2014. szeptember 3., szerda

8. rész -Újrakezdés

Megint csak bocsánatot kérek a sok várakozásért, ugyanis augusztus 18-a óta nem volt rész. Köszönöm, hogy szavaztatok, ami még tart, de az eddigi eredmények alapján nem kell újra írnom a történetet, hanem folytatom és a kedvetekért akkor is kevesebb Győrt teszek bele. Vagy iktassam ki teljesen, vagy benne lehet egy keveset? Ti mit gondoltok, hogy legyen a továbbiakban? Mert igazából számít az olvasók véleménye, teljesíteni kell az ő kérésüket is, mivel az ő igényüket kell részben kielégíteni az írónak. Meg persze a sajátját is, hogy szeresse írni a történetet, de én azt vallom, hogy számít az olvasók véleménye is. Ezért is kérdezlek titeket. Köszönöm az újabb két feliratkozót (48), reménykedem benne, hogy ez a szám csak gyarapszik. Jó olvasást, és hagyjatok magatok után nyomot és kommentben vagy chatben tudtok az itt feltett kérdésemre válaszolni. Ismét egy Larry rész következik, az Elounor shipperek se bánkódjanak, mivel az sem marad el, csak később fog felbukkanni Eleanor a történetben, addig is kitartást nektek. 


Harry szemszöge

Nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy Louis felém sem néz, és közben mással megy el kirándulgatni valamilyen ismeretlen városba. Legalábbis számomra volt az, de lehet, hogy én vagyok túl műveletlen, de nem is érdekes ez. Nem bírtam magammal és szépen titokban utánuk mentem. Bementek abba az épületben, nem tudom a nevét, én meg ott szépen megvártam őket, mert biztos voltam benne, hogy nem fognak ott aludni. Nem tartott sokáig, hamar kijöttek, de láttam Louison, hogy mindenáron kerülni akar engem, bizonyára azt hiszi, hogy nem vettem észre, pedig tudhatná, hogy pont miatta jöttem el, tehát biztos, hogy nem fog előlem menekülni, amíg nem tisztázzuk a dolgot. Gyorsan utánuk mentem, nehogy szem elől veszítsem őket, mikor odaértem, megérintettem Louis vállát, aki kissé megijedhetett tőlem, mivel hátulról mentem, s ekkor felugrott egy picit.
-Mit keresel itt? –hangját felemelte.
-Nyugi már, csak félbemaradt valami, úgy érzem, tartozol nekem a magyarázattal. –kissé parancsolgatós hangnemben beszéltem, na de milyen is legyek, ha fel van háborodva, hogy utána jöttem.
-Nem tartozom neked semmivel, megmondtam, hogy szólni fogok, de te itt piócáskodsz! –mondta ugyanabban a hangnemben, mint ahogyan elkezdte. Nem esett valami jól a viselkedése, pedig én szerettem volna lenni a barátja, de ezek szerint eltaszítottam magamtól azzal, hogy rámásztam, ott rontottam el mindent és nem úgy tűnik, hogy helyre tudnám hozni.
-Mit kell tennem, hogy olyanok legyünk, mint régen? –kérdeztem kétségbeesetten, a fejemre tettem a kezem.
-Hogy érted ezt? Milyenek voltunk régen? Alig ismerjük egymást, nem tudom, milyen régről beszélsz, de abba lehetne ezt már hagyni, mert kezdesz az agyamra menni. –elkezdett kiabálni velem, de nem fogok azért se lelépni, hogy aztán meg legyen magával elégedve, hogy sikerült lekoptatnia.
-Komolyan? Ennyit jelentettem neked, mint barát? Mivel érdemeltem ezt ki? –akadtam ki, szinte már kiabáltam.
-Ezt nevezed te barátságnak? Pár napja ismerjük egymást, te elhívsz, hogy aztán rám mászhass, ja és pont előtte ismerted be, hogy meleg vagy, ezzel még nem volt bajom, inkább az utóbbival. –egyre ingerültebb volt, ami miatt főleg azt éreztem, hogy mindent elrontottam. Talán nem kellett volna utánamennem, mert ez talán végleges lehet, soha nem fog megbocsátani. Túlságosan nyomulós vagyok, így azt gondolhatja, hogy többet akarok tőle, mint barátság és ezt nem tűri.
-Ha nem jöttél volna ide, akkor megbocsátottam volna, de ezzel csak azt bizonyítottad be, hogy nem fogsz bírni magaddal és egy idő után megint rám fogsz mászni. –folytatta a mondókáját. Meg is érdemeltem, mert hülyén viselkedtem, most el kell viselnem a következményeket.
-Ha most elmegyek, akkor megbocsátasz? –könyörögtem.
-Akkor igen, de most ne zaklass.
-Itt sem vagyok már, szevasz! –ezzel el is húztam a csíkot, nagyon szánalmasnak éreztem magam, mert szinte kuncsorogtam neki. Vajon mit gondolhat rólam? Egy barát nem viselkedik így, legfeljebb egy szerelmes, ezzel megint elrontottam az esélyeimet. Én hülye, minek jöttem én ide? A fenébe is. Leültem egy padra és folyamatosan bosszankodtam, egyszerűen nem tudtam megnyugodni, s egyre idegesebb voltam. Hogyan hozhatnám ezt helyre? Valószínűleg sehogyan, mert elszúrtam és visszafordíthatatlan. Legjobb lesz visszamenni Tenerifére és ott megvárni Louist, de ahhoz meg kéne várnom a visszautat, mert ugye megvan arra a napra a jegyem. Mégis mit csináljak itt teljesen egyedül egy idegen országban?

Louis szemszöge

Le is telt a nyaralásunk Győrben, tehát irány vissza Tenerifére, de először is meg kellett köszönnöm Dávidnak, hogy csodás élményben lehetett részem, ő ugyanis marad, és nem tudom, hogy mikor fogok vele legközelebb találkozni. Végleg elköszöntünk és indultunk az utunkra, az utazás közben elég gyorsan ment az idő, mert alig indultunk el, máris landolt a repülő Tenerifén. Nem tagadok, útközben sokszor eszembe jutott Harry és az, hogy mennyire ragaszkodik hozzám, de nem akartam anyának felhozni ezt, pedig kellett volna a tanácsa. Én szívesen barátkoztam volna vele, de egy kicsit mégis tartottam tőle a múltkori miatt, hogy az megismétlődik, de el kellett gondolkodnom rajta, hogy mi legyen a továbbiakban, hogy tartsam-e vele a kapcsolatot, vagy sem. Ha esetleg arra a döntésre jutnék, hogy nem szeretnék a továbbiakban találkozni vele, akkor fennállna a veszélye, hogy a jövőben is zaklatni fog, ezt viszont nem szeretném. Nem értené meg, és nem hagyna békén. Csak akkor hoztam fel a témát, mikor már hazaértünk, mert egyszerűen nem bírtam magamban tartani.
-Szerinted megbocsássak Harryvel és barátkozzak vele? –törtem meg a csendet.
-Én nagyon nem tartom megbízhatónak, de neked kell ezt tudni, bár nem szeretném, ha kellemetlenségeid lennének vele. Őszintén szólva nekem Dávid sokkal rokonszenvesebb. –és talán igaza is van, hagyni kéne Harryt is a fenébe, de akkor meg olyan rossz érzésem lesz, meg lelkiismeret furdalásom. Úgy döntöttem, hogy alszom rá egyet, s talán megálmodom a választ. Álomra hajtottam este a fejem, de reggel üres fejjel ébredtem, ugyanis nem jelentek meg képkockák az agyamban az éjszaka folyamán és még csak semmin sem gondolkodtam ezzel kapcsolatban. Végül úgy döntöttem, hogy jár neki egy esély, ezért a telefonhoz nyúltam és már tárcsáztam is a számát, hamar felvette.
-Szia Louis! Mi újság? –hangjában örömöt véltem felfedezni, tehát ezt hozza ki belőle, ha én felhívom.
-Találkoznunk kéne. Ugyanis kapsz tőlem egy esélyt. –úgy beszéltük meg, hogy lemegyünk a partra, de állítása szerint meglepetésben lesz részem. Már előre félek, vajon mire készülhet? Ki is ment a fejemből minden, mert csak azon járt az eszem, hogy a megbeszélt időre elkészüljek, sőt még anyával is megosztottam, hogy elmegyek vele találkozni. Kissé aggódott értem, de nem volt ellene annyira a dolognak, mondván, hogy már nagykorú vagyok és én döntöm el, hogy szeretnék-e vele barátkozni vagy nem. Lassan indulni kellette, s mikor odaértem, nekidőlt egy oszlopnak és keresztbe fonta a karjait, épp háttal volt nekem.
-Szia, Harry! –köszöntem rá hangosan, szegény úgy megijedt, hogy egy kicsit összerezzent, ekkor nevetnem kellett.
-A frászt hozod rám, mit kell kiabálni? –kiakadt egy kicsit, azonban poénosra vette a dolgot, ekkor még jobban röhögtem, így ő is.
-Nem is tudtam, hogy ennyire jó fej vagy! –mondta.
-Akkor miért is ragaszkodtál hozzám ennyire? –tettem fel a kérdést.
-Hát…inkább ne menjünk bele. –pontosan tudtam mire megy ki a játék, megfogadtam, hogy óvatos leszek vele.
-Rendben, értelek. –adtam közömbös választ. Vártam, hogy közölje velem a nagy meglepetését, amire hamarosan sor is került.
-Meg szeretnélek hívni vacsorázni, ugye elfogadod? –kicsit furának tűnt nekem, mivel általában a férfi szokta ilyenekre meghívni a nőt, ő meg pont úgy viselkedett velem, mint egy szerelmes férfi. Végül is mit veszíthetnék, ha elfogadom a meghívását?
-Persze, elfogadom. –mondtam örömmel, aztán mikor elérkezett az este, máris elkísért az étterembe, amelyikbe meghívni szándékozott. Nem hittem volna, hogy az egyik legdrágábba hoz majd, tehát akkor ő sem szenved hiányt semmiben, ha erre volt pénze. Ide csak a leggazdagabb emberek jártak, az tény, a berendezése is erre utalt. Elfoglaltuk az asztalt, megkaptuk az étlapot is, majd jött a pincér, hogy felvegye a rendelésünket. Harry a legjobb borok egyikéből is rendelt két üveggel, az egyiket nekem, a másikat meg magának szánva, na de ez mit gondolt, hogy ezt mind megiszom egy este alatt.
-Minek rendeltél két üveggel? –kérdeztem kissé felháborodva, ő meg csak vigyorgott, ezzel még jobban idegesítve engem.
-Na, most mi bajod? Ez az egyik legjobb bor a világon, imádni fogod. –válaszolta halál nyugodtan.
-De nem lesz ez egy kicsit sok? –még mindig értetlenkedtem.
-Nyugi, pont elég lesz, hidd el.
Igaza is volt, nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok inni, éreztem, hogy már a fejembe szállt, és, hogy Harry készül valamire. Na, megint megcsináltam magamnak a bajt, nem nagyon voltam tudatomnál és nem tudtam, hogy mit cselekszem és sokkal felszabadultabbnak éreztem magam és a hormonok is beindultak. Azt hiszem, meglesz ma éjjelre a baj, amit mindenáron elakartam kerülni.

Harry szemszöge

Küldetés első része teljesítve, tehát elértem, hogy Louis megigya azt az egy üveg bort, ráadásul a legolcsóbbik fajtából, ami ebben az étteremben számított csak annak, az én pénztárcámnak még ez is drága volt, pont, mint az étterem, elment majdnem az összes a vagyonom egy este alatt. Nem engedhettem meg ezt magamnak, de már megtörtént és csak Louis miatt tettem, mert volt egy olyan érzésem, hogy nekik sok pénzük van és, ha egy olcsó helyre vittem volna, biztosan kinevetett volna. Máris megérte, mivel a fejébe szállt az ital és így azt tehettem vele, amit csak szerettem volna. Én sem ittam keveset, éreztem már a hatását, de még tudatomnál voltam, bár sokkal felszabadultabb. Irány a szálloda, fizettem, majd elkísértem Louist. Mikor megérkeztünk, a cuccunkat a sarokba dobtuk, aztán az ágy felé vettük az irányt.
-Jól vagy? –fordultam Louis felé. A szája a füléig ért a mosolytól és a szemében boldogságot és felszabadultságot véltem felfedezni, ami az előnyömre válhat. Megszabadultam gyorsan a felsőmtől, így csak a nadrágom maradt rajtam, de lassan azt is ledobáltam magamról. Louis viszont egyetlen ruhadarabját sem vette le, tehát segítek neki ebben. Átkaroltam a derekát és belenyúltam a pólója alá, s a kezem a meztelen hátán egyre feljebb húztam, ezzel cirógatva a bőrét. Nem sokáig tartott azonban, mert nem kellett neki két perc, máris lerángattam róla a pólót. Innentől kezdve meg már az én kezemben volt az irányítás. 

6 megjegyzés:

  1. azta ez gyori jo lett :)
    Vegigfostam a reszt xd am gyoron kivul, nagyon jo lett, varom a kovetkezot ;) :3
    /Fanni voltam/

    VálaszTörlés
  2. Uhh..ez nem lesz jo:0 Van egy érzésem hogy semmi se lesz:8 nagyon jo lett! <3

    VálaszTörlés
  3. Hamar hozd a kövit!!!!!! Nagyon érdekel a folytatás!!!

    VálaszTörlés
  4. Kövit! Imádom és Harry tök köcsög volt

    VálaszTörlés