4. rész - Egy barátság kezdete?

Bocsi a késéssel, itt az új rész. Nem látok nagy érdeklődést, mint az elején, de sebaj. Köszönöm az újabb 4 feliratkozót, tehát már 40-en követik a blogot, csak sajnos ennek negyede pipált csak. Nem bánom, mert nem azért írok, hogy ezer olvasóm legyen, hanem azért, mert szeretem csinálni. 

Harry szemszöge

Próbáltuk lekoptatni a kekszes fickót, de nehezen lehetett, főleg, hogy Louis kijelentette, hogy szívesen elmegy vele Győrbe.

-Komolyan eljönnétek? –csillant fel a szeme, én meg ráütöttem egyet a fejemre már kínomban.

-Istenem, segíts! –kiáltottam.

-Valami baj van? –kérdezte Dávid, mintha nem sejtené, hogy mennyire idegesítő.

-Mi bajod van vele? Szerintem jó fej. –felelte Louis. Nagyon felidegesített, nem tudtam, hogy hogyan szabadíthatnám meg tőle a barátomat.

-Látod? A barátod is bír engem, egyedül neked van velem bajod, csak tudnám miért. –komolyan mondom, hogy leütöm.

-Jöjjél rá magadtól. –keresztbefontam a karjaim a mellkasom előtt, és szembe álltam vele. Vártam a válaszát.

-Nem szereted Győrt és a kekszet. Tudom, hogy ez. –válaszolta, de már sajnáltam szegény, annyira ostoba volt. Muszáj volt hangosan felnevetnem, hogy érezze a gúnyt, és persze azt is, hogy mennyire idegesítő alak, akire senki sem kíváncsi. Szerintem Louis sem, csak nem mert neki nemet mondani, nehogy megbántsa.

-Istenem, azt sem tudom milyen Győr, a kekszed meg nem rossz, de te magad vagy rohadtul idegesítő. Nem akarunk veled elmenni, nem is ismerünk téged és most már igazán elárulhatnád, hogy hol van az a bizonyos Győr. –kissé felemeltem a hangom, nagyon ingerült voltam már. Valahogy le kéne nyugodnom, és ezen csak az ital segít már. Valahogy el kell viselnem ezt az idiótát.

-Magyarországon. –mondta.

-Örülök. –válaszoltam unottan, megragadtam Louis karján, majd az italpulthoz vezettem őt. Vennem kellett legalább egy pohárral, de kettőt kértem, mert Louis is iszik. Olyan nincs, hogy nem.

-Miért vagy ilyen ideges? –kérdezte Louis.

-Ez a fickó felidegesített, remélem lekopott. Felejtsük el, bulizzunk és lazuljunk el. –mondtam, majd kortyoltam egyet az italomba, aztán Louis is így tett. Mikor már egy kicsit a fejünkbe szállt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk táncolni, hogy egy kicsit szórakozzunk is. Megtáncoltattam Louist és, ahogy felemelte a kezét, kivillant a hasa, mert egy kicsit rövid volt a pólója. Ennek én csak örültem, mert amennyit láttam belőle, az alapján igenis szexi. Nem szóltam neki semmit, inkább csak élveztem a helyzetet, de sajnos nem sokáig sikerült, mert Dávid belénk jött, feltételezem, hogy szándékosan, mert továbbra is idegesíteni akar a baromságaival.

-Francnak rontod el a bulinkat, idióta! –kiabáltam rá dühösen, majd gyorsan elfordultam, mert nem érdekelt mit fog reagálni.

-Bocsánat, hogy élek. –vágott vissza, csak kinyílt a szája, ha már eddig nem sikerült neki.

-Éljél, de ne itt! –mondtam, majd elhúztam onnan Louist jó messzire tőle, de ő egy kicsit ellenkezett.

-Állandóan ráncigálsz! –panaszkodott Louis, de itt határoztam el, hogy hazamegyünk, mert ez a fickó nem fog rólunk lekopni, amíg el nem megyünk Győrbe. Már pedig nem fogunk odamenni.

-Hazamegyünk. –közöltem határozottan, megragadtam Louis kezét és elkezdtem húzni magammal a kijárat felé olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam. Bár a tömeg kissé visszatartott minket, de szinte mindenkit félretoltam az utamból, nehogy követni tudjon minket. Ő már nem tette meg ugyanezt, így lemaradt mögöttünk és elvegyült valahol a tömegben. Biztosan talált már valakit, akire rásózhatja a kekszeket és elmegy vele Győrbe.

-Miért vagy ennyire dühös? –kérdezte Louis.

-Semmiség, felejtsd el. Köszönöm, hogy eljöttél velem, remélem, még találkozunk.

-Jól éreztem magam és én tartozom neked hálával. –mondta, majd végleg elköszöntünk egymástól és másnapra megbeszéltük, hogy találkozunk megint.

Louis szemszöge

Ilyen jó napom már régen volt, sőt azt is elmondhatom, hogy ez volt életem legjobb napja, mivel a változás kapujában állok, ezzel a lehetőséggel pedig élnem kell. Viszont nem tetszett, hogy Harry kirángatott onnan, csak mert idegesítette őt a kekszes fickó, pedig nekem szimpatikus volt. Mivel Harry hazament, így én visszamehetek hozzá és megismerhetem közelebbről. Minél több emberrel beszélek, annál jobb, talán megismerhetem Győrt is általa. Mikor visszaértem, őt sehol sem találtam, eléggé reménytelennek tűnt megtalálni a tömegben, de nem akartam feladni, így elkezdtem keresni. Körülbelül fél óra telt el, de még mindig semmi, ezért arra gondoltam, haza kéne menni, majd talán legközelebb. Ha nem is ismerkedem meg vele, akkor majd jön más valaki, akivel elbeszélgethetek. Jobban örülnék neki, ha külföldi lenne, mert minél több nemzetiségű ismerős, annál jobb.

Odamentem az italpulthoz és rendeltem egyet, hamarosan ki is hozták. Elkezdtem kortyolgatni, de ekkor hátulról valaki belém jött és ezért a fele a pólómon landolt.

-Bocsánat! –szólalt meg egy ismerős hang, ekkor én hátranéztem. Persze, hogy Dávid volt az, akit már annyira kerestem, előkerült.

-Nincs semmi gond. Téged kerestelek. –tettem le az asztalra a poharat. Ő csodálkozva nézett rám, mivel egyszer már elmentünk.

-Te nem mentél haza? –kérdezte.

-Visszajöttem, Harry ment csak haza, de nem tudja, hogy itt vagyok. Így már nyugodtan beszélhetünk. –mondtam, majd mutattam, hogy üljön le velem szembe. Így is történt.

-Megadom a telefonszámom, de akkor te is a tiédet és akkor majd tudjuk egymást hívni. –közölte, majd elővett egy lapot és ráírta a számát. Egyszerűbb lett volna bediktálni és a telefonomba elmenteni, de ő tudja. Kezembe tette a cetlit.

-Köszönöm. Mindjárt én is felírom, ha neked így jobb. Van egy papírod és egy tollad? –már vette is elő, én felírtam neki a számom, majd odaadtam neki.

-Adok egy ismertetőt a Győri kekszről, illetve Győrről, olvasd át. Sajnos most nekem mennem kell, de majd holnap hívlak. –mondta, utána felállt az asztaltól. Elköszöntünk egymástól, majd én is elhagytam a szórakozóhelyet. Kizárólag miatta jöttem vissza, igaz, hogy nem sokat beszélhettünk, de legalább tudom az elérhetőségét, illetve ő is az enyémet.

Amikor hazaértem, a nagymamám ott ült a kanapén, pedig már éjjel egy óra is elmúlt. Természetesen a szemeit sem hunyta le, amin csodálkoztam is, mivel már kilenckor el szokott már aludni.

-Hogy hogy fent vagy még? –kérdeztem meglepetten, látszott rajta, hogy nagyon ideges.

-Nagyon aggódtam érted, hogy történni fog valami, de hála a jó égnek épségben hazatértél. –mondta, majd elfordult a tévé felé. Nem akartam a közelébe menni, nehogy érezze rajtam az alkoholt, azzal csak újabb aggodalmat váltanék ki belőle.

-Nyugodj meg, jól vagyok. Én sem tennék semmi olyat, amivel neked szomorúságok okozhatnék. –próbáltam megnyugtatni, majd rávenni arra, hogy ideje aludni, mert nagyon későre jár már. Én is eléggé fáradt voltam, így vágytam egy kiadós alvásra, ezért bedőltem az ágyba ruhástul és lehunytam a szemeimet, amit reggelig ki sem nyitottam. Telefoncsörgésre ébredten, kábultan nyúltam az éjjeliszekrény felé, ahol a készülék is volt. Beleszóltam a telefonba, anélkül, hogy tudtam volna, ki keres.

-Felébresztettelek? –szólalt meg az ismerős hang, egyből felismertem. Ő nem más, mint Harry. Ezek szerint tényleg komolyan gondolja a barátságot.

-Tudunk találkozni? Egy nagyon fontos dolgot kell elmondani, ezen múlhat a barátságunk. –hangja komolynak tűnt, ez kissé megijesztett. Vajon mi lehet olyan fontos?

-Persze. Mikor jó neked? –pattantam fel az ágyból, emiatt már sokkal éberebb voltam, mint tíz másodperce, amikor felvettem a telefont. Odasétáltam a szekrényemhez, fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, hisz az összes göncöm nagyon ócska, ezért inkább be is csuktam. Aztán tűnt csak fel, hogy tegnap este nem öltöztem át, hanem ruhában aludtam el. Megfésülködtem, felvettem a szemüvegemet és indultam is a megbeszélt helyre, ahol Harry már várt rám.

-Szia. –köszöntem neki, majd kezet ráztunk.

-Egy fontos dolgot kell megbeszélnünk, ezt már mondtam neked a telefonban is. Gyere, üljünk be oda, és akkor mindent elmondok. –mutatott a közeli büfére, ami itt volt mellettünk pár méterre. Rendeltünk két meleg szendvicset és két kólát, aztán helyet foglaltunk az üdítővel a kezünkben, az ételre pedig várni kellett, amíg el nem készül.

-Ezen sok minden múlhat. –kezdett bele, ezért izgultam már, hogy vajon mire készülhet.

-Hallgatlak, most már tényleg furdal a kíváncsiság. –mondtam, miközben beleittam a kólámba.

-Nem is tudom, hogy kezdjek bele. –látszott rajta, hogy ideges, az üveg kupakjával játszadozott és nagyon zavarban volt. Ha ez ilyen érzéseket vált ki belőle, akkor valóban nagyon fontos dolog lehet ez és tényleg sok minden múlhat rajta. Akármi is az, én akkor sem fogok tőle elpártolni, mivel valószínűleg magáról szeretne elmondani valamit, ami elég nehezére esik. Nem értem, még csak egy napja ismerjük egymást, és valami bizalmasat szeretne elmondani, nem hiszem, hogy ennyire megbízna bennem. Esetleg csak értem félre az egészet és hülyeségeket gondolok, lehet egész másról lesz szó, mint amit én elképzeltem.

-Miről van szó? –kérdeztem kíváncsian, aztán visszacsavartam a kupakot a helyére.

-Figyelj, egy olyan dolgot szeretnék megosztani veled magadról, amitől lehet, hogy undorodni fogsz, esetleg megutálsz, és nem akarsz majd többet látni. Figyelj, megértelek majd, de legjobb lesz most tisztázni a dolgot, minthogy később derüljön ki és akkor pártolj el tőlem, mert úgy már sokkal nehezebb lenne. Mindenképp el kell mondanom, és ez a te döntésed lesz. –tehát ezek szerint igazam volt, hogy róla van szó.