2014. december 2., kedd

13. rész - Csábítás

Bocsi a késésért, vasárnapra terveztem, de elhúzódott kicsit az írás, ezért csak ma tudtam hozni a részt. Jó olvasást!


Louis szemszöge

Nemsokára indultunk is, azonban még nem tudtam, hogy Harry milyen meglepetéssel készült. Soha sem éreztem még ilyen boldognak magam, annyira hihetetlen volt számomra, hogy ez velem megtörténhet, ugyanis mindig is egy csődtömegnek tartottam magam. Elvitt engem egy romantikus vacsorára, de kissé kellemetlenül éreztem magam, ugyanis az emberek megbámultak minket, mivel nem fiú-lány páros voltunk, hanem fiú-fiú.
-Harry, ezt muszáj? –súgtam oda neki, kicsit közelebb hajoltam felé, mivel egymással szembe ültünk.
-Most mi a baj? –kérdezte csodálkozva.
-Annyian vannak itt és mindenki minket néz. –válaszoltam zavarodottan, ekkor lefagyott a mosoly a szájáról, ami eddig levakarhatatlan volt róla.
-Miért baj? Miért nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat?
-Jaj, ez annyira kellemetlen. –zavarba jöttem teljesen, ide-oda néztem, ekkor vettem észre, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik és nem keltettünk nagy feltűnést, csak én reagáltam túl az egészet.
-Dehogy kellemetlen. Nem látod, hogy senki sem néz minket? –kérdezte, majd folytatta a vacsorát.
-Jó, de ha elkezdünk csókolózni, meg ölelkezni, biztos, hogy ki fognak minket rakni. –mutatóujjammal rá mutattam, miközben félig felálltam a székről, de utána visszahuppantam rá.
-Tiszteletben tartom a kérésed. –mondta lágyan, majd végigsimította az asztalon pihenő kézfejemet, s ekkor gyorsan elhúztam onnan. –Jaj, bocsánat. –emelte fel a kezeit maga elé.
-Semmi gond. –mondtam lehajtott fejjem, fülig pirulhattam, de ez már a szokásommá vált, amióta Harry a barátom.
Mikor befejeztük a vacsorát, elmentünk egy szállodába, miszerint Harry ott akarta tölteni a szentestét, bár nekem ez annyira nem tetszett, mert hiányzott a család, mivel ez a nap arról kellene, hogy szóljon, de nem akartam elrontani a kedvét, ezért engedelmeskedtem neki. Mikor beléptünk a hotelszobába, nem fogadott minket teljes sötétség, hanem a karácsonyfaégők bevilágította a helyiséget, amitől rögtön jobb kedvem lett. Körülnéztem egy kicsit, majd megpillantottam a fa alatt pár ajándékot, amiket bizonyára nekem szánt Harry.
-Ez csodálatos! –áradoztam. Ennél szebb születésnapi, illetve karácsonyi ajándékot nem kívánhattam volna, sőt még akkor is meglennék elégedve, ha a fa alatt nem lenne semmi, hiszen ez az este önmagában is egy ajándék volt a számomra.
-Ott vannak az ajándékaid a fa alatt. –mondta, miközben áradt belőle a jókedv, s pontosan én is így éreztem. Leültem a padlószőnyegre és elkezdtem kibontogatni, majd egyszer csak Harry átkarolt hátulról és belepuszilt a hajamba, majd a nyakamba, ahol nagyon csikis voltam. Lassan én is átadtam neki az övét, majd miután ezzel megvoltunk, egymásnak estünk, majd lassan az ágyban kötöttünk ki.
Már csak reggel ébredtem fel teljesen meztelenül az ablak felé fordulva, azonban Harry pont a másik oldalamon feküdt, ezért gyorsan megfordultam, s mikor ez megtörtént, láttam, hogy ő még alszik. Felkeltem, mert nem akartam, hogy lásson fényes nappal meztelünk, majd gyorsan a fürdőbe mentem egy törölközővel meg a ruháimmal, amiket felvenni szándékoztam. Mikor elkészültem, addigra Harry is felébredt, bár még nem kelt fel.
-Hogy telt az éjszakád? –kérdeztem mosolyogva tőle, miközben a tekintetem a karácsonyfára terelődött, amin még be voltak kapcsolva az égők. Mivel szeretkezés közben elaludtunk, ezért erről senki sem gondolkodott, odamentem és kihúztam a konnektorból.
-Na, vajon szerinted hogy? –kérdezte huncut mosollyal a száján, kicsit zavarba jöttem.
-De, nagyon is jól tudom. –feleltem kuncogva.
Utána ő is felkelt, aztán szép lassan elhagytuk a szállást, azonban előtte reggeliztünk.

2010. december 31.
Elérkezett a szilveszter is, ami az elmúlt években úgy telt el, hogy otthon ültem és vártam az éjfélt a tévé vagy a gép előtt, esetleg a könyvem felett, azonban ez a nap másmilyen lesz, olyan, mint amilyen a legtöbb fiatalnak és ez hihetetlenül feldobta a hangulatomat. Persze ezt is Harrynek köszönhettem, mert ha ő nincs, akkor továbbra is olyan elveszett lennék, mint azelőtt. Épp készülődtem, amikor valaki kopogott.
-Nyitva! –kiabáltam ki, ekkor le is nyomódott az a bizonyos kilincs, hátra is néztem és persze, hogy az én imádottam volt az.
-Na, hogy áll az én kis drágaságom? Indulhatunk? –kérdezte huncutul, utána hátulról megölelt és adott egy puszit.
-Induljunk. –feleltem.
Ezt az éjszakát is átbuliztuk, nagyon jól éreztük magunkat, s éjfél után pár perccel indultunk hazafelé és onnantól kezdve úgy éreztük mienk a világ és, hogy egymásnak vagyunk teremtve, ami fedte is a valóságot, vagyis akkor még azt hittem, de utána egyszer csak minden megváltozott.

2011. április 14.
Körülbelül két hónapja költözhettünk be a közös otthonunkba, s közben ki is tavaszodott, azonban nem csak az időjárás változott meg, hanem a mi kapcsolatunk is. Igaz, az előbbi jóra fordult, azonban az utóbbi épp ellenkezőleg. Minden azzal kezdődött, hogy összeköltöztünk és elmentünk dolgozni, hogy fent tudjuk magunkat tartani, s ezzel önmagában nem is lenne gond. Elkezdődtek a veszekedések, ami miatt csalódottnak éreztem magam, mert együtt lakva már nem is számított olyan cukinak Harry és ő is hasonló véleménnyel lehet rólam. Ahogy teltek a hetek, egyre kellemetlenebb volt az együttélés, sőt már annyira elfajultak a dolgok, hogy Harry mindig elmegy munka után valahová és csak valamikor hajnalban ér haza, majd kora reggel megint elmegy. Alig alszik valamit és olyan, mint egy mosogatórongy. Nagyon aggódtam érte, de egyszerűen rám sem tudott nézni, ami miatt rengeteget sírtam egyedül bezárkózva a szobámban. Ugyanolyan csődtömegnek éreztem magam, mint amikor még nem ismertem Harryt, visszaestem a mélybe és képtelen voltam feldolgozni, s legszívesebben hazaköltöztem volna, mert úgy éreztem, már nem szeret, ezért nem láttam értelmét a közös otthonnak. Ki tudja, kikkel tölti el az éjszakát és hányszor csal meg, anya is neheztelt rá és szerette volna, ha otthagyom Harryt. Egyik nap, amikor nem mentem dolgozni, elmentem hozzá egy ebédre, ugyanis már nagyon hiányzott anya főztje, ki tudja mikor ettem utoljára. Eddig vagy egy olcsó étterembe mentünk vagy maradt a hidegtál.
-Szerinted van még esély a kapcsolatunknak? –kérdeztem anyát szipogva, ő meg csak reménytelenül nézett rám, miszerint szerinte ennek itt véget is ért. –Tehát akkor szerinted nem? –faggattam tovább.
-Jaj, kisfiam! Nem mondtam azt, hogy véget ért. Persze ahhoz az kell, hogy költözz haza és harcolj érte. Gondolom már egymás agyára mentetek, mert végül is együtt élve ismeri meg az ember a másikat. Hatalmasat csalódtál benne? –kérdezte, miközben leült mellém a kanapéra és oldalról átkarolt. Én csak bólogattam, egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon a sírógörcs miatt.
-Én azt mondom, hogy harcoljatok a szerelmetekért, ti nem ezt érdemlitek, olyan szép pár voltatok. Kár lenne érte. –örültem, hogy anya támogatott minket, de hiába mondja ezt, nem olyan könnyű, ha Harry már undorodik tőlem és hozzám sem akar érni. A legrosszabb az, hogy valószínűleg megcsal, amit ugye nem bírnék ki, ha valójában megtörténne.
-Anya, szerinted megcsal? –kérdeztem szipogva, ő már tudta mi a helyzet.
-Nem akarom elvenni a kedved, de valószínűleg, hogy az éjszakákat valaki másnál tölti. Beszéljétek meg a problémáitokat, még helyre lehet hozni, aztán meg nehogy késő legyen. –és igaza is volt, csak én túl bátortalan voltam ehhez, hogy beszélgetést kezdeményezzek a problémákról
-Rendben, megpróbálom. –nem volt más választásom.
-Ez a beszéd, kicsim! –adott egy puszit a fejemre, nekem még legalább kellett negyed óra, mire összeszedem magam. Felmentem a szobámba és átöltöztem, mivel elhatároztam, hogy ma este elcsábítom Harryt. Egy rövid pólót vettem fel, mert imádja, hogyha kivillan a hasam a pólóm alól, többször tett már rá pozitív megjegyzést, miszerint szerinte nagyon vonzó és szexi. Hát megteszem a kedvéért, bár én nagyon utáltam, mert úgy éreztem közben, mindenem kilátszik. Ezt a szégyenlőségemnek köszönhettem, amit azóta sem sikerült legyőznöm, bár az első alkalom óta egy kicsivel lazább vagyok. Felvettem a kabátom, aztán elköszöntem anyától, mivel lassan már este hat óra, Harry lassan otthon lesz. Vittem kaját, hogy legyen mit vacsoráznia, s majd felhívtam telefonon.
-Mi van? –szólt bele hűvösen és barátságtalanul, ami egy cseppet sem tetszett, azonban én kedvesebb hangnemben beszéltem.
-Ugye hazajössz ma? Meglepetéssel készültem. –mondtam lelkesen.
-Aha, ma amúgy is otthon aludtam volna. –hangja elhalkult, nagyon furcsa volt, mintha ivott volna, de reménykedtem benne, hogy csak a fáradtságtól ilyen, azonban belül tudtam, hogy mi az igazság. Miután letettem a telefont, gyorsan ledobtam magamról a kabátot, a vacsorát a hűtőbe tettem, utána rohantam fel a szobába, a szekrényből kivettem az illatos gyertyákat, amiket már nagyon rég használtunk szeretkezésünk céljából. Meggyújtottam párat, kitettem sorba a padlón, utána felfeküdtem az ágyra, aztán felhajtottam a pólómat egy kicsit úgy, hogy a köldököm még ne látszódjon. Pihentem egy kicsit, majd egyszer csak nyílt a bejárati ajtó, ami azt jelentette, hogy Harry megérkezett, innentől kezdve csak reménykedtem, hogy első útja a szobába vezessen. Így is történt, mert lassan lenyomódott a kilincs, én megy egyre jobban izgultam, hogy vajon mit fog hozzám szólni.
-Jó estét! –köszöntem rá mosolyogva, ő meg csak üres tekintettel nézett rám, s miközben körülnézett a szobában, szája o alakot vett fel.
-Tetszem neked? –kérdeztem csábító mosollyal, majd kacsintottam egyet. Közeledett felém, de járása nem volt magabiztos a szédelgése miatt, egyből arra következtettem, hogy ivott, ami kissé zavart, de próbáltam félretenni és csak átadni magam az alkalomnak, persze csak, ha megtörténik az, amit szeretnék. 

1 megjegyzés: