3. rész - Győri Édes

Bocsánat, hogy megkésve hozom a részt, de ezzel a résszel kárpótollak titeket. Elég csak a címet nézni, a többi maradjon meglepetés. Köszönöm az eddigi 36 feliratkozót, remélem gyarapodtok. Hagyjatok magatok után nyomot, jó olvasást! 

Louis szemszöge

Elmentem Harryvel bulizni, fel is vettem azokat, amiket a mai nap során vásároltunk. Eleinte azt hittem, hogy ketten leszünk, de aztán, mikor megláttam Harry haverjait, a szívbaj kerülgetett és rám tört a félelem. Mi lesz, ha kinevetnek és megaláznak? Én azt nem bírnám ki, de ha megtörténik, én szó nélkül haza megyek, nem fog érdekelni, hogy ki mit mond.

-Sziasztok, ő itt Louis, egy barátom, ma ismertem meg. –így mutatott be engem a többieknek, ők haveri pacsit adtak nekem és én is nekik. Egész jó fejek voltak, én meg tök félénken viselkedtem, nagyon szégyelltem ott magamat. Reméltem, hogy nem voltam nagyon gáz a társaságukban, mivel eléggé feszengtem. Belépőt vettünk a szórakozóhelyre és szerencsére szabadtéri volt, mivel a zárt helyiségeket nagyon nem szeretem, főleg, amikor alig van bent levegő és ellepi az egészet a cigi füst. Hirtelen nem találtam fel magam, soha sem jártam még ilyen helyen, leginkább a félénkségem miatt, meg amúgy sem volt kivel eljönnöm, mert nem voltak barátaim. Ez már megváltozott, remélem a továbbiakban is így marad, mert már ideje változtatnom magamat, nem élhetem le a fiatalkoromat a szobámban. Az italpult felé vitt Harry, majd kérdezte, hogy mit szeretnék inni, majd egy itallapot nyomott a kezembe. Csupa ismeretlen koktélnév tárult a szemem elé, azt sem tudtam, hogy melyik miből készül, tehát legjobbnak láttam azt rendelni, amit Harry. Nem sokára ki is szolgáltak, majd elfoglaltunk egy üres asztalt. Kicsit megkönnyebbülve éreztem magam, mert a többiek épp nem voltak a társaságunkban, bár így sem volt a legkönnyebb számomra, mert Harry sem ismerem annyira, hogy feloldódjak a társaságában. Nekem több időre van szükségem és ezt gondolom ő is látja.

-Hogy érzed itt magad? –kérdezte, majd belekortyolt az italába. Itt az ideje, hogy én is megkóstoljam, ilyet még úgysem ittam.

-Egész jó, bár egy kicsit szokatlan. –vallottam be az igazat, majd egy jó nagyot kortyoltam az italomba, talán nagyon is sok volt ez, mert az alkohol marta a torkomat, nagyon rossz volt, ahogy ment lefele a nyelőcsövemen keresztül. Nagyon hülye fejet vághattam, mert Harry jóízűen nevetni kezdett rajtam, miközben engem nézett végig.

-Mi a baj? –kérdeztem meglepetten.

-Látom, nem vagy hozzá szokva. –felelte vigyorogva. Kicsit rosszul esett, illetve elég bénán éreztem magam, amiért ilyen lúzer vagyok.

-Sajnálom, most biztos nevetségesnek tűnök. –elkeseredtem, majd lehajtottam a fejem. A poharamat eltoltam magam elől, rá sem bírtam nézni. Egy ostoba kis senki vagyok, aki még bulizni sem tud, és nem bírja az alkoholt.

-Most meg mi a baj? Hirtelen olyan szomorú lettél. –mondta, majd az állam alá tette a kezét, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nincs semmi, csak látod, egy született lúzer vagyok. –vallottam be neki is az igazat, de ő csak a fejét rázta.

-Ez nem igaz. Csak belekell jönnöd, meg kell tanulnod élni, és akkor már mindjárt jobban fogod magad érezni, csak kéne neked sokkal több önbizalom. –vigasztalt, bár nem nyugodtam meg tőle, de azért jó volt hallani, hogy nem elhordanak, hanem lelket öntenek belém. Velem ilyesmi ritkán fordult elő, de ez egy kapu a változás felé.

-Talán igazad van. De akkor segítesz? –néztem mélyen a zöld szemeibe.

-Hát persze, sosem hagynálak cserben.

Egy darabig még maradtunk az asztalnál, megpróbáltam meginni az italomat, mert azért elég finom íze volt. Aztán Harry felállt, én is azt tettem.

-Csak mosdóba megyek, várj meg itt! –szólt, ezért visszaültem, ő meg elment. Mindenképpen megakartam várni, mégis mit csináljak itt egymagam. Egy darabig elvoltam, néztem a táncoló embereket és elmerültem a gondolataimban, mivel Harry elég sok ideje távol van már. Lehetséges, hogy nem csak pisilnie kellett, hanem valami mást is.

-Szia! –egy köszönés zökkentett ki a gondolataimból, majd az illetőre néztem. Egy barna hajú srác állt az asztalomnál, a kezében ugyanaz a koktél volt, mint amilyet mi is ittunk. Vajon mit akarhatott tőlem?

-Szia! –köszöntem neki vissza.

-Szabad ez a hely? –kérdezte. Végül is miért ne? Harry már egy ideje nem volt itt, én meg egyedül éreztem magam, így legalább lehetne társaságom. Csak az volt a baj, hogy nem ismertem őt és mi van, ha ki akar csak gúnyolni, vagy meg akar alázni? Nem értem, miért gondolok ilyenekre, hiszen már normálisan nézek ki és ő nem tudja, hogy milyen voltam előtte, különben is rendesnek tűnt, nem volt mitől félnem.

-Persze, csak nyugodtan. –válaszoltam, majd helyet is foglalt mellettem. Utána pedig szólásra nyitotta a száját, tehát ismerkedni szeretett volna.

-Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Fekete Dávid vagyok. –nyújtotta a kezét, kicsit fura volt a fickó, de mit bánom én. Nagy bunkóság lenne, ha most faképnél hagynám.

-Louis Tomlinson. –mondtam a nevem, majd kezet ráztam vele. Belenyúlt a táskájába, valamit ki akart belőle venni.

-Ismered a győri kekszet? –kérdezte, nem ismertem, amit kérdez, és még a zacskója sem volt ismerős.

-Nem. –feleltem.

-Akkor itt az ideje, hogy megismerd. Bontsd fel! –tartotta felém, ezért elvettem és kinyitottam, utána belenéztem.

-Nyugodtan vegyél belőle. –olyan fura volt, miért ragaszkodik ennyire, hogy egyek a kekszéből? Miért kínálgatja csak úgy ingyen? Mit is veszthetnék vele, legfeljebb megkóstolnék egy finom kekszet.

Harry szemszöge

Mosdó után odamentem a haverokhoz egy kis időre, de természetesen nem feledkeztem meg Louisról, hogy ott vár rám egyedül az asztalnál, ezért visszamentem hozzá. Láttam, hogy hamar megtalálta a társaságát, bár úgy hiszem, hogy a srác szólította le Louist és most valami kekszet kínál neki. Ez eléggé veszélyes egy ilyen helyen, ez akár drog is lehet, és Louis semmit sem tud erről a világról, nem szabadott volna egyedül hagyni, mert hajlamos bajba kerülni. Gyorsan el kell zavarnom azt a kekszes gyereket, amibe valószínű drogot fecskendezett. Kívülről elég ártalmatlannak nézett ki, pont, mint Louis, de úgy éreztem, hogy ebbe közbe kell avatkoznom, odaálltam az asztal mellé.

-Zavarok? –tereltem magamra a figyelmem, mindketten rám tekintettek.

-Nem, dehogyis, annál jobb, hogy itt vagy, legalább te is megkóstolhatod a Győri Édest. –közölte az ismeretlen srác.

-Nem kérek, köszönöm és Louis sem! Úgyhogy köszönjük szépen, de visszautasítjuk. –a hangnemem kissé flegmának tűnt, Louis meglepődve nézett engem, de a másik srác is.

-Miért csinálod ezt, Harry? Nagyon finom a keksze, kóstold meg te is! –kérte Louis, de fogalma sincs, hogy miféle veszélybe keveredett.

-Nem, Louis! Ez veszélyes. Te pedig ne adj neki drogot, értetted! –megvádoltam, mert olyan nincs, hogy egy szórakozóhelyen valaki ingyen kekszet osztogat. Nem nézte jó szemmel, pedig én átlátok rajta, persze színésznek kitűnő lenne.

-Ez nem drog, kikérem magamnak! Te nem ismered a Győri Édest? Szégyelld magad! –sikerült kiakasztanom, mondom, hogy jó színész.

-Nem ismerem ezt a szarságot és bizonyítsd be, hogy nem drog. –emeltem fel a hangom, nem fogom hagyni, hogy csapdába csalja Louist.

-Olvasd el, ami rá van írva a zacskójára. –felelte ugyanolyan hangnemmel.

-Arra biztos nincs ráírva, hogy belefecskendezted. –vágtam vissza.

-A barátod bontotta fel, ha nem hiszed, akkor kérdezd meg tőle. Nem fecskendeztem bele semmi, nem értem miért gondolod ezt! –Louisra néztem, mert megerősítést vártam tőle. Nem szóltam semmit, de ő enélkül is tudta, hogy mit várok tőle.

-Tényleg bontatlanul adta oda, és nem hiszem, hogy bele lett volna fecskendezve valami. Nem értelek, Harry.

-Louis, te ezt még nem érted, de majd elfogom mondani. Nagyon remélem, hogy nem akart bajt hozni a fejedre. Ha tényleg jóindulattal adtad oda neki a kekszet, akkor kérlek, bocsáss meg, amiért neked mentem és megvádoltalak. –kértem tőle bocsánatot, remélem nem haragudott meg túlságosan.

-Semmi baj. Kóstold meg te is, nagyon finom. –ajánlotta, de még mindig nem értettem, hogy mire jó ez, hogy mindenkivel megkóstoltatja. Ha nem is mindenkivel, hanem csak Louis tetszett meg neki, akkor az még jobban zavarna. Magam sem tudom, hogy miért, talán tetszik nekem, de nem akarom, hogy így legyen. Mi van, ha heteró, és ha megtudja, hogy én a fiúkhoz vonzódom, elítélne? Ettől nagyon félek, nem szabad beleszeretnem, mert abból baj lehet. Bár kétlem, hogy ez a srác Louisra hajtana, biztosan ő is heteró.

-Elmondanád, hogy miért kínálgatod ezeket a kekszeket? Mi hasznod van neked ebből? –kérdeztem, mert tényleg nem értettem és kíváncsi voltam.

-Mert Győr a legjobb város, remélem ismeritek. Eddig, akiket kérdeztem, senki sem ismerte és hülyének is néztek, nem tudták mi bajom van. –magyarázta, eléggé kattantnak tűnt a kekszével meg a városával.

-Egyébként Harry vagyok, csak, hogy tudd a nevemet is. –mutatkoztam be neki.

-Én Dávid. –majd ő is.

Valahogy le kellene rázni ezt az alakot, nagyon idegesítő volt már a hülye kekszeivel meg a városa reklámozásával. Nem akartam bunkó lenni vele, és ahogy elnéztem, Louis élvezte a társaságát.

-Azt hiszem, nekünk mennünk kell, gyere Louis! –megfogtam a kezét, majd elhúztam onnan. Dávid utánunk jött, ami nem jó jel, mert innentől kezdve tudtam, hogy egy piócával van dolgunk.

-Mit akarsz? –fordultam oda hozzá, kissé flegma hangnemet ütöttem meg.

-Bocsánat, ennyire zavarok? –hajtotta le a fejét, legalább van egy kis önkritikája.

-Én szívesen elmegyek veled Győrbe! –mondta Louis, majd közelebb ment hozzá. Dávid szemében remény csillant fel, ennyire fontos neki, hogy elmenjünk Győrbe. Vajon kap érte pénzt, ha elvisz minket oda?