Letudtuk a karácsonyt, és jön az Új Év. Remélem mindenkinek békésen telt a karácsonyi ünnepe és szeretetben gazdagon. Köszönöm az újabb feliratkozókat, összesen kettő, ennek köszönhetően már 53 olvasója van a blognak. Jó olvasást!
Harry szemszöge
Amikor
beléptem a szoba ajtaján, Louist láttam az ágyban feküdni, amikor én csak
lepihenni akartam, ezért egy nemkívánatos személynek tituláltam be őt. Különben
is nagyon elegem volt már belőle, hogy miatta semmit sem lehet csinálni,
kezdett az agyamra menni a féltékenységi rohamai is. Hogyha meglátott más
fiúval, mindig kiverte a balhét, s komolyan úgy éreztem, hogy megfoszt a
szabadságomtól. Ez is azóta van, amióta összeköltöztünk, pedig azt hittem, hogy
csodálatos lesz, de fordult a kocka, és pokollá vált a kapcsolatunk.
Megtehettem volna, hogy szakítok vele, de ahhoz túlságosan is szerettem és
szegényke annyira ártatlannak nézett ki, hogy nem lett volna szívem fájdalmat
okozni neki, mert a szenvedése kegyetlen látvány lett volna a számomra. Azon
gondolkoztam, mégis hogyan hozhatnánk helyre a kapcsolatunkat, s ehhez nekem is
tennem kéne. Tehát ahelyett, hogy elzavartam volna, inkább közeledtem felé, s
mivel ittam, szédelegtem egy kicsit, de nem érdekelt, csak őt akartam. Amit
legelőször észrevettem rajta, az az aranyos, kivillanó pocija, tehát már tudta,
hogy ez a gyengém, s ettől lázba jöttem. Ez nem volt mindig így, érdekes módon
csak akkor figyeltem fel rá, amikor Louis csinálta, ennek az lehet az oka, hogy
ő szexin csinálta, még ha véletlen is csúszott fel a pólója. Most azonban
szándékosan, ettől ugyanúgy felizgultam, nem számított. Leültem az ágyra és
végig csak őt bámultam, le sem vettem róla a szemem, kezem kissé felemeltem,
mert késztetést éreztem, hogy hozzáérjek, azonban az eszem az ellenkezőjét
mondta, hogy ezt nem szabad. Inkább az érzelmeimre hallgattam és meztelen
hasára helyeztem a kezem, majd szép lassan simogatni kezdtem azt, s közben
Louis arckifejezéseit néztem, látszott rajta, hogy nagyon élvezi a cirógatást. Nem
sokkal később föléje emelkedtem és megragadtam ajkait és vad csókolózásba
kezdtünk, miközben elkezdtünk megszabadulni a ruháinktól.
Reggel
meztelenül ébredtem fel, kicsit előbb, mint Louis, azonban rajta nem volt
takaró, mert az éjszaka folyamán teljesen lehúztam róla, hogy magamat takarjam
vele. Egy darabig nézegettem őt teljesen meztelenül, piszkos gondolatok
jutottak az eszembe, háttal feküdt. Nem sokkal később kinyitotta azokat a
gyönyörű kék szemeit, egy kicsit meglepődtem, mert már előre láttam a
reakcióját, ami nem más volt, minthogy a takarót gyorsan magára húzta, hogy ne
lássam. Szegénykém, elpirult, én meg csak vigyorogni tudtam aranyosságán.
-Te
kis szégyellős! –túrtam bele dús hajába, s kissé összekócolta.
-Tudhattad
volna, hogy szégyellős vagyok, erre lehúzod rólam a takarót, mikor teljesen
meztelen vagyok. –kicsit kiakadt, de tudtam, hogy nem szabad ezt komolyan
venni.
-Nyugi,
senki sem látott meg rajtam kívül, előttem viszont nem szabad így viselkedned!
Annyira imádlak, olyan aranyos vagy! –felkeltem, rajtam sem volt ruha és
szorosan magamhoz öleltem, hogy érezze a törődésem. Az elmúlt időkben
elhanyagoltam, ami miatt lelkiismeret furdalásom támadt és látszott rajta, hogy
nagyon megviselte ez az egész, ezért megígértem magamnak, hogy, amikor csak
tudok, vele leszek.
Lassan
lezuhanyoztunk mindketten, majd felöltöztünk, közben elhatároztam, hogy ma csak
az övé vagyok és ezt meg is osztottam vele, aminek nagyon örült, igaz, próbálta
visszafogni magát, azonban úgy ismertem őt és az érzéseit, mint a tenyeremet,
ezért nem igazán tud már engem becsapni. Az igaz, hogy az elején se, de ennek
az oka mindössze az volt, hogy szinte minden meglátszott rajta, még az is, amit
nagyon elakart rejteni.
-Mit
szólnál, ha ma elmennénk a vidámparkba? –ajánlottam fel, ő meg annyira örült
ennek a hírnek, akár egy óvodás. Nyakamba borult, aztán egy csókot lehelt az
ajkaimra, amit viszonoztam is. –Akkor induljunk. –jelentettem ki, és tíz percen
belül már senki sem tartózkodott a lakásunkban. Amint kiléptünk az utcára, úgy
kellett viselkednünk, mint két jó barát, mert Louis ezt akarta, nem akarta
felvállalni a kapcsolatunkat, én legszívesebben az egész világgal megosztanám
és kikiáltanám. Valahol megértem őt is, mivel a másság manapság nem a legelfogadottabb
dolog a mai világban. Hát ez van.
Louis szemszöge
Nem
tudtam tovább titkolni a kapcsolatunkat, már nem érdekelt az emberek véleménye,
az sem, hogy mit mondanak rólunk. Nem bírtam magam visszafogni és hirtelen
megragadtam Harry kezét és szorítani kezdtem.
-Szeretlek!
–súgtam oda neki, miközben fülig pirulhattam. Úgy nézhettem ki, mint egy kis
paradicsom.
-Én
is! Kis paradicsom. –na, én mondtam, hogy olyan vagyok. Én csak mosolyogtam az
aranyos beszólásán. Átkarolta a derekam, aztán a pólóm alá csúsztatta a kezem,
azonban nem csúszott feljebb, csak kizárólag a derekamon pihentette azt, amit a
pólóm félig eltakarta. A keze kissé hideg volt, ezért nem volt túl kellemes a
tapintása, de kezdtem megszokni.
-Kicsit
hideg a kezed? –közöltem vele vigyorogva az igazságot.
-Tényleg?
–kérdezett vissza meglepődve, ezért bosszúból feljebb csúsztatta a kezét, majd
a hasamon pihentette. Nem volt már olyan hideg.
-Nem
hideg egyáltalán. –közöltem vele továbbra is vigyorogva.
-Nem?
–Harry szája o alakot vett fel, majd ő is elnevette magát, miközben elengedett,
én meg a pólómat igazgattam, hogy a helyén álljon. Hamarosan megérkeztünk a
vidámparkba, megvettük a jegyeket és már indultunk is befelé, s rögtön utána
két ismerős arc közeledett felénk: Liam és Zayn. Már rég találkoztunk velük
úgyis, legalábbis én, az lehet, hogy Harry gyakrabban, erről nem tudtam volna nyilatkozni.
-Micsoda
meglepetés! Hát kikkel is futottunk össze? –örvendezett Liam, majd mindannyian
kezet fogtunk egymással üdvözlésképpen.
-Örülök,
hogy összefutottunk. –mondtam mosolyogva.
-Látom
már, hogy ki miatt hanyagolja el a bandát Harry. –Liam továbbra is kedves
hangnemben beszéltem, de sajnos megállapítottam benne a gúnyt, próbáltam
elhitetni magamban, hogy nem gúnyolódna vele, de aztán rájöttem, hogy
felesleges áltatnom magam, mert Liam már az elején sem kedvelt túlságosan. Nem
mondta a szemembe, de lehetett rajta érezni.
-Elhanyagolta?
–kérdeztem rá csodálkozva, mivel az utóbbi időkben Harry hanyagolt el engem nem
tudom ki miatt, de jobb, ha ezt nem említem meg előttük.
-Mintha
nem tudnád! –váltott hirtelen flegma stílusba, ami egy kicsit sem lepett meg,
mert gondoltam, hogy nem sokáig fogja megjátszani a jó fej csávót velem
szemben. Az őszinte érzelmek pedig sokkal többet érnek, mint a hamisak, akár
pozitív, akár negatív az.
-Most
meg mi bajod van? –kérdeztem rá, ekkor ő elferdítette gúnyosan az
arckifejezését, a karját összekulcsolta a mellkasa előtt, majd tett egy nagy
lépést hátrafelé, aztán hátat fordított nekem. Nagyon rosszul esett, hogy
ennyire utál.
-Ne
is törődj vele! Ma egésznap ilyen hisztis. –bökött oldalba Zayn és vigasztalni
próbált, bár annyira azért nem vettem magamra a dolgot. Közben arra lettem
figyelmes, hogy Harry és Liam eltűntek valamerre, ki tudja hová.
-Ezek
meg hová lettek? –döbbentem le, ekkor Zayn is körülnézett, lehetett látni
rajta, hogy csak most esett le a dolog neki is.
-Dumálni
valamerre, de tudod mit? Szard le az egészet, mi elleszünk ketten, nem igaz? –mondta,
majd adott egy baráti ölelést, Jól esett, hogy ilyen jó fej velem és segít
elterelni a figyelmem Harryről, bár azt kevés sikerrel. Felültünk együtt egy
csomó jó dologra, de a szerelmemet továbbra sem tudtam kiverni a fejemből.
Egyszer már majdnem elveszettem és csak a múlt éjjel kaptam vissza teljesen,
most pedig megint úgy érzem, hogy az egész hiábavaló volt, mert ismét elfogom
veszíteni, amitől nagyon féltem. Pedig mindent megtettem, hogy visszaszerezzem.
Amiket reggel súgott a fülembe, csak hamis szavak voltak. Rám tört a sírógörcs,
azon nyomban hazaakartam menni és nem akartam, hogy Zayn meglássa, hogy
összevagyok törve.
-Elmegyek
a mosdóba, mindjárt jövök. –füllentettem, miközben próbáltam egy mosolyt
erőltetni az arcomra, bár nem tudom, hogy ez mennyire volt sikeres, de nem is
nagyon érdekelt.
-Rendben,
itt megvárlak. –kicsit izgultam, hogy neki ne kelljen, mert akkor velem jött
volna. Szerencsére nem kellett neki, ezért maradt, aminek nagyon örültem. Nem a
mosdó felé mentem, hanem a vidámpark másik oldalára, ledobtam magam egy padra,
a pólómat felhajtottam, amivel eltakartam az arcom, úgy voltam vele, hogy ez
majd felitatja a könnyeimet. Zokogni kezdtem, de próbáltam halk maradni, nem
akartam, hogy az egész környék az én sírásomtól legyen hangos.
Harry szemszöge
Felháborodtam
Liam viselkedésén. Az egy dolog, hogy nekem rendszeresen tesz szemrehányásokat,
miszerint elhanyagolom a bandát miatta, de Louison ne kérje számon, ő nem tehet
semmiről, csak kizárólag én, mert ez az én döntésem volt. Az első igaz
szerelmem, ami miatt a bandát háttérbe szorítottam, nem is kicsit. Jogosan
háborodik fel, mert akár ki is zárhattak volna, de nekem fontosak voltak ők is,
megérthetnék a helyzetet. Egyedül Liam nem értette meg, a többiek elnézték
nekem, hogy nekem Louis a legfontosabb, sőt mondták is, hogy hozzam el, hogy ő
is közénk tartozhasson, de Louis tartózkodott a nagyobb létszámú társaságoktól.
Ő zárkózottabb és visszahúzódóbb, ezt imádtam benne, ő olyan volt, akit lehet
dédelgetni és babusgatni és élveztem ezt a szerepet is. Pont emiatt volt
annyira szerethető, össze sem hasonlítható egyik exemmel sem, akik csak a
szexre mentem és buli meg pia mániában szenvedtek. Félrehívtam Liamet
beszélgetni, nehéz volt meggyőzni, de végül abban egyeztünk meg, hogy kibékül
Louissal és bocsánatot kér tőle. Utána elkezdtük őket keresni, de nagyon sok
szuper dologba ütköztünk bele, nem tudtuk megállni, hogy ne üljünk fel rájuk,
ezzel rengeteg idő elment.
Egyszer csak a padon
megpillantottuk Louist, a térdére hajolt, ki tudja, hogy miért. Mikor közelebb
értünk hozzá, akkor tudatosult bennünk, hogy sír, biztosan Liam miatt, leültem
mellé és átkaroltam a vállát.
Imádom, alig várom a kövit :-)
VálaszTörlés