jutni, azt sem tudtam mit mondjak. –kicsit zavarban volt.

-Jó, semmiség. –nyugtattam meg, mert láttam rajta, hogy nagyon feszült, és ezt akartam egy kicsit enyhíteni.

-Csodálom benned, hogy nyíltan felvállalod és vállalod a következményeket, én ezek ellenére a barátod szeretnék lenni. –közölte kedvesen, ez engem igenis meghatott, nem gondoltam volna, hogy ilyen reakciót vált ki ez belőle, azt hittem hátat fog nekem fordítani és nem akar majd hallani rólam. Nagyon sokan megtették ezt velem, de a mostani haveri társaságom elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, nagy kő esett le a szívemről.

-Megkönnyebbültem. –gondolataimat ki is mondtam hangosan, felesleges lett volna titkolni. Hamarosan elkészültek a meleg szendvicseink, azokat már békésen fogyasztottuk el, ezután távoztunk a büféből.

-Örülök, hogy megosztottad velem ezt a bizalmas információt, annak ellenére, hogy még alig ismerjük egymást.

-Én köszönöm inkább, szinte már elmondhatom, hogy barátok vagyunk. –mondtam, majd lassan el kellett tőle köszönnöm, de az estém szabad, így azt vele szeretném tölteni.

-Este ráérsz? –kérdeztem rá.

-Igen, azt hiszem. –mondta.

-Nem szeretnél eljönni hozzám, csak ketten lennénk. –szükségem volt erre, ha közelebbről szeretném megismerni. Nem tagadom, nagyon is be jön nekem, de nem vetem rá magam azonnal, még azt is ki kell derítenem, hogy heteró-e, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem az és az érzésem általában nem csalnak.

-Annak nagyon örülnék. Komolyan mondod? –kissé meglepődött, alig akarta elhinni, hogy elhívtam magamhoz, de aztán boldogan igent mondott. Megbeszéltük a találkozót este nyolcra, szóltam neki, hogy hozzon alvó cuccot, mert nálam alszik, és csak reggel engedem el. Persze csak vicceltem, de ő sem vette komolyan.

Louis szemszöge

Azt sem tudtam hirtelen mit mondjak, amikor Harry meghívott magához, mert ilyen sem történt velem, eddig mindig ki voltam selejtezve mindenki által, de Harry felkarolt, amiért nagyon hálás voltam neki. Azonnal igent mondtam az estére, aztán elköszöntünk egymástól. Hazamentem, leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, ahol végig lapoztam a csatornákat, mivel semmi érdekes műsor nem ment, hamar kikapcsoltam a készüléket. Elfeküdtem a kanapén, a telefonomat a kezembe vettem és azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e Dávidot, de sajnos nem nagyon volt hozzá bátorságom, mert féltem az elutasítástól. Mi van, ha kinevet? Végül összeszedtem magam és megcsörgettem és azon izgultam, hogy vegye fel? Mikor felvette, egyre nagyobb félelmet éreztem, mert tartottam egy kicsit tőle, hogy esetleg flegma lesz velem, vagy rám csapja a telefont. Azt nem tudtam volna feldolgozni.

-Szia, Louis vagyok, tudod, még a tegnap esti buliból. Ugye nem zavarlak? –szóltam bele kissé remegő hangon, tudtam, hogy gáz leszek és biztosan ki fog nevetni, de szerencsére nem így lett, ezért egy kicsit megkönnyebbültem.

-Szia, emlékszem rád. –reagált rá eléggé jókedvűen, ugyanis a hangjában éreztem, hogy közben mosolyog.

-Ugye nem gond, hogy felhívtalak? –kérdeztem még mindig ugyanolyan félénken, mint azelőtt. Bárcsak én is olyan laza lennék, mint ő, és több bátorsággal rendelkeznék.

-Dehogy baj, pont gondoltam rád, csak nem tudtam, hogy fogod fogadni, ha esetleg felhívnálak. –elmondása szerint ő is tartott a dologtól, tehát jó, hogy megtettem az első lépést. Ha részemről elmaradt volna, vajon mennyi idő után keresett volna fel? Ezt valószínűleg soha sem tudom meg, de annyira nem is érdekelt. Hogyan közöljem vele, hogy találkozni szeretnék vele, anélkül, hogy nevetségesnek és rámenősnek tűnjek?

-Miért hívtál? –törte meg a csendet, amilyen szerencsétlen vagyok, a telefonvonalon keresztül is képes vagyok kínos csendet kialakítani, amiben mindkét fél pocsékul érzi magát a szótlansága miatt.

-Csak azért, hát nem is tudom, hogy mondjam. –kezdtem magyarázkodni, a lényegre nagyon nehezen tértem rá.

-Ráérsz most? –szívem hevesebben dobogott, biztos, hogy sötétagyúnak gondol engem.

-Igen. Miért?

-Lenne kedved találkozni? –a hangom jobban remegett, mint a legelején, ennek oka, hogy még jobban izgulok, mint akkor.

-Én is ezt akartam kérdezni, de örülök, hogy megelőztél, természetesen igen a válasz. –lebeszéltük a helyet és az időpontot, egy kicsit megnyugtatott, hogy ő is félénk hozzám hasonlóan, de az idegesített, hogy én jóval felülmúlom őt ebben. Nálam görcsösebb ember nem igazán él ezen a bolygón, amiért nagyon szégyellem magam. Odasétáltam a szekrényemhez és csak bámultam az ott lévő ruhákat, semmi normális darab, nevetségesen meg nem szeretnék megjelenni, mert még faképnél hagyna. Odahívtam anyát, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő ruházatot, reménykedve abban, hogy van egy-két tűrhető cucc a szekrényemben.

Egyébként nincs nálam minden, ugyanis csak nyaralunk, de mivel van saját nyaralónk, ezért több mindennel rendelkezem, mintha máshová utaztunk volna. Ennek kifejezetten örültem, mert lehet, találok az említett bútordarab mélyén pár elfelejtett darabot, amit még fel lehet venni, feltéve, ha normálisan néz ki. Anya majd segít. Kipakoltunk mindent az ágyra, hogy jobban átláthatóbb legyen, végül a szemem megakadt egy rózsaszín-lila csíkos pólón, ami már nagyon régen volt rajtam. Kezembe vettem és felmutattam anyának.

-Ez szerinted jó? –kérdeztem bizonytalanul, ő egy kicsit elgondolkodott rajta, aztán igent mondott rá, tehát nyugodtan felvehetem. Már csak egy elfogadható nadrág kéne, de az hamar meglett, ami egy farmeranyagú rövidnadrág volt. Kiderült, hogy pár évvel ezelőtt normálisabban öltözködtem, mint most, indultam is átöltözni a fürdőszobába. A nadrág egy kicsit nehezen jött fel, a begombolással is meggyűlt a bajom, ugyanis az évek alatt nőttem, illetve híztam is, de ki nem ebben a korban? Következett a póló, ami kissé kinyúlt volt már, de sebaj, így legalább könnyebben feltudtam magamra húzni, azonban rövid volt, mert ha feltettem a kezem, a hasam kivillant.

Lassan indulnom kellett, ha csak nem akartam elkésni, szerencsére nem történt meg és még ő is pontosan érkezett meg. A kezében egy mappa volt, mintha a tanáromat láttam volna magam előtt, ezért fogalmam sem volt, hogy mire készül. Bementünk a közeli pizzériába és helyet foglaltunk, egy percre rá megjelent az asztalunknál egy pincér, aki egy étlapot rakott le elénk.

-Minek ez a sok mappa? –kérdezte mosolyogva, ő kinyitotta azt, elég sok katalógus és újság volt található benne.

-Hogy egy kicsit megismerd Győrt, ezeket saját magam állítottam össze és szeretném, ha megnéznéd őket. –elém tett egyet, én meg átlapoztam, de elolvasni nem volt türelmem a benne lévő sorokat.

-Érdekes és persze szép város is. –mondtam, még mindig nem értettem, hogy mégis mi a célja ezzel.

-Lenne kedved egyszer eljönni?

-Igen. –válaszoltam lelkesen. –Te utazásszervező vagy?

-Nem vagyok az, ebből nekem semmi hasznom, csak meg szeretném ismertetni az emberekkel Győrt, mert az egy csodálatos város és a külföldiek közül kevesen ismerik. –ilyen emberrel sem találkoztam még, az biztos. Vajon mire jó ez neki? Miért jó neki, ha elmegyünk Győrbe és miért pont oda?

-Ilyenről még nem hallottam, de miért szereted ennyire azt a várost?

-Mert ott születtem és ott is élek. –fura fazon volt, az egyszer biztos, de annál érdekesebb személyiség.

Harry szemszöge

Találkoztunk a megbeszélt helyen Louissal, aztán elkísértem őt egy üres apartman szobába, amit direkt kettőnknek foglaltattam le erre az éjszakára. Nem, mintha bármi is történne, egyelőre csak álmomban.

-Itt a nyaralód? –kérdezte, miközben körülnézett. Maga az apartman olyan volt, mint egy luxusvilla, hatalmas is volt, de sajnos most csak egy szobával rendelkezünk, nem az egésszel.

-Bár úgy lenne, ez egy apartman és csak az egyik szoba az enyém. Nem vagyok én olyan gazdag. –ha már ez szóba jött, elgondolkodtam azon, hogy neki milyen lehet az anyagi helyzete, mert ha ilyet feltételezett rólam, akkor bizonyára nem szűkölködik. Lassan betértünk, vacsorával kínáltam, aztán megegyeztünk egy esti filmnézésben. Elfoglaltuk az ágyat és indulhatott is a házimozi, bár ez annak nem nevezhető, még csak nem is hasonlított rá és időközben az is kiderült, hogy ez a film marha unalmas, így viszonylag hamar elaludtam rajta, s mire felébredtem, addigra már rég véget ért és Louis is csendesen aludt mellettem. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát és körülnéztem, elgondolkoztam azon is, hogy meg kéne ágyazni, mivel mindketten az ágyneműn feküdtünk el. Ránéztem Louisra, tudatosult bennem, hogy kivillan az aranyos kis pocakja, ahogy nyújtózva terült el az ágyon, mindkét keze az ágytámlán támaszkodott a feje felett. Késztetést éreztem, hogy hozzáérjek, a hasára helyeztem a kezem, benyúltam egy kicsit a pólója alá és feljebb toltam a ruhadarabot, hogy látszódjon a köldöke is. Az említett mélyedésbe beledugtam az ujjamat, amivel sikerült felébresztenem, aztán az oldalára fordult felém.

-Mit csinálsz? –kérdezte még kómásan, aztán átfordult a másik oldalára, én ekkor hátulról magamhoz öleltem, majd a fülébe súgtam a megnyugtató szavakat, de az igazi szándékomat nem árultam el, igaz, hogy még nem szabadott volna. Mit tegyek, ha mellettem alszik egy szexi fiú, akinek kivillan a cuki, lapos pocija, ami egyébként egy női hasra emlékeztet, és még a nadrágja is ki volt gombolódva? Természetes, hogy fokozódik a szexuális vágyam iránta.

-Csak simogatom a pocidat. –kicsit nyálasra sikeredett, a tenyerem továbbra is az említett testrészén simult, ekkor a kezét a kézfejemre helyezte és odanyomta a hasához.

-Csináld csak, anya is simogatta még nagyon régen. –ledöbbentett, hogy az anyukája cirógatását látta ebben és nem a szexualitást és még csak nem is gyanakodott. Teljesítettem a kérését, látszólag élvezte, azonban egy idő után úgy éreztem, hogy muszáj belenyúlnom a gatyájába.