6. rész - A remény szertefoszlik

Két nap telt el csak az előző rész óta, de máris itt van a következő. Ez csak nektek kedvez, mert hamarabb megkapjátok az adagotokat és az olvasni valót. Igyekszem a következő résszel is, hogy ne kelljen sokat várni rá. Sajnos azt látom, hogy kevesebb a pipa, mint az azelőttin. Köszönöm az új 2 feliratkozót, tehát már 45-en vagytok. Jó olvasást! 

Louis szemszöge

A filmen elaludtam, azonban nem tudom, hogy Harry mennyi idő után kezdte el simogatni a hasamat, aminek nagyon örültem, mert emlékeztetett a gyerekkoromra, amikor anya cirógatott, főleg, amikor fájt. Szerencsére most nem fájt, mégis jól esett és próbáltam rá visszaaludni, azonban egyszer csak olyan helyre nyúlt, ahová nem akartam, hogy hozzámérjen. Beleakart nyúlni a gatyámra, de ekkor felélénkültem és gyorsan ellöktem onnan a kezét, aztán felé fordultam.

-Mit akarsz? –kérdeztem ijedten, ő a háta mögé helyezte mindkét kezét és látszólag elszégyellte magát.

-Semmit ne haragudj! –mentegetőzött, majd gyorsan felállt az ágyról és a fürdőszoba felé vette az irányt, aztán be is zárkózott oda. Felültem, a pólóm magától visszacsúszott, tehát már fedte a hasamat, a nadrág meg nagyon kényelmetlen volt, legszívesebben ledobnám magamról, de nem tehettem meg. Odasétáltam én is a fürdőszoba ajtóhoz és fülelni kezdtem Harry mozzanatait, hallottam, ahogy csapkod odabent és szid valamit, illetve káromkodott is magában. Lelkiismeret furdalásom támadt, amiért kicsit durva voltam vele, de muszáj volt megtennem, mert rossz helyre nyúlt. Jobbnak láttam hazamenni, de nagyon szomorú voltam, talán már soha nem akar engem látni és ez mind miattam volt. Hogy lehettem ilyen ostoba? Most utál engem, és alig tudom feldolgozni. Elvesztettem az egyetlen barátomat is, akit csak nem régóta ismerek. Majd elmegyek Dáviddal Győrbe, talán ő nem fog tapizni és még csak simogatni sem, mert nem fogom neki megengedni, ha esetleg azt akarná. Gondolhattam volna, hogy ez a szándéka és nem baráti simogatás volt, ugyanis előtte vallotta be, hogy a fiúkat szereti. Biztos, hogy szemet vetett rám és nem csak a barátom akart lenni, én meg voltam olyan hülye, és elhittem neki. Zokogva tértem haza, azonnal szaladtam is a szobám felé, ledobtam magamról a szűk nadrágot, aztán az ágyamba vetettem magam. A meleg miatt nem takaróztam be, inkább a párnával takartam a fejemet, az egyik kezemmel felhúztam a pólómat, hogy a bőrömön keresztül is érezzem az ablakon bejövő szellőt, aminek köszönhetően kevésbé volt melegem, mint előtte. Úgysem látja senki, ráadásul sötét is volt a szobában. Nem sokkal később egy kopogást hallottam, gyorsan betakaróztam, aztán szóltam, hogy jöhet. Engem nem igazán láthatott, mivel minden testrészem a takaró alatt helyezkedett el, mert én így akartam, nem akartam, hogy lássanak.

-Nem úgy volt, hogy Harrynél alszol? –hallottam meg anya hangját és szememmel érzékeltem is, hogy az imént kapcsolta fel a villanyt.

-Összevesztünk. –válaszoltam neki elfojtott hangon, próbáltam visszatartani a sírást, de nem volt túl hiteles.

-Min vesztetek össze? Mesélj. –még mindig a takaró alatt voltam, de éreztem, hogy leül mellém az ágyra. Lehúzta a fejemről a takarót, jobban is esett, mert majd meggyulladtam alatta.

-Nem lényeges. –megfordultam, hogy anya ne lássa az arcom, utána a vállamra helyezte a tenyerét.

-Mert annyira ostoba voltam, hogy hittem neki, képzeld, le akart velem feküdni. –mondtam a könnyeimmel küszködve, közben felültem, a takaró meg leesett a földre, a pólóm visszacsúszott félig, de még így is kint volt a hasam. Anya magához ölelt, hogy egy kicsit jobban érezzem magam és, hogy vigasztaljon és ez jól is esett nekem, de nem nyugodtam meg teljesen, mert hülyének és ostobának éreztem magam.

-Nekem sosem lesznek barátaim. –sírtam anyának, igaz egy kicsit szánalmasnak tűntem ezért, de valahogy ki kellett adnom a gőzt, hogy megkönnyebbüljek.

-Ne mondj ilyeneket, kicsikém, attól, hogy az utadba került egy gazfickó, ez még nem jelenti azt, hogy mindenki olyan. –simogatta a hátam, ami eléggé jól esett, éreztem a szeretetét, anya is rég volt velem már ilyen kedves. Mintha kifordult volna magából, mert előtte csak elhordott mindig az öltözékem miatt, de most, hogy meg szeretnék változni, sokkal rendesebb velem. Nem tudom ezt a viselkedését hová tenni, mert ebből az jön le nekem, hogy csak a külsőm a fontos számára. Meséltem már neki Dávidról is és arról is, hogy elakar vinni Győrbe, hogy jobban megismerjem azt a várost.

-Szerinted elmenjek Dáviddal Győrbe? –kérdeztem bizonytalanul, egyedül csak ez nyugtatott meg és, ha ez az utazás jól sikerülne, nagyon elégedett lennék, hamar eltudnám felejteni Harryt.

-Nem tudom. Ő mennyire megbízható? Mi lenne, ha veletek mennék? –biztonságban érezném magam, ha anya is velem lenne, de emellett egy született lúzernek is, hogy ennyi idősen az anyám kísérget mindenhová, mikor a kortársaim a haverjaival lóg, vagy a csajával, azonban nekem egyik sincs. Azt hittem már megfog változni az életem, de nem sikerült, csalódnom kellett, az összes reményem szertefoszlott, ezután már nehéz lesz megbíznom bárkiben is. Anya magamra hagyott, én meg visszafeküdtem és álomba sírtam magam és reggelig fel sem ébredtem.

Harry szemszöge

Elszúrtam, tudtam, hogy nem kellett volna, most végleg elüldöztem magam mellől. Louis egy egyszerű, ártatlan lélek, amilyet a mai világban már alig találni a kisgyereken kívül. Nagyon meg kellett volna becsülnöm, Louis lett volna nekem a főnyeremény, én hülye meg elkergettem és még azt is kockára tettem, hogy egyáltalán látni fogom-e még valaha. Magamra vessek, ha nem találkozhatok vele, akkor az mind az én hibám lesz. Ha felkeresem, akkor adok magamnak egy esélyt, és ezt fogom tenni, de sajnos az apartman szobára feleslegesen adtam ki a pénzt, azonban ez visszafordíthatatlan. Inkább álomba merültem, hogy reggel kipihenten ébredjek.

Reggel, amikor kinyíltak a szemeim, első dolgom az volt, hogy a telefonomhoz nyúljak, ugyanis fel akartam hívni Louist, hogy megbeszéljük a tegnapi dolgokat. Ki is csöngött, aztán egyszer csak kinyomta, tehát nem kíváncsi rám, ami kissé elkeserített, tehát Liam számát tárcsáztam, mert kettesben szeretnék vele elbeszélgetni Louisról és kikérni a véleményét. Ő már felvette, megbeszéltük a találkozót a tengerhez, majd készülődni kezdtem. Hamarosan találkoztunk a megbeszélt helyen, leültünk a homokba és elmeséltem neki minden részletet a tegnap estéből, kissé le volt döbbenve, de aztán hátba veregetett.

-Nem te lettél volna, Harry! –mondta nevetve és nagyon hálás voltam, amiért ilyen megértő és jó fej barátaim voltak.

-Tudom, de ezzel mindent elszúrtam. Nem így akartam. –mondtam még mindig letörten, miközben a kezemmel a homokkal játszadoztam és néztem magam elé.

-Ne legyél már ilyen savanyú, ez nem rád vall, neked mindig jó kedved volt. –próbált lelket önteni belém kevés sikerrel. Valóban nem én vagyok ez, de jelen esetben ezek voltak az őszinte érzéseim. Ritkán látni engem szomorúnak, ha az vagyok, akkor nyomós okom van rá és most olyasmi dolog történt, amit nehezen fogok kiheverni. Nem fog megbocsátani nekem az én hibámból, ő túl ártatlan ehhez. Ki gondolta volna?

-Nem fog megbocsátani, érted? Ő egy ártatlan lélek. –néztem mélyen Liam barna szemeibe, halál komolyan gondoltam az egészet és elkeserített még ennek a gondolata is. Erre a barátom kinevetett, de nem tudom, hogy mi volt olyan vicces.

-Most meg mi van? –kérdeztem, miközben belebokszoltam gyengén a vállába.

-Ártatlan lélek? Ezt nem hiszem el! –eldőlt a homokban, és le sem bírt állni a szakadással.

-Mondom, hogy az, mit nem hiszel el rajta? –kicsit bosszús voltam már, ekkor ő befejezte, majd felült.

-Jól van, ne húzd fel így magad ilyen apróságon.

-De komolyan mondom. Én is meglepődtem, de amikor simogattam, akkor az anyukája jutott az eszébe és nem a szexuális szándék. Érted már? –hevesen magyarázkodtam, Liam bólogatott.

-Ez tényleg érdekes. –tette hozzá. Egy darabig kínos csend keletkezett közöttünk, majd hirtelen Liamnek eszébe jutott valami, ezért egy kicsit hangosan szólalt meg, hogy megijesztett.

-Megvan! –kiabálta, kizökkentett a gondolataimból, aztán ránéztem.

-Mi van? –akadtam ki kissé.

-Lehet, hogy tetszel neki és ez a módszere. Ezért se engedett közel magához és lépett le, mert kíváncsi, mennyire fogsz érte harcolni. Én szerintem ez lehet a megoldás, biztos, hogy ez. –ez még eszembe se jutott, de nem rossz gondolat, lehet benne valami. Ha így van, annál jobb. Ha csak egy színjáték ez, akkor még van esélyem, ez okból felcsillantak a szemeim és ismét ellepte a remény sugara.

-Istenem, ez eszembe se jutott, akkor indulnom is kell, mert nem bírok sokáig várni. –pattantam fel, de Liamnek egy kicsit le kellett nyugtatnia, mert nagyon izgatottá váltam.

-Nyugi, ne rohand így le, mert azt fogja látni, mennyire nyomulós vagy.

-De nem ez a célja, hogy könyörögjek neki? Én bármire képes vagyok érte, érted? Azt hiszem szerelmes lettem, pedig még alig ismerem, de mégis értelmetlennek gondolom nélküle az életemet, tehát indulok is. –mondtam határozottan, aztán gyors tempót vettem fel. Haza kellett mennem, összeszedni magam, mert úgy festettem, mint egy csöves. Mikor sikerült rendbe szedni magam, indultam is felé, s mikor odaértem, tiszta erőből nyomtam a csengőt, ami nagy hiba volt, mert bizonyára felidegesítettem őket. Az anyukája jött ki, szeme szikrákat szórt felém, de jogosan.

-Mit akarsz te itt? Nem akarunk téged látni. –mondta haragosan csípőre tett kezekkel.

-Beszélnem kell Louissal, kérem, engedjen be hozzá. –Könyörögtem neki, azonban nem tűnt túl meggyőzőnek, de a remény meg hal meg utoljára. Louis miatt képes voltam az anyja elé térdre állni és összetenni a két kezemet, hogy beengedjen hozzá, vagy értesítse, hogy itt vagyok.

-Felesleges így megaláznod magad, Louis nem akar veled többé beszélni. –hangjában érezhető volt a gyűlölet, aztán megfordult és indult az ajtó felé. 

5. rész - Több, mint barátság?

Meghoztam ezt a részt is, köszönöm a három új feliratkozót, tehát ennek köszönhetően már 43 olvasó van. Egészen szép szám, bár közel sincs annyi, mint a Mostohán, de nagyon örülök neki, mivel ott sem számítottam 70 feletti olvasóra. Nem fosom tovább a szavakat, inkább hagylak titeket olvasni, hagyjatok magatok után nyomot. Jó olvasást! Ja, és ez a rész hosszabb lett, mint az előzőek.

Harry szemszöge

Eljött a nagy nap, ugyanis elhatároztam magamban, hogy mindenképpen tisztázom Louissal az igazat a barátságunk kialakulása előtt. Minél előbb teszem meg, annál jobb és annál őszintébb lesz a barátságunk. Ugyanis, ha menetközben derül ki, az nem biztos, hogy olyan jó lesz, és, ha Louis ezt nem akarja elfogadni, akkor nem olyan fájdalmas a búcsú, mintha később derülne ki, amikor már jobban ragaszkodunk egymáshoz. Felhívtam telefonon, ott beszéltük meg a találkozót. Beültünk egy büfébe, rendelés után helyet foglaltunk. Nagyon izgultam már, főleg Louis reakciója miatt.

-Azért hívtalak ide, hogy elmondjam az igazat, amit fontos lenne tudnod, mielőtt szorosabb barátság alakulna ki közöttünk. Ha esetleg ez a hír elrettent majd, akkor elbúcsúzunk egymástól, ez a te döntésed lesz. Nem szeretném, ha menet közben derülne ki és igen, rólam van szó. –kezdtem bele a mondandómba, ami kicsit hosszúra sikeredett, hogy egy kicsit húzzam az időt, mielőtt rátérnék a lényegre. Hamarabb túl kell lennem rajta, akkor megkönnyebbülök, tehát össze kell szednem magam, és elmondani.

-Mi lenne az? –kérdezte Louis, beleivott az üdítőjébe, de a hangja komoly volt, és kissé meg volt rettenve, Nem tudom mire számított, de nem is ez a lényeg most. Nyeltem egy nagyot, mielőtt kimondom azt a mondatot, ami sorsdöntő lehet.

-Meleg vagyok. –egészen halkra sikeredett, de volt olyan hangos, hogy Louis értse. Letettem a palackot az asztalra és ismét nyeltem egy nagyot, majd az asztal sarkát kezdtem zavaromban bámulni. Utána ránéztem Louisra, hogy megértsem a reakcióját, az arcán nem láttam undort és megvetést, csak meglepődést. Látszott rajta, hogy nem tudott szóhoz jutni.

-Meglepett, mi? –kérdeztem egyhangúan, ő csak bólogatott és egy szó sem hagyta el a száját továbbra sem. Vártam a reakcióját, hogy mit fog mondani, de egyelőre ez nem akart elérkezni, ha én nem kérdezek rá, valószínű, hogy semmi sem történik.

-Nem is kommentálod? –kérdeztem rá, csak így lehetett belőle kiszedni a szavakat.

-Ledöbbentem. Bocsánat, hirtelen nem tudtam szóhoz jutni, azt sem tudtam mit mondjak. –kicsit zavarban volt.

-Jó, semmiség. –nyugtattam meg, mert láttam rajta, hogy nagyon feszült, és ezt akartam egy kicsit enyhíteni.

-Csodálom benned, hogy nyíltan felvállalod és vállalod a következményeket, én ezek ellenére a barátod szeretnék lenni. –közölte kedvesen, ez engem igenis meghatott, nem gondoltam volna, hogy ilyen reakciót vált ki ez belőle, azt hittem hátat fog nekem fordítani és nem akar majd hallani rólam. Nagyon sokan megtették ezt velem, de a mostani haveri társaságom elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, nagy kő esett le a szívemről.

-Megkönnyebbültem. –gondolataimat ki is mondtam hangosan, felesleges lett volna titkolni. Hamarosan elkészültek a meleg szendvicseink, azokat már békésen fogyasztottuk el, ezután távoztunk a büféből.

-Örülök, hogy megosztottad velem ezt a bizalmas információt, annak ellenére, hogy még alig ismerjük egymást.

-Én köszönöm inkább, szinte már elmondhatom, hogy barátok vagyunk. –mondtam, majd lassan el kellett tőle köszönnöm, de az estém szabad, így azt vele szeretném tölteni.

-Este ráérsz? –kérdeztem rá.

-Igen, azt hiszem. –mondta.

-Nem szeretnél eljönni hozzám, csak ketten lennénk. –szükségem volt erre, ha közelebbről szeretném megismerni. Nem tagadom, nagyon is be jön nekem, de nem vetem rá magam azonnal, még azt is ki kell derítenem, hogy heteró-e, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem az és az érzésem általában nem csalnak.

-Annak nagyon örülnék. Komolyan mondod? –kissé meglepődött, alig akarta elhinni, hogy elhívtam magamhoz, de aztán boldogan igent mondott. Megbeszéltük a találkozót este nyolcra, szóltam neki, hogy hozzon alvó cuccot, mert nálam alszik, és csak reggel engedem el. Persze csak vicceltem, de ő sem vette komolyan.

Louis szemszöge

Azt sem tudtam hirtelen mit mondjak, amikor Harry meghívott magához, mert ilyen sem történt velem, eddig mindig ki voltam selejtezve mindenki által, de Harry felkarolt, amiért nagyon hálás voltam neki. Azonnal igent mondtam az estére, aztán elköszöntünk egymástól. Hazamentem, leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, ahol végig lapoztam a csatornákat, mivel semmi érdekes műsor nem ment, hamar kikapcsoltam a készüléket. Elfeküdtem a kanapén, a telefonomat a kezembe vettem és azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e Dávidot, de sajnos nem nagyon volt hozzá bátorságom, mert féltem az elutasítástól. Mi van, ha kinevet? Végül összeszedtem magam és megcsörgettem és azon izgultam, hogy vegye fel? Mikor felvette, egyre nagyobb félelmet éreztem, mert tartottam egy kicsit tőle, hogy esetleg flegma lesz velem, vagy rám csapja a telefont. Azt nem tudtam volna feldolgozni.

-Szia, Louis vagyok, tudod, még a tegnap esti buliból. Ugye nem zavarlak? –szóltam bele kissé remegő hangon, tudtam, hogy gáz leszek és biztosan ki fog nevetni, de szerencsére nem így lett, ezért egy kicsit megkönnyebbültem.

-Szia, emlékszem rád. –reagált rá eléggé jókedvűen, ugyanis a hangjában éreztem, hogy közben mosolyog.

-Ugye nem gond, hogy felhívtalak? –kérdeztem még mindig ugyanolyan félénken, mint azelőtt. Bárcsak én is olyan laza lennék, mint ő, és több bátorsággal rendelkeznék.

-Dehogy baj, pont gondoltam rád, csak nem tudtam, hogy fogod fogadni, ha esetleg felhívnálak. –elmondása szerint ő is tartott a dologtól, tehát jó, hogy megtettem az első lépést. Ha részemről elmaradt volna, vajon mennyi idő után keresett volna fel? Ezt valószínűleg soha sem tudom meg, de annyira nem is érdekelt. Hogyan közöljem vele, hogy találkozni szeretnék vele, anélkül, hogy nevetségesnek és rámenősnek tűnjek?

-Miért hívtál? –törte meg a csendet, amilyen szerencsétlen vagyok, a telefonvonalon keresztül is képes vagyok kínos csendet kialakítani, amiben mindkét fél pocsékul érzi magát a szótlansága miatt.

-Csak azért, hát nem is tudom, hogy mondjam. –kezdtem magyarázkodni, a lényegre nagyon nehezen tértem rá.

-Ráérsz most? –szívem hevesebben dobogott, biztos, hogy sötétagyúnak gondol engem.

-Igen. Miért?

-Lenne kedved találkozni? –a hangom jobban remegett, mint a legelején, ennek oka, hogy még jobban izgulok, mint akkor.

-Én is ezt akartam kérdezni, de örülök, hogy megelőztél, természetesen igen a válasz. –lebeszéltük a helyet és az időpontot, egy kicsit megnyugtatott, hogy ő is félénk hozzám hasonlóan, de az idegesített, hogy én jóval felülmúlom őt ebben. Nálam görcsösebb ember nem igazán él ezen a bolygón, amiért nagyon szégyellem magam. Odasétáltam a szekrényemhez és csak bámultam az ott lévő ruhákat, semmi normális darab, nevetségesen meg nem szeretnék megjelenni, mert még faképnél hagyna. Odahívtam anyát, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő ruházatot, reménykedve abban, hogy van egy-két tűrhető cucc a szekrényemben.

Egyébként nincs nálam minden, ugyanis csak nyaralunk, de mivel van saját nyaralónk, ezért több mindennel rendelkezem, mintha máshová utaztunk volna. Ennek kifejezetten örültem, mert lehet, találok az említett bútordarab mélyén pár elfelejtett darabot, amit még fel lehet venni, feltéve, ha normálisan néz ki. Anya majd segít. Kipakoltunk mindent az ágyra, hogy jobban átláthatóbb legyen, végül a szemem megakadt egy rózsaszín-lila csíkos pólón, ami már nagyon régen volt rajtam. Kezembe vettem és felmutattam anyának.

-Ez szerinted jó? –kérdeztem bizonytalanul, ő egy kicsit elgondolkodott rajta, aztán igent mondott rá, tehát nyugodtan felvehetem. Már csak egy elfogadható nadrág kéne, de az hamar meglett, ami egy farmeranyagú rövidnadrág volt. Kiderült, hogy pár évvel ezelőtt normálisabban öltözködtem, mint most, indultam is átöltözni a fürdőszobába. A nadrág egy kicsit nehezen jött fel, a begombolással is meggyűlt a bajom, ugyanis az évek alatt nőttem, illetve híztam is, de ki nem ebben a korban? Következett a póló, ami kissé kinyúlt volt már, de sebaj, így legalább könnyebben feltudtam magamra húzni, azonban rövid volt, mert ha feltettem a kezem, a hasam kivillant.

Lassan indulnom kellett, ha csak nem akartam elkésni, szerencsére nem történt meg és még ő is pontosan érkezett meg. A kezében egy mappa volt, mintha a tanáromat láttam volna magam előtt, ezért fogalmam sem volt, hogy mire készül. Bementünk a közeli pizzériába és helyet foglaltunk, egy percre rá megjelent az asztalunknál egy pincér, aki egy étlapot rakott le elénk.

-Minek ez a sok mappa? –kérdezte mosolyogva, ő kinyitotta azt, elég sok katalógus és újság volt található benne.

-Hogy egy kicsit megismerd Győrt, ezeket saját magam állítottam össze és szeretném, ha megnéznéd őket. –elém tett egyet, én meg átlapoztam, de elolvasni nem volt türelmem a benne lévő sorokat.

-Érdekes és persze szép város is. –mondtam, még mindig nem értettem, hogy mégis mi a célja ezzel.

-Lenne kedved egyszer eljönni?

-Igen. –válaszoltam lelkesen. –Te utazásszervező vagy?

-Nem vagyok az, ebből nekem semmi hasznom, csak meg szeretném ismertetni az emberekkel Győrt, mert az egy csodálatos város és a külföldiek közül kevesen ismerik. –ilyen emberrel sem találkoztam még, az biztos. Vajon mire jó ez neki? Miért jó neki, ha elmegyünk Győrbe és miért pont oda?

-Ilyenről még nem hallottam, de miért szereted ennyire azt a várost?

-Mert ott születtem és ott is élek. –fura fazon volt, az egyszer biztos, de annál érdekesebb személyiség.

Harry szemszöge

Találkoztunk a megbeszélt helyen Louissal, aztán elkísértem őt egy üres apartman szobába, amit direkt kettőnknek foglaltattam le erre az éjszakára. Nem, mintha bármi is történne, egyelőre csak álmomban.

-Itt a nyaralód? –kérdezte, miközben körülnézett. Maga az apartman olyan volt, mint egy luxusvilla, hatalmas is volt, de sajnos most csak egy szobával rendelkezünk, nem az egésszel.

-Bár úgy lenne, ez egy apartman és csak az egyik szoba az enyém. Nem vagyok én olyan gazdag. –ha már ez szóba jött, elgondolkodtam azon, hogy neki milyen lehet az anyagi helyzete, mert ha ilyet feltételezett rólam, akkor bizonyára nem szűkölködik. Lassan betértünk, vacsorával kínáltam, aztán megegyeztünk egy esti filmnézésben. Elfoglaltuk az ágyat és indulhatott is a házimozi, bár ez annak nem nevezhető, még csak nem is hasonlított rá és időközben az is kiderült, hogy ez a film marha unalmas, így viszonylag hamar elaludtam rajta, s mire felébredtem, addigra már rég véget ért és Louis is csendesen aludt mellettem. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát és körülnéztem, elgondolkoztam azon is, hogy meg kéne ágyazni, mivel mindketten az ágyneműn feküdtünk el. Ránéztem Louisra, tudatosult bennem, hogy kivillan az aranyos kis pocakja, ahogy nyújtózva terült el az ágyon, mindkét keze az ágytámlán támaszkodott a feje felett. Késztetést éreztem, hogy hozzáérjek, a hasára helyeztem a kezem, benyúltam egy kicsit a pólója alá és feljebb toltam a ruhadarabot, hogy látszódjon a köldöke is. Az említett mélyedésbe beledugtam az ujjamat, amivel sikerült felébresztenem, aztán az oldalára fordult felém.

-Mit csinálsz? –kérdezte még kómásan, aztán átfordult a másik oldalára, én ekkor hátulról magamhoz öleltem, majd a fülébe súgtam a megnyugtató szavakat, de az igazi szándékomat nem árultam el, igaz, hogy még nem szabadott volna. Mit tegyek, ha mellettem alszik egy szexi fiú, akinek kivillan a cuki, lapos pocija, ami egyébként egy női hasra emlékeztet, és még a nadrágja is ki volt gombolódva? Természetes, hogy fokozódik a szexuális vágyam iránta.

-Csak simogatom a pocidat. –kicsit nyálasra sikeredett, a tenyerem továbbra is az említett testrészén simult, ekkor a kezét a kézfejemre helyezte és odanyomta a hasához.

-Csináld csak, anya is simogatta még nagyon régen. –ledöbbentett, hogy az anyukája cirógatását látta ebben és nem a szexualitást és még csak nem is gyanakodott. Teljesítettem a kérését, látszólag élvezte, azonban egy idő után úgy éreztem, hogy muszáj belenyúlnom a gatyájába. 

4. rész - Egy barátság kezdete?

Bocsi a késéssel, itt az új rész. Nem látok nagy érdeklődést, mint az elején, de sebaj. Köszönöm az újabb 4 feliratkozót, tehát már 40-en követik a blogot, csak sajnos ennek negyede pipált csak. Nem bánom, mert nem azért írok, hogy ezer olvasóm legyen, hanem azért, mert szeretem csinálni. 

Harry szemszöge

Próbáltuk lekoptatni a kekszes fickót, de nehezen lehetett, főleg, hogy Louis kijelentette, hogy szívesen elmegy vele Győrbe.

-Komolyan eljönnétek? –csillant fel a szeme, én meg ráütöttem egyet a fejemre már kínomban.

-Istenem, segíts! –kiáltottam.

-Valami baj van? –kérdezte Dávid, mintha nem sejtené, hogy mennyire idegesítő.

-Mi bajod van vele? Szerintem jó fej. –felelte Louis. Nagyon felidegesített, nem tudtam, hogy hogyan szabadíthatnám meg tőle a barátomat.

-Látod? A barátod is bír engem, egyedül neked van velem bajod, csak tudnám miért. –komolyan mondom, hogy leütöm.

-Jöjjél rá magadtól. –keresztbefontam a karjaim a mellkasom előtt, és szembe álltam vele. Vártam a válaszát.

-Nem szereted Győrt és a kekszet. Tudom, hogy ez. –válaszolta, de már sajnáltam szegény, annyira ostoba volt. Muszáj volt hangosan felnevetnem, hogy érezze a gúnyt, és persze azt is, hogy mennyire idegesítő alak, akire senki sem kíváncsi. Szerintem Louis sem, csak nem mert neki nemet mondani, nehogy megbántsa.

-Istenem, azt sem tudom milyen Győr, a kekszed meg nem rossz, de te magad vagy rohadtul idegesítő. Nem akarunk veled elmenni, nem is ismerünk téged és most már igazán elárulhatnád, hogy hol van az a bizonyos Győr. –kissé felemeltem a hangom, nagyon ingerült voltam már. Valahogy le kéne nyugodnom, és ezen csak az ital segít már. Valahogy el kell viselnem ezt az idiótát.

-Magyarországon. –mondta.

-Örülök. –válaszoltam unottan, megragadtam Louis karján, majd az italpulthoz vezettem őt. Vennem kellett legalább egy pohárral, de kettőt kértem, mert Louis is iszik. Olyan nincs, hogy nem.

-Miért vagy ilyen ideges? –kérdezte Louis.

-Ez a fickó felidegesített, remélem lekopott. Felejtsük el, bulizzunk és lazuljunk el. –mondtam, majd kortyoltam egyet az italomba, aztán Louis is így tett. Mikor már egy kicsit a fejünkbe szállt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk táncolni, hogy egy kicsit szórakozzunk is. Megtáncoltattam Louist és, ahogy felemelte a kezét, kivillant a hasa, mert egy kicsit rövid volt a pólója. Ennek én csak örültem, mert amennyit láttam belőle, az alapján igenis szexi. Nem szóltam neki semmit, inkább csak élveztem a helyzetet, de sajnos nem sokáig sikerült, mert Dávid belénk jött, feltételezem, hogy szándékosan, mert továbbra is idegesíteni akar a baromságaival.

-Francnak rontod el a bulinkat, idióta! –kiabáltam rá dühösen, majd gyorsan elfordultam, mert nem érdekelt mit fog reagálni.

-Bocsánat, hogy élek. –vágott vissza, csak kinyílt a szája, ha már eddig nem sikerült neki.

-Éljél, de ne itt! –mondtam, majd elhúztam onnan Louist jó messzire tőle, de ő egy kicsit ellenkezett.

-Állandóan ráncigálsz! –panaszkodott Louis, de itt határoztam el, hogy hazamegyünk, mert ez a fickó nem fog rólunk lekopni, amíg el nem megyünk Győrbe. Már pedig nem fogunk odamenni.

-Hazamegyünk. –közöltem határozottan, megragadtam Louis kezét és elkezdtem húzni magammal a kijárat felé olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam. Bár a tömeg kissé visszatartott minket, de szinte mindenkit félretoltam az utamból, nehogy követni tudjon minket. Ő már nem tette meg ugyanezt, így lemaradt mögöttünk és elvegyült valahol a tömegben. Biztosan talált már valakit, akire rásózhatja a kekszeket és elmegy vele Győrbe.

-Miért vagy ennyire dühös? –kérdezte Louis.

-Semmiség, felejtsd el. Köszönöm, hogy eljöttél velem, remélem, még találkozunk.

-Jól éreztem magam és én tartozom neked hálával. –mondta, majd végleg elköszöntünk egymástól és másnapra megbeszéltük, hogy találkozunk megint.

Louis szemszöge

Ilyen jó napom már régen volt, sőt azt is elmondhatom, hogy ez volt életem legjobb napja, mivel a változás kapujában állok, ezzel a lehetőséggel pedig élnem kell. Viszont nem tetszett, hogy Harry kirángatott onnan, csak mert idegesítette őt a kekszes fickó, pedig nekem szimpatikus volt. Mivel Harry hazament, így én visszamehetek hozzá és megismerhetem közelebbről. Minél több emberrel beszélek, annál jobb, talán megismerhetem Győrt is általa. Mikor visszaértem, őt sehol sem találtam, eléggé reménytelennek tűnt megtalálni a tömegben, de nem akartam feladni, így elkezdtem keresni. Körülbelül fél óra telt el, de még mindig semmi, ezért arra gondoltam, haza kéne menni, majd talán legközelebb. Ha nem is ismerkedem meg vele, akkor majd jön más valaki, akivel elbeszélgethetek. Jobban örülnék neki, ha külföldi lenne, mert minél több nemzetiségű ismerős, annál jobb.

Odamentem az italpulthoz és rendeltem egyet, hamarosan ki is hozták. Elkezdtem kortyolgatni, de ekkor hátulról valaki belém jött és ezért a fele a pólómon landolt.

-Bocsánat! –szólalt meg egy ismerős hang, ekkor én hátranéztem. Persze, hogy Dávid volt az, akit már annyira kerestem, előkerült.

-Nincs semmi gond. Téged kerestelek. –tettem le az asztalra a poharat. Ő csodálkozva nézett rám, mivel egyszer már elmentünk.

-Te nem mentél haza? –kérdezte.

-Visszajöttem, Harry ment csak haza, de nem tudja, hogy itt vagyok. Így már nyugodtan beszélhetünk. –mondtam, majd mutattam, hogy üljön le velem szembe. Így is történt.

-Megadom a telefonszámom, de akkor te is a tiédet és akkor majd tudjuk egymást hívni. –közölte, majd elővett egy lapot és ráírta a számát. Egyszerűbb lett volna bediktálni és a telefonomba elmenteni, de ő tudja. Kezembe tette a cetlit.

-Köszönöm. Mindjárt én is felírom, ha neked így jobb. Van egy papírod és egy tollad? –már vette is elő, én felírtam neki a számom, majd odaadtam neki.

-Adok egy ismertetőt a Győri kekszről, illetve Győrről, olvasd át. Sajnos most nekem mennem kell, de majd holnap hívlak. –mondta, utána felállt az asztaltól. Elköszöntünk egymástól, majd én is elhagytam a szórakozóhelyet. Kizárólag miatta jöttem vissza, igaz, hogy nem sokat beszélhettünk, de legalább tudom az elérhetőségét, illetve ő is az enyémet.

Amikor hazaértem, a nagymamám ott ült a kanapén, pedig már éjjel egy óra is elmúlt. Természetesen a szemeit sem hunyta le, amin csodálkoztam is, mivel már kilenckor el szokott már aludni.

-Hogy hogy fent vagy még? –kérdeztem meglepetten, látszott rajta, hogy nagyon ideges.

-Nagyon aggódtam érted, hogy történni fog valami, de hála a jó égnek épségben hazatértél. –mondta, majd elfordult a tévé felé. Nem akartam a közelébe menni, nehogy érezze rajtam az alkoholt, azzal csak újabb aggodalmat váltanék ki belőle.

-Nyugodj meg, jól vagyok. Én sem tennék semmi olyat, amivel neked szomorúságok okozhatnék. –próbáltam megnyugtatni, majd rávenni arra, hogy ideje aludni, mert nagyon későre jár már. Én is eléggé fáradt voltam, így vágytam egy kiadós alvásra, ezért bedőltem az ágyba ruhástul és lehunytam a szemeimet, amit reggelig ki sem nyitottam. Telefoncsörgésre ébredten, kábultan nyúltam az éjjeliszekrény felé, ahol a készülék is volt. Beleszóltam a telefonba, anélkül, hogy tudtam volna, ki keres.

-Felébresztettelek? –szólalt meg az ismerős hang, egyből felismertem. Ő nem más, mint Harry. Ezek szerint tényleg komolyan gondolja a barátságot.

-Tudunk találkozni? Egy nagyon fontos dolgot kell elmondani, ezen múlhat a barátságunk. –hangja komolynak tűnt, ez kissé megijesztett. Vajon mi lehet olyan fontos?

-Persze. Mikor jó neked? –pattantam fel az ágyból, emiatt már sokkal éberebb voltam, mint tíz másodperce, amikor felvettem a telefont. Odasétáltam a szekrényemhez, fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, hisz az összes göncöm nagyon ócska, ezért inkább be is csuktam. Aztán tűnt csak fel, hogy tegnap este nem öltöztem át, hanem ruhában aludtam el. Megfésülködtem, felvettem a szemüvegemet és indultam is a megbeszélt helyre, ahol Harry már várt rám.

-Szia. –köszöntem neki, majd kezet ráztunk.

-Egy fontos dolgot kell megbeszélnünk, ezt már mondtam neked a telefonban is. Gyere, üljünk be oda, és akkor mindent elmondok. –mutatott a közeli büfére, ami itt volt mellettünk pár méterre. Rendeltünk két meleg szendvicset és két kólát, aztán helyet foglaltunk az üdítővel a kezünkben, az ételre pedig várni kellett, amíg el nem készül.

-Ezen sok minden múlhat. –kezdett bele, ezért izgultam már, hogy vajon mire készülhet.

-Hallgatlak, most már tényleg furdal a kíváncsiság. –mondtam, miközben beleittam a kólámba.

-Nem is tudom, hogy kezdjek bele. –látszott rajta, hogy ideges, az üveg kupakjával játszadozott és nagyon zavarban volt. Ha ez ilyen érzéseket vált ki belőle, akkor valóban nagyon fontos dolog lehet ez és tényleg sok minden múlhat rajta. Akármi is az, én akkor sem fogok tőle elpártolni, mivel valószínűleg magáról szeretne elmondani valamit, ami elég nehezére esik. Nem értem, még csak egy napja ismerjük egymást, és valami bizalmasat szeretne elmondani, nem hiszem, hogy ennyire megbízna bennem. Esetleg csak értem félre az egészet és hülyeségeket gondolok, lehet egész másról lesz szó, mint amit én elképzeltem.

-Miről van szó? –kérdeztem kíváncsian, aztán visszacsavartam a kupakot a helyére.

-Figyelj, egy olyan dolgot szeretnék megosztani veled magadról, amitől lehet, hogy undorodni fogsz, esetleg megutálsz, és nem akarsz majd többet látni. Figyelj, megértelek majd, de legjobb lesz most tisztázni a dolgot, minthogy később derüljön ki és akkor pártolj el tőlem, mert úgy már sokkal nehezebb lenne. Mindenképp el kell mondanom, és ez a te döntésed lesz. –tehát ezek szerint igazam volt, hogy róla van szó. 

3. rész - Győri Édes

Bocsánat, hogy megkésve hozom a részt, de ezzel a résszel kárpótollak titeket. Elég csak a címet nézni, a többi maradjon meglepetés. Köszönöm az eddigi 36 feliratkozót, remélem gyarapodtok. Hagyjatok magatok után nyomot, jó olvasást! 

Louis szemszöge

Elmentem Harryvel bulizni, fel is vettem azokat, amiket a mai nap során vásároltunk. Eleinte azt hittem, hogy ketten leszünk, de aztán, mikor megláttam Harry haverjait, a szívbaj kerülgetett és rám tört a félelem. Mi lesz, ha kinevetnek és megaláznak? Én azt nem bírnám ki, de ha megtörténik, én szó nélkül haza megyek, nem fog érdekelni, hogy ki mit mond.

-Sziasztok, ő itt Louis, egy barátom, ma ismertem meg. –így mutatott be engem a többieknek, ők haveri pacsit adtak nekem és én is nekik. Egész jó fejek voltak, én meg tök félénken viselkedtem, nagyon szégyelltem ott magamat. Reméltem, hogy nem voltam nagyon gáz a társaságukban, mivel eléggé feszengtem. Belépőt vettünk a szórakozóhelyre és szerencsére szabadtéri volt, mivel a zárt helyiségeket nagyon nem szeretem, főleg, amikor alig van bent levegő és ellepi az egészet a cigi füst. Hirtelen nem találtam fel magam, soha sem jártam még ilyen helyen, leginkább a félénkségem miatt, meg amúgy sem volt kivel eljönnöm, mert nem voltak barátaim. Ez már megváltozott, remélem a továbbiakban is így marad, mert már ideje változtatnom magamat, nem élhetem le a fiatalkoromat a szobámban. Az italpult felé vitt Harry, majd kérdezte, hogy mit szeretnék inni, majd egy itallapot nyomott a kezembe. Csupa ismeretlen koktélnév tárult a szemem elé, azt sem tudtam, hogy melyik miből készül, tehát legjobbnak láttam azt rendelni, amit Harry. Nem sokára ki is szolgáltak, majd elfoglaltunk egy üres asztalt. Kicsit megkönnyebbülve éreztem magam, mert a többiek épp nem voltak a társaságunkban, bár így sem volt a legkönnyebb számomra, mert Harry sem ismerem annyira, hogy feloldódjak a társaságában. Nekem több időre van szükségem és ezt gondolom ő is látja.

-Hogy érzed itt magad? –kérdezte, majd belekortyolt az italába. Itt az ideje, hogy én is megkóstoljam, ilyet még úgysem ittam.

-Egész jó, bár egy kicsit szokatlan. –vallottam be az igazat, majd egy jó nagyot kortyoltam az italomba, talán nagyon is sok volt ez, mert az alkohol marta a torkomat, nagyon rossz volt, ahogy ment lefele a nyelőcsövemen keresztül. Nagyon hülye fejet vághattam, mert Harry jóízűen nevetni kezdett rajtam, miközben engem nézett végig.

-Mi a baj? –kérdeztem meglepetten.

-Látom, nem vagy hozzá szokva. –felelte vigyorogva. Kicsit rosszul esett, illetve elég bénán éreztem magam, amiért ilyen lúzer vagyok.

-Sajnálom, most biztos nevetségesnek tűnök. –elkeseredtem, majd lehajtottam a fejem. A poharamat eltoltam magam elől, rá sem bírtam nézni. Egy ostoba kis senki vagyok, aki még bulizni sem tud, és nem bírja az alkoholt.

-Most meg mi a baj? Hirtelen olyan szomorú lettél. –mondta, majd az állam alá tette a kezét, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nincs semmi, csak látod, egy született lúzer vagyok. –vallottam be neki is az igazat, de ő csak a fejét rázta.

-Ez nem igaz. Csak belekell jönnöd, meg kell tanulnod élni, és akkor már mindjárt jobban fogod magad érezni, csak kéne neked sokkal több önbizalom. –vigasztalt, bár nem nyugodtam meg tőle, de azért jó volt hallani, hogy nem elhordanak, hanem lelket öntenek belém. Velem ilyesmi ritkán fordult elő, de ez egy kapu a változás felé.

-Talán igazad van. De akkor segítesz? –néztem mélyen a zöld szemeibe.

-Hát persze, sosem hagynálak cserben.

Egy darabig még maradtunk az asztalnál, megpróbáltam meginni az italomat, mert azért elég finom íze volt. Aztán Harry felállt, én is azt tettem.

-Csak mosdóba megyek, várj meg itt! –szólt, ezért visszaültem, ő meg elment. Mindenképpen megakartam várni, mégis mit csináljak itt egymagam. Egy darabig elvoltam, néztem a táncoló embereket és elmerültem a gondolataimban, mivel Harry elég sok ideje távol van már. Lehetséges, hogy nem csak pisilnie kellett, hanem valami mást is.

-Szia! –egy köszönés zökkentett ki a gondolataimból, majd az illetőre néztem. Egy barna hajú srác állt az asztalomnál, a kezében ugyanaz a koktél volt, mint amilyet mi is ittunk. Vajon mit akarhatott tőlem?

-Szia! –köszöntem neki vissza.

-Szabad ez a hely? –kérdezte. Végül is miért ne? Harry már egy ideje nem volt itt, én meg egyedül éreztem magam, így legalább lehetne társaságom. Csak az volt a baj, hogy nem ismertem őt és mi van, ha ki akar csak gúnyolni, vagy meg akar alázni? Nem értem, miért gondolok ilyenekre, hiszen már normálisan nézek ki és ő nem tudja, hogy milyen voltam előtte, különben is rendesnek tűnt, nem volt mitől félnem.

-Persze, csak nyugodtan. –válaszoltam, majd helyet is foglalt mellettem. Utána pedig szólásra nyitotta a száját, tehát ismerkedni szeretett volna.

-Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Fekete Dávid vagyok. –nyújtotta a kezét, kicsit fura volt a fickó, de mit bánom én. Nagy bunkóság lenne, ha most faképnél hagynám.

-Louis Tomlinson. –mondtam a nevem, majd kezet ráztam vele. Belenyúlt a táskájába, valamit ki akart belőle venni.

-Ismered a győri kekszet? –kérdezte, nem ismertem, amit kérdez, és még a zacskója sem volt ismerős.

-Nem. –feleltem.

-Akkor itt az ideje, hogy megismerd. Bontsd fel! –tartotta felém, ezért elvettem és kinyitottam, utána belenéztem.

-Nyugodtan vegyél belőle. –olyan fura volt, miért ragaszkodik ennyire, hogy egyek a kekszéből? Miért kínálgatja csak úgy ingyen? Mit is veszthetnék vele, legfeljebb megkóstolnék egy finom kekszet.

Harry szemszöge

Mosdó után odamentem a haverokhoz egy kis időre, de természetesen nem feledkeztem meg Louisról, hogy ott vár rám egyedül az asztalnál, ezért visszamentem hozzá. Láttam, hogy hamar megtalálta a társaságát, bár úgy hiszem, hogy a srác szólította le Louist és most valami kekszet kínál neki. Ez eléggé veszélyes egy ilyen helyen, ez akár drog is lehet, és Louis semmit sem tud erről a világról, nem szabadott volna egyedül hagyni, mert hajlamos bajba kerülni. Gyorsan el kell zavarnom azt a kekszes gyereket, amibe valószínű drogot fecskendezett. Kívülről elég ártalmatlannak nézett ki, pont, mint Louis, de úgy éreztem, hogy ebbe közbe kell avatkoznom, odaálltam az asztal mellé.

-Zavarok? –tereltem magamra a figyelmem, mindketten rám tekintettek.

-Nem, dehogyis, annál jobb, hogy itt vagy, legalább te is megkóstolhatod a Győri Édest. –közölte az ismeretlen srác.

-Nem kérek, köszönöm és Louis sem! Úgyhogy köszönjük szépen, de visszautasítjuk. –a hangnemem kissé flegmának tűnt, Louis meglepődve nézett engem, de a másik srác is.

-Miért csinálod ezt, Harry? Nagyon finom a keksze, kóstold meg te is! –kérte Louis, de fogalma sincs, hogy miféle veszélybe keveredett.

-Nem, Louis! Ez veszélyes. Te pedig ne adj neki drogot, értetted! –megvádoltam, mert olyan nincs, hogy egy szórakozóhelyen valaki ingyen kekszet osztogat. Nem nézte jó szemmel, pedig én átlátok rajta, persze színésznek kitűnő lenne.

-Ez nem drog, kikérem magamnak! Te nem ismered a Győri Édest? Szégyelld magad! –sikerült kiakasztanom, mondom, hogy jó színész.

-Nem ismerem ezt a szarságot és bizonyítsd be, hogy nem drog. –emeltem fel a hangom, nem fogom hagyni, hogy csapdába csalja Louist.

-Olvasd el, ami rá van írva a zacskójára. –felelte ugyanolyan hangnemmel.

-Arra biztos nincs ráírva, hogy belefecskendezted. –vágtam vissza.

-A barátod bontotta fel, ha nem hiszed, akkor kérdezd meg tőle. Nem fecskendeztem bele semmi, nem értem miért gondolod ezt! –Louisra néztem, mert megerősítést vártam tőle. Nem szóltam semmit, de ő enélkül is tudta, hogy mit várok tőle.

-Tényleg bontatlanul adta oda, és nem hiszem, hogy bele lett volna fecskendezve valami. Nem értelek, Harry.

-Louis, te ezt még nem érted, de majd elfogom mondani. Nagyon remélem, hogy nem akart bajt hozni a fejedre. Ha tényleg jóindulattal adtad oda neki a kekszet, akkor kérlek, bocsáss meg, amiért neked mentem és megvádoltalak. –kértem tőle bocsánatot, remélem nem haragudott meg túlságosan.

-Semmi baj. Kóstold meg te is, nagyon finom. –ajánlotta, de még mindig nem értettem, hogy mire jó ez, hogy mindenkivel megkóstoltatja. Ha nem is mindenkivel, hanem csak Louis tetszett meg neki, akkor az még jobban zavarna. Magam sem tudom, hogy miért, talán tetszik nekem, de nem akarom, hogy így legyen. Mi van, ha heteró, és ha megtudja, hogy én a fiúkhoz vonzódom, elítélne? Ettől nagyon félek, nem szabad beleszeretnem, mert abból baj lehet. Bár kétlem, hogy ez a srác Louisra hajtana, biztosan ő is heteró.

-Elmondanád, hogy miért kínálgatod ezeket a kekszeket? Mi hasznod van neked ebből? –kérdeztem, mert tényleg nem értettem és kíváncsi voltam.

-Mert Győr a legjobb város, remélem ismeritek. Eddig, akiket kérdeztem, senki sem ismerte és hülyének is néztek, nem tudták mi bajom van. –magyarázta, eléggé kattantnak tűnt a kekszével meg a városával.

-Egyébként Harry vagyok, csak, hogy tudd a nevemet is. –mutatkoztam be neki.

-Én Dávid. –majd ő is.

Valahogy le kellene rázni ezt az alakot, nagyon idegesítő volt már a hülye kekszeivel meg a városa reklámozásával. Nem akartam bunkó lenni vele, és ahogy elnéztem, Louis élvezte a társaságát.

-Azt hiszem, nekünk mennünk kell, gyere Louis! –megfogtam a kezét, majd elhúztam onnan. Dávid utánunk jött, ami nem jó jel, mert innentől kezdve tudtam, hogy egy piócával van dolgunk.

-Mit akarsz? –fordultam oda hozzá, kissé flegma hangnemet ütöttem meg.

-Bocsánat, ennyire zavarok? –hajtotta le a fejét, legalább van egy kis önkritikája.

-Én szívesen elmegyek veled Győrbe! –mondta Louis, majd közelebb ment hozzá. Dávid szemében remény csillant fel, ennyire fontos neki, hogy elmenjünk Győrbe. Vajon kap érte pénzt, ha elvisz minket oda? 

2. rész -Vásárlás

Meghoztam a második részt is és köszönöm a visszajelzéseket és az újabb 11 feliratkozót. Jó olvasást és hagyjatok magatok után nyomot.

Harry szemszöge

Gondoltam egyet, és bementem az egyik ruhaboltba beújítani az esti bulira egy jó cuccot, amit majd felveszek. Éppen a próbafülkéből léptem ki, amikor megpillantottam a fura fickót, egy idősebb nővel volt, aki hasonlított rá. Valószínűleg az anyukája az. Sokáig figyeltem őket, hátha észrevesznek és persze ezt egy idő után sikerült is elérnem, mert a fiú ide nézett. Persze a beszélgetésünk alatt elfelejtettünk egymásnak bemutatkozni. Elfordultam, vártam, hogy idejöjjön, de nem tette, és amikor visszapillantottam oda, már nem voltak ott. Lehetséges, hogy nem mert idejönni, ha így is volt, akkor nekem kell megtennem az első lépést. Megkerestem őket és mivel a bolt se volt valami nagy, hamar rájuk is találtam. Közelebb léptem, majd szembeálltam vele.

-Szia! –köszöntem rá mosolyogva. Ő engem nézett.

-Szia! –köszönt vissza és viszonozta a kedvességemet.

-Hát te mit csinálsz itt ebben a boltban? –érdeklődtem felőle, közben meg már az anyukája nem is volt mellette, hanem másfele nézelődött.

-Új ruhákat veszek, mert este jobban akarok kinézni. –mondta és ez igen csak feldobott, mivel hatottam rá. Ez különösen örömmel töltött el, bár magam sem tudtam, hogy miért, mikor nem is ismertem és még a nevét sem tudtam, viszont azt hamarosan kiderítem.

-Amúgy én Harry vagyok. –nyújtottam felé a kezem.

-Louis. –mondta a nevét, majd kezet ráztunk. Ezt már az elején meg kellett volna tennünk, csak sajnos valamiért elmaradt.

-Segítsek kiválasztani? Vagy ki az a hölgy, aki veled van? –érdeklődtem.

-Az anyukám. –válaszolta boldogan, közben el is mosolyodott. Ebből azt következtettem le, hogy nagyon szereti az anyukáját.

-És ő segít neked? –faggatóztam tovább.

-Igen. –felelte egyhangúan. Mindenképpen segíteni szerettem volna neki, hiszen egy anyuka nem igazán tudja, hogy mit kell felvenni egy bulira.

-Nem akarod, hogy én is besegítsek? –ajánlottam fel neki. Kissé elbizonytalanodott a kérdésem hallatán, egy darabig gondolkodott, majd szerencsére rábólintott. Jónak éreztem magam, bár még mindig nem értettem magamon, hogy miért akarom ennyire, hogy jól nézzen ki.

-Akkor gyere. –mondtam, majd mutattam, hogy jöjjön utánam, ő megtette és lelkesen várta, hogy miket ajánlok majd neki. A pólók sorába mentünk, körülnéztem egy kicsit, majd kivettem onnan egy narancssárga pólót, amin sötétkék feliratok voltak. Felmutattam neki, de az arckifejezése azt éreztette, hogy nem igazán tetszik ez neki.

-Na, mit szólsz ehhez? –azért rákérdeztem.

-Hát nem is tudom, ez nem az én stílusom. –mondta.

-Milyen elképzeléseid vannak? Milyen felsőket szeretsz? –érdeklődtem felőle, azonban itt is bizonytalan volt. Nagyon nem értett az öltözködéshez és ez meg is látszott ám rajta.

-Talán a csíkos. –felelte, de továbbra is határozatlan volt. Ennek semmi akadálya, keresek neki egy olyat, amilyet ő szeretne és jó hamar rá is bukkantam. Ez egy fehér alapú ruhadarab volt és kék csíkok rajzolódtak rá.

-Mit szólsz ehhez? –mutattam fel neki, ez már jobban tetszett neki az arckifejezéséből ítélve.

-Felpróbálom. –vette ki a kezemből, majd a próbafülke felé vette az irányt. Én követtem, mert azért mégis kíváncsi voltam, hogy áll rajta. Véleményem szerintem nem ez volt a legmenőbb cucc, de ha neki tetszik, akkor nem beszélhetem le róla, mivel annyira azért nem néz ki gázul, mint amibe eljött. Vártam egy kicsit, mire átöltözik, majd mikor elkészült, ki is jött, hogy megmutassa magát nekem.

-Jól áll? –kérdezi lelkesen, nagyon tetszhetett neki ez a póló. Én rábólintottam.

-Szerintem ebbe el is jöhetsz! Kéne egy jó nadrág. Gyere! –betette a kosárba a kiválasztott ruhadarabot, majd mehettünk is a nadrágok felé. Leginkább farmert szerettem volna ajánlani neki, hiszen az mindenhez passzol, azzal nem lehet mellé nyúlni.

-Azt hiszem, a farmer illene hozzád a legjobban. –mondom neki, miközben felé fordulok.

-Rendben. Választhatok én? –kérdezte.

-Hát persze, hisz az a fontos, hogy neked mi tetszik. –feleltem, majd odaálltam a fal mellé és figyeltem, ahogyan válogat. Végül is sikerült neki, felmutatta, mert kikérte a véleményem. Megmondtam neki, hogy próbálja fel csak nyugodtan, de közben az anyukája is odaért.

-Csak, hogy megtaláltalak, hol bujkáltál? –fordult Louis felé.

-Egy barátom segített nekem. –felelte, ekkor közelebb léptem, hogy megismerhessem az anyukáját is és ő is engem.

-Harry vagyok. –léptem oda az anyukája elé, majd nyújtottam felé a kezem.

-Johanna. –mutatkozott be is és kezet ráztunk. A boldogság öntött el valamiért, azonban az okát nem tudtam. Olyan furcsa érzések támadtak rám, ilyen még soha nem történt velem. Valahogy boldoggá tett, hogy megismertem Louist, pedig az elején röhejesnek tartottam és szapulni akartam. Végül is örülök, hogy így alakult, most már a barátomnak tudhatom. Sajnos nem annyira bízik még bennem.

Louis szemszöge

Furcsálltam Harry viselkedését, én először azt hittem, hogy csak gúnyt akar belőlem űzni, de épp ellenkezőleg, nagyon segítőkész volt velem. Talán még nem szabad elbíznom magam, mert bármikor csalódhatok, mivel a legtöbb barátság így kezdődött, amik nem is voltak azok valójában. Remélem Harryvel nem ez fog történni, mert azt már nem élném túl. Ha változtatok magamon, akkor megváltozhat az életem és senki sem fog utálni, ahogy eddig. Beálltunk a pénztárhoz, anya fizetett, és ahogy elnéztem, ő is nagyon örült, hogy változtatni szeretnék magamon. Már csak mama reakcióját kell megvárnom, nem biztos, hogy örülni fog neki. Amint kiléptünk a boltból, elköszöntünk Harrytől, majd hazamentünk. Egyből felpróbáltam az új szerzeményeim, majd megmutattam benne magamat anyának. Mosoly ült ki az arcára, öröm volt látni, hogy már nem olyan undok velem, mint régebben.

-Nagyon csinos vagy! –mondta, közben meg is tapsolt. Én is sokkal jobban éreztem magam így, mindvégig anyának volt igaza. Talán majd megjön az önbizalmam is, ha továbbra is normálisan öltözködöm.

Bekopogtam mama szobájába, nem akartam rányitni, mert féltem, hogy esetleg alszik, és akkor felébreszteném csak.

-Szabad. –kiabált ki. Én lenyomtam a kilincset és be is léptem a helyiségbe mosolyogva. Ő csodálkozva meresztette rám a szemeit.

-Louis, te vagy az? –kérdezte meglepetten, mivel ritkán látni engem a szemüveg nélkül. Igaz, hogy nem látok olyan jól nélküle, de anya azt mondta, hogy kontaklencsét fogunk kiváltani, akkor majd nem kell hordanom és a látásom is jobb lesz.

-Igen, én vagyok! –kiáltottam, majd odaszaladtam, hogy megöleljem örömömben.

-Mi történt veled? Miért öltöztél fel így? Ez nem a te stílusod. –mintha egyáltalán nem örülne neki, hogy megváltozott az öltözködésem. Így legalább nem fognak elítélni, ennek örülnie kéne. Megértem őt is, mivel mindig is arra tanított, hogy legyek önmagam és ne akarjak senkinek se megfelelni, ne érdekeljen mások rossz véleménye.

-Megváltoztam, mostantól normálisan fogok felöltözni és senki sem szórakozhat velem. Nagyon meguntam már. –kimondtam, amit gondoltam. Ebben Harry nagyon sokat segített, ha ő nincs, akkor biztos, hogy a gönceimben lennék most is és nem tennék a változás érdekében semmit sem. Nagyon örültem neki, hogy megismertem, a boldogság elöntött. Sosem bíztam meg az emberekben, de valami belső hang azt súgta, hogy ő jót akar nekem és, hogy nyugodtan barátkozzak vele, mert nem lesz semmi baj. Csak amiatt ment el a kedvem, hogy mama szomorú emiatt, talán azt hiszi, hogy anya kényszerített rá. Őszintén szólva mindig is erőltette, de én mindig ellent mondtam neki.

-Anyád beszélt rá? –kérdezte lehangoltan, nagyon is érezhető volt, hogy nem ért egyet ezzel a cselekedettel. Kissé fájt is, hogy nem támogat ebben, mert én akartam és nem anya.

-Én akartam, rájöttem, hogy ez így nem állapot, mindenki csak megalázott, de ezentúl ennek már vége. –mondtam, majd leültem mama mellé az ágyra és lehajtottam a fejem. Nagyon nem szerettem, amikor szomorú, főleg azt nem, hogy miattam.

-Mindig légy önmagad, ne mások miatt akarj megváltozni, hanem csak akkor, ha te is úgy akarod és, ha úgy látod jónak, kicsikém. Azt szeretném, hogy boldog legyél. Biztos, hogy ez a saját akaratod volt? –tette a vállaimra a kezét és mélyen a szemembe nézett. Késztetést éreztem, hogy magamhoz öleljem, és meg is tettem.

-Én akartam így, és szereztem egy új barátot, akivel este elmegyek bulizni. –mondtam, azonban ennek a hírnek sem örült. Ledöbbenten mért végig.

-Mi a baj? –kérdeztem aggódva.

-Nem kéne buliznod, az nem a te világod. –közölte aggódva.

-De mama, nincsenek barátaim, ideje lenne társaságba is járnom, nem csak otthon gubbasztanom. –mondtam neki kedvesen, hogy értse meg, hogy nekem szükségem van barátokra.

-Igazad van, kicsim. Tedd, amit jónak látsz, de vigyázz magadra.

-Úgy lesz, mama! –mondtam, hogy egy kicsit megnyugodjon, amúgy sem készülök semmi rosszra.

Eljött az indulás ideje is, elköszöntem anyától is, ő is aggódott értem, azonban mindig is ezt akarta, hogy szerezzek barátokat, hát most összejött ez is. Én is már nagyon vártam ezt a bulit, főleg Harry miatt, aki nagyon szimpatikus lett, azonban a haverjától egy kicsit tartottam, akivel délután volt. Odamentem a megbeszélt helyre, ő még sehol nem volt, de nem kellett sokat várnom rá.

-Szia! –szólított meg, legnagyobb meglepetésemre egyedül volt.

-Szia! –köszöntem vissza, a szám fülig ért a mosolytól és a jó kedvtől.

-Indulhatunk? –kérdezte?

-Igen, de csak ketten megyünk? –A biztonság kedvéért azért rákérdeztem a dologra.

-Nem, hanem a haverokkal megyünk, majd megismered őket, hidd el, hogy jó fejek. –kissé megijesztett, mert nem erre számítottam. Mi van, ha meg fognak alázni, vagy kigúnyolnak? 

1. rész - Találkozás

Meg is hoztam az első részt. Köszönöm a 25 feliratkozót és az 1000 oldalmegjelenítést. Komolyan, annyira boldog vagyok, hogy egy prológus után ennyien feliratkoztatok. Remélem a továbbiakban is velem tartotok és jönnek újabb és újabb olvasók. El is készült a kinézet, remélem az is elnyeri a tetszésetek. Nem én csináltam, akit érdekel, annak mondom, hogy ott oldalt megtalálható a link, és akkor onnan rendelhettek is. Jó olvasást, hagyjatok magatok után nyomot. 

Harry szemszöge

2010. július 23.

Már alig vártam, hogy elinduljunk nyaralni a haverokkal. Anya nagy nehezen elengedett, hiszen már 16 éves is elmúltam, ez az első év, hogy szülők nélkül utazom. Tenerife felé indultunk, egésznap tengerpart és buli, állati lesz, már most tudom.

Pár óra utazás után végre landolt a repülő az imádott szigetünkön, taxival vitettük magunkat a szállodához, aztán kétágyas szobákat vettünk ki és voltunk körülbelül tízen. Én Liammel szálltam meg, ő állt hozzám a legközelebb barátilag. Egy kis pihenő következett, mivel a hosszú utazás mindenkit lefárasztott, azonban nekem nem sok kedvem volt a szobában ülni.

-Van kedved lemenni a partra? –fordultam Liam felé, reménykedtem benne, hogy egyet fog érteni velem.

-Lemehetünk, ha akarsz, úgyis olyan unalmas itt ülni. –felelte, majd fel is pattant az ágyról.

-Öltözzünk át előbb. –vettem irányt a fürdőszoba felém, kezemben a fürdőgatyámmal. Átvedlettünk mindketten, majd indultunk le, közben körülnéztünk reménykedve, hogy hátha valakinek a társaságból kedve támadt fürdőzni, de sajnos nem így történt. Lusta népség, egésznap dögleni fognak a szobában. Ő bajuk.

Liammel, mikor odaértünk, leterítettük a törölközőnket, majd szaladtunk is a víz felé. Kicsit fújt a szél, de a tengerparton ez megszokott. Fürdőzés után a büfé felé vettük az irányt, rendeltünk magunknak valami ebédet, vettünk két sört, majd helyet foglaltunk.

Eltelt tíz perc, ekkor egy fura fickó jött felén, nagyon hülyén volt felöltözve: egy rózsaszín csíkos felsőt viselt, hozzá egy ugyanilyen színű sálat, ami lógott a nyakában. A fején egy fos színű kötött sapka volt, ami nem illet az évszakhoz. Ezen kívül fekete hosszú nadrágot húzott, egy fura oldaltáska volt a vállán, a lábán egy olyan cipő volt, amit még a nagyanyám sem venne fel. A legviccesebb egyértelműen a szemüvege volt, úgy nézett ki benne, mint egy pápaszemes üknagymama. Liam nem láthatta, mivel háttal ült neki, én meg elröhögtem magam. Ő csak nézett engem, nem értette mi bajom.

-Rajtam röhögsz? –kérdezte értetlenül, de én nem tudtam abbahagyni, csak szakadtam, majdnem meg is fulladtam.

-Mi bajod van? Mi olyan vicces? –faggatózott, kezdett idegessé válni.

-Nézz hátra. –végül nagy nehezen kinyögtem, ő hátra is fordította a fejét és egyből leesett neki, így már ketten röhögtünk, ami nem éppen halk van. Minden szem ránk szegeződött.

-Hogy lehet így felöltözni, basszus? –kérdeztem röhögve.

-Nem veszi észre, hogy mindenki rajta röhög? –kérdezte Liam, azonban rajtunk kívül senki sem nevetett így, ahogy mi.

-Elmondanátok, hogy mi a franc bajotok van velem? –hallottam meg egy idegen hangot, oda is fordultam a hang felé és szemeim előtt a fura fickó termett, aki odajött hozzánk számon kérni a jó kedvünk okát. Csak sikerült rájönnie, hogy ő az okozója az öltözéke miatt.

-Csak sikerült rájönnöd. –mondta Liam, miközben ránézett. Láttam a srácon, hogy nem esik neki jól, hogy kigúnyoljuk. Ha el akarja kerülni a hasonló szituációkat, akkor öltözzön fel normálisan és nem fogják megbámulni.

-Mondd csak! Te direkt öltözöl bohócnak, hogy felhívd magadra a figyelmet? –kérdeztem cinikusan, tényleg annyira röhejesnek és szánalmasnak nézett ki.

-Nem, nem azért, de nem fogok két idiótának magyarázkodni! Hülye barmok vagyok! –bevágta a durcit, majd tovább is ment. Hagytuk, úgy véltük, hogy ez csak egy lúzer, nem érdemes vele foglalkozni. Liammel összenéztük, majd ismét elnevettük magunkat.

-Ez nem igaz? –kiabáltuk egyszerre, majd folytattuk a szakadást.

-Keressük már meg, ne hagyjuk eltűnni. –mondta Liam, de egyetértettem vele. Ekkor mindketten körülnéztünk, láttuk, hogy tőlünk kissé messze foglalt helyet az egyik asztalnál, társasága nem volt, de ezen nem csodálkoztunk. Persze, hogy senki se akar egy ilyen félrecsinált idiótával lógni.

-Ott ül, menjünk oda és tegyünk úgy, mintha véletlen öntenénk rá a sört. –vetettem fel a remek ötletet, Liam rám kacsintott, fogtuk a poharunkat és már indultunk is felé. Elmentünk mellette tök természetesen, talán ő észre sem vett minket, pedig tök közel voltunk az asztalához. Nem is voltam meglepődve, hiszen pápaszemes nagyon szegény, a szemüveglencséje mindent elárult. Liammel kilöttyentettük a sört, a fejére ömlött szinte az egész, mivel oda is céloztuk.

-Mi a franc van? –borult ki, mi meg eljátszottuk a nagy véletlent.

-Úristen, ne haragudjál, nem láttunk a szemünktől, pont, ahogy te is szoktad. –gúnyolódtam.

Louis szemszöge

Hát remek, nem elég, hogy kiröhögtek az előbb, de visszajöttek, hogy kigúnyoljanak. Tudom, hogy direkt öntöttem le. Nem értem, miért van mindenki kiakadva az öltözékemen, mikor én így érzem magam jól és a nagymamám meg is mondta, hogy ne foglalkozzam az utálkozókkal. Hallgatok is rá, de azért sokszor mellre szívom a megjegyzéseket, és sokszor sírok lefekvés előtt, persze erről senki sem tud. Ma is ez lesz, mert megaláztak. Éreztetnem kellett velük, hogy engem hidegen hagy a beszólásuk.

-Azt hiszem, mennem kell. –mondtam közömbös hangon, majd el is húztam, még véletlenül sem néztem hátra, pedig pontosan tudtam, hogy követtek.

-Hú de nagy fiú itt valaki. –szólt utána az egyik, azt hiszem a göndör hajú, de nem voltam benne biztos. Hátranéztem.

-Leszállnátok rólam? –kérdeztem ingerülten, majd mentem tovább gyorsabb tempóban.

-Ne menekülj előle, te cica, imádlak! –még mindig a göndör hajú volt az, aki a legjobb idegesített az idióta szövegeivel.

-Kopj le!

-Olyan szexi vagy!

-Eddig még gáznak találtál. –megálltam és szembe fordultam vele.

-Meggondoltam magam, nagyon tetszel! –ez most buzi? Vagy csak megjátssza, hogy ezzel is megalázzon engem? Bizonyára az utóbbi lesz.

-Erre én nem vagyok kíváncsi.

-Akkor én most kettesben hagylak titeket. –szólalt meg a másik és már itt sem volt. Nem baj, legalább egy hülyével kevesebb.

-Tudunk beszéli őszintén? –kérdezte, eléggé nyomulós és erőszakos volt. De minek játssza itt az agyát? Nagyon nem állt jól neki.

-Mondjad, ha annyira akarod. –feleltem flegmán.

-Gyere el velünk este bulizni. –kérte.

-Én biztos nem megyek, arra ne is számítsatok. –határozott voltam, legjobb nem elmenni ilyen helyre, ott is csak kiröhögnének. Sokszor gondolkoztam, hogy változtatni kéne, mivel a saját anyám sem bírt elviselni így, de valahogy mégis arra jutottam, hogy az nem én lennék, mert eszembe jutnak a nagyi szavai.

-Ne csináld már, majd meglátod, hogy te leszel a sztár. –úgy tűnt, hogy komolyan gondolja, de az is felvetődött bennem, hogy nagyon jó színész. Ha meg belesétálok a csapdájába, akkor megint meg leszek alázva. Nem tudtam, mire számítsak, azonban nem hittem, hogy ez különbözni fog a többitől.

-Miért lennék? Csak kiröhögne mindenki. –mondtam letörten.

-Ha így jössz, akkor igen, de ha hagyod, hogy segítsek neked, akkor nem. Na? –még mindig tartottam tőle, viszont nem akartam neki nemet mondani, mert jól is kisülhet a dolog. Lelkesedtem egy darabig a gondolat miatt, aztán ismét elkeseredtem, mert valójában egy naiv idióta vagyok. Úgysem lesz nekem jobb, mert röhejes és nevetséges vagyok, nem is tudom, hogy mire számítottam.

-Rendben van. –adtam meg magam, aztán fogok rájönni, hogy a lehető legrosszabb döntést hoztam.

-Mondd csak! Neked csak ilyen göncök vannak a szekrényedben? –kérdezte, én meg csak bólogattam és egy kicsit szégyelltem is magam.

-Akkor gyere el hozzám és mutatok pár jó cuccot. –mondta.

-Köszönöm, inkább nem, ez így jó lesz. –feleltem félénken, nem akartam az ő ruháit felvenni.

-Akkor így akarsz jönni? Legalább akkor csak a sapkát és a szemüveged vedd le, mert azok nagyon gázak.

-Az lesz, megpróbálok jobban felöltözni.

Ezután elköszöntünk egymástól, este nyolcra beszéltük meg a találkozót ugyanott. Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogy miért követett, illetve miért hívott meg magával bulizni. Ha csak kinevetni és megalázni akar, akkor azt bánni fogja. Azt terveztem, hogy elmegyek vásárolni, hogy jobban nézzek ki és, hogy senki se tudjon belőlem gúnyt űzni. Odaálltam anya elé és kértem tőle pénzt.

-Minek neked? –kérdezte.

-Mert ruhákat akarok vásárolni. –válaszoltam határozottan, de ő csak kinevetett.

-Ezekre az ócska göncökre egy vasat sem adok. –undor ült ki az arcára. Ez az én anyám, aki utál engem.

-Változtatni szeretnék magamon, csak senkire sem számíthatok. –panaszkodtam, majd ledobtam magam a kanapéra és keresztbe tette a karjaimat.

-Ezt most komolyan mondod? –csillant fel a szeme, látszott a szemeiben a remény sugara.

-Igen.

-Akkor veled megyek, fontos, hogy jól válassz!

Elkészülődtünk és már indultunk is. Megkövetelte, hogy a sapkát és a szemüveget vegyem le, és a ruhaboltban találkoztam a sráccal, akivel beszélgettem ma, de a nevét nem tudtam.