1. rész - Találkozás

Meg is hoztam az első részt. Köszönöm a 25 feliratkozót és az 1000 oldalmegjelenítést. Komolyan, annyira boldog vagyok, hogy egy prológus után ennyien feliratkoztatok. Remélem a továbbiakban is velem tartotok és jönnek újabb és újabb olvasók. El is készült a kinézet, remélem az is elnyeri a tetszésetek. Nem én csináltam, akit érdekel, annak mondom, hogy ott oldalt megtalálható a link, és akkor onnan rendelhettek is. Jó olvasást, hagyjatok magatok után nyomot. 

Harry szemszöge

2010. július 23.

Már alig vártam, hogy elinduljunk nyaralni a haverokkal. Anya nagy nehezen elengedett, hiszen már 16 éves is elmúltam, ez az első év, hogy szülők nélkül utazom. Tenerife felé indultunk, egésznap tengerpart és buli, állati lesz, már most tudom.

Pár óra utazás után végre landolt a repülő az imádott szigetünkön, taxival vitettük magunkat a szállodához, aztán kétágyas szobákat vettünk ki és voltunk körülbelül tízen. Én Liammel szálltam meg, ő állt hozzám a legközelebb barátilag. Egy kis pihenő következett, mivel a hosszú utazás mindenkit lefárasztott, azonban nekem nem sok kedvem volt a szobában ülni.

-Van kedved lemenni a partra? –fordultam Liam felé, reménykedtem benne, hogy egyet fog érteni velem.

-Lemehetünk, ha akarsz, úgyis olyan unalmas itt ülni. –felelte, majd fel is pattant az ágyról.

-Öltözzünk át előbb. –vettem irányt a fürdőszoba felém, kezemben a fürdőgatyámmal. Átvedlettünk mindketten, majd indultunk le, közben körülnéztünk reménykedve, hogy hátha valakinek a társaságból kedve támadt fürdőzni, de sajnos nem így történt. Lusta népség, egésznap dögleni fognak a szobában. Ő bajuk.

Liammel, mikor odaértünk, leterítettük a törölközőnket, majd szaladtunk is a víz felé. Kicsit fújt a szél, de a tengerparton ez megszokott. Fürdőzés után a büfé felé vettük az irányt, rendeltünk magunknak valami ebédet, vettünk két sört, majd helyet foglaltunk.

Eltelt tíz perc, ekkor egy fura fickó jött felén, nagyon hülyén volt felöltözve: egy rózsaszín csíkos felsőt viselt, hozzá egy ugyanilyen színű sálat, ami lógott a nyakában. A fején egy fos színű kötött sapka volt, ami nem illet az évszakhoz. Ezen kívül fekete hosszú nadrágot húzott, egy fura oldaltáska volt a vállán, a lábán egy olyan cipő volt, amit még a nagyanyám sem venne fel. A legviccesebb egyértelműen a szemüvege volt, úgy nézett ki benne, mint egy pápaszemes üknagymama. Liam nem láthatta, mivel háttal ült neki, én meg elröhögtem magam. Ő csak nézett engem, nem értette mi bajom.

-Rajtam röhögsz? –kérdezte értetlenül, de én nem tudtam abbahagyni, csak szakadtam, majdnem meg is fulladtam.

-Mi bajod van? Mi olyan vicces? –faggatózott, kezdett idegessé válni.

-Nézz hátra. –végül nagy nehezen kinyögtem, ő hátra is fordította a fejét és egyből leesett neki, így már ketten röhögtünk, ami nem éppen halk van. Minden szem ránk szegeződött.

-Hogy lehet így felöltözni, basszus? –kérdeztem röhögve.

-Nem veszi észre, hogy mindenki rajta röhög? –kérdezte Liam, azonban rajtunk kívül senki sem nevetett így, ahogy mi.

-Elmondanátok, hogy mi a franc bajotok van velem? –hallottam meg egy idegen hangot, oda is fordultam a hang felé és szemeim előtt a fura fickó termett, aki odajött hozzánk számon kérni a jó kedvünk okát. Csak sikerült rájönnie, hogy ő az okozója az öltözéke miatt.

-Csak sikerült rájönnöd. –mondta Liam, miközben ránézett. Láttam a srácon, hogy nem esik neki jól, hogy kigúnyoljuk. Ha el akarja kerülni a hasonló szituációkat, akkor öltözzön fel normálisan és nem fogják megbámulni.

-Mondd csak! Te direkt öltözöl bohócnak, hogy felhívd magadra a figyelmet? –kérdeztem cinikusan, tényleg annyira röhejesnek és szánalmasnak nézett ki.

-Nem, nem azért, de nem fogok két idiótának magyarázkodni! Hülye barmok vagyok! –bevágta a durcit, majd tovább is ment. Hagytuk, úgy véltük, hogy ez csak egy lúzer, nem érdemes vele foglalkozni. Liammel összenéztük, majd ismét elnevettük magunkat.

-Ez nem igaz? –kiabáltuk egyszerre, majd folytattuk a szakadást.

-Keressük már meg, ne hagyjuk eltűnni. –mondta Liam, de egyetértettem vele. Ekkor mindketten körülnéztünk, láttuk, hogy tőlünk kissé messze foglalt helyet az egyik asztalnál, társasága nem volt, de ezen nem csodálkoztunk. Persze, hogy senki se akar egy ilyen félrecsinált idiótával lógni.

-Ott ül, menjünk oda és tegyünk úgy, mintha véletlen öntenénk rá a sört. –vetettem fel a remek ötletet, Liam rám kacsintott, fogtuk a poharunkat és már indultunk is felé. Elmentünk mellette tök természetesen, talán ő észre sem vett minket, pedig tök közel voltunk az asztalához. Nem is voltam meglepődve, hiszen pápaszemes nagyon szegény, a szemüveglencséje mindent elárult. Liammel kilöttyentettük a sört, a fejére ömlött szinte az egész, mivel oda is céloztuk.

-Mi a franc van? –borult ki, mi meg eljátszottuk a nagy véletlent.

-Úristen, ne haragudjál, nem láttunk a szemünktől, pont, ahogy te is szoktad. –gúnyolódtam.

Louis szemszöge

Hát remek, nem elég, hogy kiröhögtek az előbb, de visszajöttek, hogy kigúnyoljanak. Tudom, hogy direkt öntöttem le. Nem értem, miért van mindenki kiakadva az öltözékemen, mikor én így érzem magam jól és a nagymamám meg is mondta, hogy ne foglalkozzam az utálkozókkal. Hallgatok is rá, de azért sokszor mellre szívom a megjegyzéseket, és sokszor sírok lefekvés előtt, persze erről senki sem tud. Ma is ez lesz, mert megaláztak. Éreztetnem kellett velük, hogy engem hidegen hagy a beszólásuk.

-Azt hiszem, mennem kell. –mondtam közömbös hangon, majd el is húztam, még véletlenül sem néztem hátra, pedig pontosan tudtam, hogy követtek.

-Hú de nagy fiú itt valaki. –szólt utána az egyik, azt hiszem a göndör hajú, de nem voltam benne biztos. Hátranéztem.

-Leszállnátok rólam? –kérdeztem ingerülten, majd mentem tovább gyorsabb tempóban.

-Ne menekülj előle, te cica, imádlak! –még mindig a göndör hajú volt az, aki a legjobb idegesített az idióta szövegeivel.

-Kopj le!

-Olyan szexi vagy!

-Eddig még gáznak találtál. –megálltam és szembe fordultam vele.

-Meggondoltam magam, nagyon tetszel! –ez most buzi? Vagy csak megjátssza, hogy ezzel is megalázzon engem? Bizonyára az utóbbi lesz.

-Erre én nem vagyok kíváncsi.

-Akkor én most kettesben hagylak titeket. –szólalt meg a másik és már itt sem volt. Nem baj, legalább egy hülyével kevesebb.

-Tudunk beszéli őszintén? –kérdezte, eléggé nyomulós és erőszakos volt. De minek játssza itt az agyát? Nagyon nem állt jól neki.

-Mondjad, ha annyira akarod. –feleltem flegmán.

-Gyere el velünk este bulizni. –kérte.

-Én biztos nem megyek, arra ne is számítsatok. –határozott voltam, legjobb nem elmenni ilyen helyre, ott is csak kiröhögnének. Sokszor gondolkoztam, hogy változtatni kéne, mivel a saját anyám sem bírt elviselni így, de valahogy mégis arra jutottam, hogy az nem én lennék, mert eszembe jutnak a nagyi szavai.

-Ne csináld már, majd meglátod, hogy te leszel a sztár. –úgy tűnt, hogy komolyan gondolja, de az is felvetődött bennem, hogy nagyon jó színész. Ha meg belesétálok a csapdájába, akkor megint meg leszek alázva. Nem tudtam, mire számítsak, azonban nem hittem, hogy ez különbözni fog a többitől.

-Miért lennék? Csak kiröhögne mindenki. –mondtam letörten.

-Ha így jössz, akkor igen, de ha hagyod, hogy segítsek neked, akkor nem. Na? –még mindig tartottam tőle, viszont nem akartam neki nemet mondani, mert jól is kisülhet a dolog. Lelkesedtem egy darabig a gondolat miatt, aztán ismét elkeseredtem, mert valójában egy naiv idióta vagyok. Úgysem lesz nekem jobb, mert röhejes és nevetséges vagyok, nem is tudom, hogy mire számítottam.

-Rendben van. –adtam meg magam, aztán fogok rájönni, hogy a lehető legrosszabb döntést hoztam.

-Mondd csak! Neked csak ilyen göncök vannak a szekrényedben? –kérdezte, én meg csak bólogattam és egy kicsit szégyelltem is magam.

-Akkor gyere el hozzám és mutatok pár jó cuccot. –mondta.

-Köszönöm, inkább nem, ez így jó lesz. –feleltem félénken, nem akartam az ő ruháit felvenni.

-Akkor így akarsz jönni? Legalább akkor csak a sapkát és a szemüveged vedd le, mert azok nagyon gázak.

-Az lesz, megpróbálok jobban felöltözni.

Ezután elköszöntünk egymástól, este nyolcra beszéltük meg a találkozót ugyanott. Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogy miért követett, illetve miért hívott meg magával bulizni. Ha csak kinevetni és megalázni akar, akkor azt bánni fogja. Azt terveztem, hogy elmegyek vásárolni, hogy jobban nézzek ki és, hogy senki se tudjon belőlem gúnyt űzni. Odaálltam anya elé és kértem tőle pénzt.

-Minek neked? –kérdezte.

-Mert ruhákat akarok vásárolni. –válaszoltam határozottan, de ő csak kinevetett.

-Ezekre az ócska göncökre egy vasat sem adok. –undor ült ki az arcára. Ez az én anyám, aki utál engem.

-Változtatni szeretnék magamon, csak senkire sem számíthatok. –panaszkodtam, majd ledobtam magam a kanapéra és keresztbe tette a karjaimat.

-Ezt most komolyan mondod? –csillant fel a szeme, látszott a szemeiben a remény sugara.

-Igen.

-Akkor veled megyek, fontos, hogy jól válassz!

Elkészülődtünk és már indultunk is. Megkövetelte, hogy a sapkát és a szemüveget vegyem le, és a ruhaboltban találkoztam a sráccal, akivel beszélgettem ma, de a nevét nem tudtam.