Louis szemszöge
Feszengtem
ma szinte egésznap, ugyanis ma kell Harrynek választ adnom, hogy járok-e vele
vagy sem, vagyis, hogy leszek-e a barátja. Szívem szerint azonnal belementem
volna, azonban mégsem volt olyan könnyű ez a helyzet, hát más lenne, ha egy
lányról lenne szó, de a másság nagyon nehéz a mai világban, ugyanis nem elég
fejlett a társadalom ahhoz, hogy természetesnek vegyék, hanem sokan elítélik
ezt, illetve furcsán néznek egy meleg párra. Meglepetéssel is készültem neki:
sütöttem almás pitét, kissé görcsösen, mert attól tartottam, hogy talán nem fog
neki ízleni, s éreztem is, hogy nem lett tökéletes, ugyanis túl sok cukrot
tettem bele. De sebaj, mert így is ízlett neki, meg is dicsért, mert ahhoz
képest, hogy ez volt az első próbálkozásom, egész jó lett. Mégsem voltam rá
annyira büszke.
-Egy
fontos dolgot kell kérdeznem. –kezdett bele Harry, és már tudom is, hogy mit
akar, nem úszhatom meg ezt, meg kell neki mondani, hogyan döntöttem. Tudom, ez
nagyon nehéz, de túl kell esni rajta.
-Akkor
leszel a barátom? –kérdezte, miközben szembe állt velem, majd a vállaimra
helyezte a kezét, s mélyen a szemeibe nézett zöld tekintetével, amiben szinte
el is vesztem. Hogyan is mondtattam volna neki nemet?
-Igen.
–jelentettem ki halkan, majd hirtelen megcsókoltam, nem vártam meg a
reakcióját, de véleményem szerint ugyanezt tette volna ő is. Reménykedtem
benne, hogy senki sem figyel minket, mert lesülne a bőr a képemről. Azonban
volt egy kikötésem, s ezt tudattam is Harryvel.
-Lenne
egy nagyon nagy kérésem. –kezdtem bele, ő meg kíváncsian figyelt, várta, hogy
mondjam. –Szóval az, hogy ne teregessük ki a kapcsolatunkat, hanem ez kizárólag
a mi magánéletünk legyen, nem kell nagyközönség előtt csókolózni, illetve
simogatni egymást, meg ilyeneket. Csak kizárólag kettesben. –igaz, nagy
kérésnek tűnt, de ha igazán szeret, akkor megért engem és beleegyezik. Így is
történt.
-Ez
természetes, kicsi Louis! Megértem, hogy te nem szeretnéd kiteregetni a
magánéleted, s én ezt tiszteletben tartom. –mondta, majd szorosan magához
ölelt. Nagyon meghatódtam azon, hogy kicsi Louisnak hívott, könnyek csordultak
ki a szemem sarkából, amit igyekeztem a pólómmal letörölni.
-Te
sírsz? –kérdezte meglepetten.
-Igen,
csak a boldogságtól, hisz ez az első párkapcsolatom. Tudom, hogy szánalmas
vagyok, hogy ennyi idősen ez az első, de akkor is. Nem hittem volna, hogy ez
valaha meg fog történni, már olyan reménytelennek tűnt. De neked köszönhetően
meg is tudtam változni, és már teljesen máshogy állok a dolgokhoz, mint előtte.
Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. –most biztos valami hülye
nyálgépnek tart, de ezt akkor sem tudtam magamban tartani, muszáj volt
valakinek elmondanom az érzéseimet. Fülig ért a szája és áradt belőle a
boldogság, látszott rajta, hogy boldoggá teszem őt, akárcsak a jelenlétemmel is.
Harry szemszöge
Most
már hivatalosan is kijelenthetem, hogy van barátom, azonban Louis kedvéért nem
teregethettem ki és azt kellett mondanom, hogy barátságon kívül semmi sincs
közöttünk. Azt hinné az ember, hogy szégyell engem, de nem így volt, ő csak az
elítéléstől félt, számított neki a külvilág véleménye. Tiszteletben tartottam a
döntését, és ez 2010. október 12-én történt.
2010.
december 24.
Eltelt
két hónap, amióta összejöttünk, s ennél jobb kapcsolatot nem is kívánhattam
volna. Egyik exem sem ért fel Louishoz, mivel ő volt a legcsodálatosabb
teremtés az egész világon és boldogsággal töltött el, hogy az enyém lehet. Nem
bírtam volna ki, ha elveszítem, ezért minden kívánságát igyekszem teljesíteni,
és tiszteletben tartom a kéréseit, s ez kölcsönös, mert ő is így tesz. Persze a
mai napot sem felejtettem el, ugyanis nem csak, hogy szenteste van, de ezen
kívül még Louis szülinapja is, ami rendkívül fontos az életemben. Igaz, hogy
csak most ünneplem meg vele először, de ezentúl ez minden évben így lesz. Amúgy
is vettem volna neki ajándékot, de most, hogy megtudtam, hogy szülinapja van,
ezért dupla ajándékot érdemel: egyiket karácsonyra, a másikat meg a születése
évfordulójára kapja. Nem szerettem volna nagydolgot venni neki, ugyanis nem az
érték a fontos, hanem az, hogy szívből jöjjön, egy kapcsolatban ez az egyik
legfontosabb feltétele az őszinteség és a bizalom mellett. Elmentem a helyi
bevásárlóközpontba, siettem is rendesen, ugyanis a mai napon hamar bezárnak az
üzletek. Mikor beléptem az említett helyiségbe, láttam, ahogy az emberek egymás
hegyén-hátán próbálnak mászkálni, de valahogy elég nehezen ment nekik a tömeg
miatt. Akár a heringek. Kissé elrettentett ez a látvány, nem hittem volna, hogy
mindenki az utolsó napra halogatja a vásárlást. Mivel tisztában voltam vele,
hogy hatalmas lehet a sor, s innen csak órák múlva jutok csak ki, továbbálltam,
s azt terveztem, hogy visszajövök zárás előtt egy órával, addigra már bizonyára
csökken az emberek száma. Addig ellátogattam egy cukrászdába, mert én hülye
elfelejtettem rendelni tortát és reménykedtem benne, hogy kapok egyet készen.
-Jó
napot! –köszöntem, miközben beléptem, s a fűtött helyiségben lerántottam
magamról a sapkámat. Kissé összekócolta göndör fürtjeimet, de ez most nem
zavart.
-Jó
napot! Mit adhatok? –köszönt vissza a pultos hölgy.
-Lehet
kapni készen születésnapi tortát? –kérdeztem.
-Persze,
de csak azok vannak, amiket ott lát. –mutatott a tortapult felé, ekkor
odasétáltam és szemügyre vettem a csodálatos készítményeket. Egyik szebb volt,
mint a másik. Elgondolkodtam azon, hogy vajon Louisnak melyik tetszett, s végül
egy feketeerdő torta mellett tettem le a voksom. A hölgy betette egy dobozba,
aztán kifizettem, majd távoztam. Hazamentem, hogy betegyem a hűtőbe, aztán
indultam a bevásárlóközpont felé ismét, jó volt látni, hogy már jóval
kevesebben vannak, de az időm is ugyanolyan kevés, hogy egy jó ajándékot
válasszak neki, illetve kettőt. Bementem több üzletbe is körülnézni, de
döntésképtelen voltam, közben folyamatosan az órámat lestem, nehogy bezárjon
még a választásom előtt.
Végül
vettem neki egy bögrét, ami a nevével volt ellátva, mondjuk, ezt kapja
karácsonyra, a másik meg egy feliratos törölköző volt, amihez járt egy
plüssmaci is, ami egy szívecskét tartott a kezében, úgy véltem, tökéletes lesz
szülinapi ajándéknak. Vettem hozzá csomagolópapírt is, majd távoztam. Elmentem
egy étterembe asztalt foglalni kettőnknek, utána haza. Feldíszítettem a házat,
felállítottam a karácsonyfát. Ez lesz az első karácsonyom a szüleim nélkül, s
elég nehezen egyeztek bele, de tudták, hogy nekem Louis mindennél fontosabb.
Eltelt
néhány óra, már kezdett sötétedni, azonban még mindig csak négyet mutatott az
óra, már türelmetlen voltam. Járkáltam fel-alá a lakásban, s folyamatosan az
órára néztem, egyszerűen nem akart telni az idő, vagy csak nagyon lassan.
Izgatottságomban nem igazán tudtam magammal mit kezdeni, időnként leültem a
kanapéra, ha meg épp nem ültem, akkor meg járkáltam. Nem volt egy izgalmas
program, az egyszer biztos. Megcsörrent a telefonom, rohantam is felvenni, mert
az asztalon hagytam a készüléket. Izgatottan beleszóltam, mert a kijelzőn Louis
képét mutatta.
-Boldog
karácsonyt kívánok neked, szerelmem! –szólt bele édesen a telefonba, majdnem
elolvadtam cuki kis vékonyka hangjától, automatikusan mosolyra állt a szám,
szinte már vigyorogtam.
-Neked
is szívem, de elfelejtetted, hogy a ma estét együtt töltjük? –kérdeztem lágy
hangon, mert egy ilyen angyalkával csak így lehet beszélni.
-Dehogyis,
már nagyon várom a hat órát, hogy találkozhassunk. –mondta, aztán elköszöntünk
egymástól.
Louis szemszöge
Anya
beleegyezett abba, hogy az estét Harryvel töltsem, ugyanis tudja, hogy mennyire
szeretem, s meg is értette. Harry azt mondta, hogy meglepetéssel készült nekem,
ami miatt már nagyon izgatott voltam. A mai napon elmentem ajándékot venni
neki, de döntésképtelen voltam, ugyanis nekem sosem volt párkapcsolatom és
teljesen tanácstalannak éreztem magam. Végül egy faliszőnyeget vettem neki,
amin karácsonyi táj volt, magam sem tudtam, hogy miért pont ezt, egyszerűen
megtetszett. Kicsit nagy volt, ezért valamivel nehezebb is volt hazavinnem,
mivel gyalogoltam.
Kicsit
elaludhattam, mert a csengetésre ébredtem fel, s mikor ránéztem a telefonom
képernyőjére, már este hatot mutatott az idő. Szinte még félálomban volt,
amikor kipattantam az ágyból, mert tudtam nagyon jól, hogy Harry volt az, s azt
várja, hogy azonnal indulhassunk is, azonban ez teljesen lehetetlen volt, mert
teljesen szét voltam csúszva. A hajam összevissza állt, a pólóm felcsúszott, a
nadrágom ki volt kapcsolva és még lehetne sorolni. Mire elkezdtem volna
készülődni, lenyomódott a kilincs, s Harry be is lépett rajta, aztán elnevette
magát a látványom miatt.
-De
cuki vagy! –tette a tenyerét a szája elé és diszkréten nevetett csak, én is
elmosolyodtam.
-Most
ébredtem fel. –válaszoltam neki vigyorogva, majd viccből hozzávágtam a
párnámat. Ő visszaadta, aztán hátulról a derekamnál fogva megfogott, majd
magához szorított, a kezét bedugta a pólóm alá és a hasamon pihentette. Megfordított,
hogy megcsókolhasson, kicsit hosszúra sikeredett, azonban le kellett állítanom,
mert akkor soha nem tudok elkészülődni.
-Bocsi,
készülődnöm kell, mert soha sem fogunk elindulni. –mondtam, miközben zavarban
voltam, fülig pirulhattam.
-Úgy
imádom, amikor elpirulsz. –mondta, s ez csak jobban rásegített arra, hogy minél
pirosabb legyen a fejem.
-Na jó, hagyd abba.
Összeszedem magam, aztán indulhatunk. –mondtam, miközben kiszabadítottam magam
a karjai közül, természetesen engedte, mivel leginkább az ő ötlete volt, hogy
töltsük házon kívül a szentestét. A kérésemre elhagyta a szobát, én addig
átöltöztem, illetve megfésülködtem, aztán indulhattunk is. Elköszöntem anyától,
majd kiléptünk az ajtón, ekkor Harry szorosan megfogta a kezem, és semmi
pénzért nem engedett volna el. Láttam a szemeiben a boldogságot, s én ugyanígy
éreztem. Soha nem akartam őt elveszíteni, mert nélküle üresnek érezném magam.
nagyon cuksi lett, várom a kövit :D
VálaszTörlés(Fanni voltam :P )
köszi :)
Törlés